NEHAZUGGY

Egyedül, letolt gatyával állunk, és várjuk, hogy mi lesz

Egy nehéz hétfő. Ködös, novemberi idő, keserű kávé, és egy álommal kevesebb. Erre ébredtünk ma.

De hiába fáj az ember szíve, hiába érzi igazságtalannak a sorsát, önsajnálatból nem lehet megélni. Meló van.

Tüdőlövés, szívinfarktus, gyász, fájdalom, depresszió, ráadásul időközben kedd is lett. Nekem meg egyebek mellett az jutott eszembe erről, hogy nem csak futball világbajnokság, hanem például választás is négyévente van, vagy legalábbis eddig így volt, a következőre azért nem merném tűzbe tenni a kezemet. Az viszont biztos, hogy politikai szempontból mi zsinórban már négy alkalommal éreztük ugyanazt, amitől minden futballisták leghírhedtebb miniszterelnöke saját költői bevallása szerint megfogta a padlót. Pedig egy sportesemény volt, ahol alulmaradt a válogatott, ami – legyünk őszinték – azon kívül, hogy valóban rendkívül sajnálatos, fájdalmas és dühítő, azért emiatt nem fog az ország minimum további négy évig szívni, és naponta idegbajt kapni; nem lesz drágább a kenyér és a benzin, és valószínűleg még ezek után is leül egy család minden tagja egy közös ebédre.

Igen, ezzel azt szeretném jelezni, hogy amit most te érzel, azt érezzük mi is 15 éve. Most neked is szar. Onnan kaptad a gyomrost, ahonnan nem számítottál rá. Az persze csak téged minősít, hogy egy sikertelen vb-kvalifikáció kapcsán nemzethalált vizionálsz, mert ez a gyermekszegénységgel ellentétben megüti az ingerküszöbödet. Ettől vérzik a szíved, nem attól, hogy egy fél vagy egy egész ledolgozott élet után emberek úgy nyomorognak, mint a sötét középkorban. Ha az ország szenved vereséget, nem a fociválogatott, akkor viszont neked a legnagyobb a pofád. Mert ugye átvitt értelemben te vagy 15 éve a mi szövetségi kapitányunk, de győzelemre nem igazán tudtad vezetni még az országot, maximum a nyugati civilizáció szégyenpadjára. Ehhez kellettek a színvonalon aluli játékosaid, a 135 fős kereted, a bátorak, és persze a narancsszínű ultráid, akik úgy rázzák a kerítést és szidják a (belga) bírót, ahogy te is teszed, mióta az abszolút hatalom elborította az elmédet.

Hiába építtettél stadionokat a mi adóforintjainkból úgy, hogy előtte elfelejtetted egy nemzeti konzultáció keretében megkérdezni a pórnépet, hiába locsoltad a pénzt a TAO-n és mindenféle alapítványokon keresztül a klubokba, ahol aztán elvesztette köz jellegét a pénz, hiába építettél stadiont a kerted végébe, én továbbra is kitartok amellett, hogy nem mindent lehet pénzzel/pénzért megvásárolni. Az a baj, hogy te azt hiszed, vagy annyira gazdag és dörzsölt, mint a Manchester City arab tulajdonosa, aki nem mellesleg nem a közpénzt veri el focira. Amely foci nyilván egy sokkal magasabb szint, mint amiről te ébren álmodozol tizenöt éve, és üzletileg bizonyára jövedelmezőbb is, mint mondjuk a Ferencvárost vagy a Debrecent finanszírozni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy továbbra is egy szereptévesztett csődtömeg vagy, akinek a prioritási listája egy büdös nagy egyes szám első személy, ha viszont felelősséget kell vállalni, vagy színt kell vallani, akkor jó esetben a királyi többes játszik, vagy csak a többes szám: valaki mások.

De tényleg hagyjuk abba a picsogást, meló van, meg a sajnálkozásért cserébe nem kapunk felvágottat a boltban, úgyhogy itt van, tessék, nem mi találtuk ki: az Egyesült Államok négy, döntően ellátásbiztonsági megfontolások alapján meghozott mentességet adott ki, hogy az orosz Rosznyeftet és a Lukoilt érintő szankciók miatt ne álljanak le olyan kulcsinfrastruktúrák, mint a kazahsztáni olajvezeték, a több mint ötezer töltőállomásból álló Lukoil-hálózat vagy a bolgár burgaszi finomító. Magyarország ebben a körben nem kapott mentességet. Ja, mert nekünk ugyanazért, amit mások simán megkaptak, nekünk külön intézkedni kellett, házhoz menni, gazsulálni, százmilliárdos pénzköltési ígéreteket és szándéknyilatkozatokat tenni. Azóta is várunk, van időnk, hátha kiderül, hogy ki hazudott. Petiminiszter már többször hisztibe verte magát a témával kapcsolatosan, először álhírnek majd technikai, bürokratikus lépésnek nevezte a megállapodást, szerinte Marco Rubio lényegtelen ebben a diskurzusban, végül is ő csak az Egyesült Államok külügyminisztere, nem mindegy, hogy mit pofázik, amikor a főnök lepacsizott Trumppal? 

Nagyon megy neki ez a kül- és világpolitikai sakkjátszma és fontoskodás, aztán majd lesz valami ezzel a kócerájjal is. Szóval még a gyász előtt volt ez az interjú, amit a trumpista, MAGA-szimpatizáns Mathias Döpfnernek, a német Axel Springer médiacsoport vezérigazgatójának adott, amelyben sikerült olyasmiket delirálnia, hogy a szemgolyóm már megint majdnem a homloküregemben kötött ki. Végül is messziről jött ember azt hazudik, amit akar, és ha valaki, hát ő kurva jó például a valóság, a tér-idő kontinuum meghajlításában is. „A szabadság a legfontosabb érték az ön számára?” – kérdezett alá Döpfner, mire Orbán azt felelte: „Öt gyerek apjának lenni, ez a legfontosabb érték, de azután, egyértelműen”, és már meg is érkezett az egyik kedvenc rögeszméjéhez, amiről évek óta folyékonyan hazudik: a liberálisok elárulták a szabadságot, mert támogatják a migrációt, mert szerinte kötelező értékként akarják elismertetni az LMBTQ-t, abba is beleszólnak, hogy a szülők hogyan neveljék a gyerekeiket (például beengedik a propagandát az iskolába), de a zöld irányzat sem jó, mert nem a szabadság vezeti. 

Ezeken a büdös hazugságain mindig felhúzom magam, mert teljesen világos, hogy ennek minden ideológia, amivel összekente magát, csak szerep volt, van, lesz. Emlékeztető gyanánt ide is: 1992-ben lépett be a Liberális Internacionáléba, ahonnan 2000 októberében távozott, a kilépés időpontjában a Fidesz azt kommunikálta, hogy csatlakozik a közép-jobboldali, kereszténydemokrata pártszövetséghez, a Európai Nemzeti És Köztársasági Pártok Szövetsége (EPP) (European People’s Party) keretében. Tehát hirtelen kereszténydemokraták lettek a sosem volt liberálisok, de itt sem bírták sokáig, pontosabban nem tűrték meg az ekkor már szélsőjobbos, fasisztoid húrokat pengető pofájukat, 2019-ben felfüggesztették a Fidesz tagságát, a kirúgásuk előtt viszont gyorsan kiléptek. Az EPP szerint a Fidesz és Orbán-kormány tevékenysége egyre inkább eltért az EPP által képviselt keresztény-demokrata és jogállami értékektől: különösen a sajtószabadság, az alkotmányos fékek-ellensúlyok, a civil társadalom állapota tekintetében. És ennek is már hat éve. 

„Ha te egy szabadságharcos vagy, akkor szükségszerűen anti-liberális leszel” – mondta ezek után. Tulajdonképpen minden elé oda lehet biggyeszteni az „il” vagy az „anti” jelzőt, ha róla van szó, mert egyrészt mindennel szemben áll, ami nyugati civilizációs érték, másrészt tőle jobbra már csak a szakadék van. Annyira vállalhatatlan és szalonképtelen már minden fórumon, hogy hiába hazudozik és adja elő a bazári majmot, a tényeken ez már nem változtat. Mint ahogy az sem, hogy mostanában az az új mantra és hazudozás, hogy minket Trianon tett padlóra és azóta nem térünk magunkhoz. Ezt tudtuk meg lényegében, amikor az amerikai pénzügyi védőpajzsról beszélt a baráti mikrofonállványnak „Tudja, Magyarország szegény ország. Az első világháború következményeként mindent elvesztettünk, ami stabil alapot biztosítana a gazdaságnak: olajmezőket, bányákat, épületfát, mindent. Magyarország olyan ország, amely az emberek életszínvonalát kizárólag arra alapozza, ami a fejünkben van, és amit dolgozni tudunk. Ezért Magyarország pénzügyileg mindig is törékeny volt. Ez történelmi tény. Nem új dolog”, és nincs köze ahhoz, mennyire sikeres az aktuális kormány vagy sem.

Tegnap erről már volt szó, de muszáj hozzátennem: okádék szar ember. Milyen visítást nyomott le, amikor Gyurcsány tette ugyanezt IMF-vonalon, most meg kiderül, hogy mi egy csóró kis fos ország vagyunk, és nekünk mindig is kellett mások pénzügyi védelme. Ha igazak a tegnapi sajtóhírek, olyan pénzügyi gigahitel lesz abból a pénzügyi védőpajzsból, hogy megemlegetjük. A saját lábon álldogáló, szuverén kis ország, a csúnya gonosz geci szomszédokkal körül véve, akik folyamatosan basztatják, kell az amerikai cukros bácsi védelme. Apropó szomszédok: már azok sem kívánnak velünk egy asztalhoz leülni, akik eddig a kebelbarátaink voltak. Sőt, szerintem még Ficót vagy Babist sem lehet azzal vádolni, hogy olyannyira kisodródtak volna az EU-ellenes, szélsőséges szakadék szélére, mint ő. Egy, csak egy legény, a mi puszi haverunk, a Vucsics tartja a frontot Orbánnal, aki ellen több mint egy éve lázad a saját népe, mert ugyanolyan szarházi, mint ez velünk. Ez maradt nekünk, a visegrádiak sehol, a lengyelek leköpnek minket, miután itt bujdokol két, a lengyel igazságszolgáltatás elől ide menekült két bukott politikusuk, pedig nem olyan régen még ők biztosították a biodíszletet a március 15-i hergelésekhez.

Egyedül, letolt gatyával állunk, és várjuk, hogy mi a picsa lesz. Remélem, nagyon remélem, hogy tényleg nem kell sokat várni már.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább