NEHAZUGGY

A valódi probléma, hogy szinte soha nem kell felelősséget vállalniuk a politikusoknak semmiért, legfőképpen a semmittevésért

Swan Edgar | Ma | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 314,409 forint, még hiányzik 2,685,591 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek!

A magyar gazdaság zsinórban negyedik éve áll a „hátha jövőre jobb lesz” várakozás küszöbén, miközben úgy tűnik, az idei év sem hozza el a régóta várt fordulatot. 2026-ban már elindulhat némi növekedés, de korántsem a korábban megszokott 3-6 százalékos ütemben. A lassú kilábalásnak ráadásul komoly ára lehet: tartósan magas infláció, amelyet csak relatíve magas kamatszinttel lehet kordában tartani. Ebben a törékeny egyensúlyban a forint stabilitása kulcskérdés lesz a következő években. 2027-ben lehet először arra számítani, hogy elérjük a 3 százalék körüli gazdasági növekedést. (Economx)

Nem baj, majd mindig hozzáigazítják Nagy Mártonhoz az előrejelzést. De legalább nem jönnek a migránsok – mi a francnak is jönnének, hogy velünk nyomorogjanak? -, nem vagyunk besorozva az ukrán hadseregbe – ahogy senki más sem – és keresztény, nemzeti kormányunk van! És Orbán Viktorunk van, egy csomó semmire nem jó parlamenti képviselőnk – szerencsére hasznos is van közöttük, bár sajnos kevés -, megszámlálhatatlan államtitkárunk, helyettes államtitkárunk, mindenféle megbízottunk és meghízottunk, óriási propagandagépezetünk rengeteg emberrel, semmihez nem értő minisztereink, Mészáros Lőrincünk, Hatvanpusztánk, Tiborcz Istvánunk, Matolcsy-klánunk, TEK-ünk és ki tudja még mi mindenünk. Ezekben egy közös van, zabálják a pénzt. A mi pénzünket. Osztogatják maguknak az állami megbízásokat és a közpénzeket, a multiknak a támogatásokat, az anyáknak az adómentességet. Aztán csodálkozunk nagyon, hogy a gazdaság megdöglött és egy lépést nem jutunk előre, csak a felső tízezer zsírosodik, dagad és éli világát.

Átfogó beruházási, oktatási és technológiai megállapodást készít elő a magyar kormány az amerikai Voyager Technologies céggel, így Magyarország részt vehet a vállalat 2029-re tervezett kereskedelmi űrállomásának építésében – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteken Washingtonban. A tárcavezető szerint Kapu Tibor űrmissziója után újabb nagy lehetőség nyílik az ország előtt. (Index)

Erre mondják, hogy cifra nyomorúság. Miközben az ország döglődik a mocsárban, stagnál a gazdaság, pont arra van égető szükségünk, hogy űrállomást építsünk (nyilván nem Magyarországon, résztvevőként egy projektben) – vagyis gondolom Mészáros Lőrinc, mert ő ért ehhez is a legjobban – és befizessünk sok milliárdért egy újabb űrturistát. A gyermekvédelmi intézmények jó részében tragikus állapotok uralkodnak, még a gyerekek étkeztetésére sincs pénz, ma is 28 500 forint a legalacsonyabb nyugdíj, és igen, vannak idős emberek, akik ennyit kapnak, egymillió idős él a létminimum alatt, tömegek állnak sorba az ingyenes ételosztásoknál, az állami alkalmazottak fizetése siralmas, de mi űrállomást építünk. Mert az egyszerűbb, mint az ország égető gondjainak megoldása. Egy újabb űrturista fontosabb, mint az, hogy legyen mindenkinek elérhető közelségben orvos, a falvakban legyen gyógyszertár, járható utak, iható víz. Valójában minden fontosabb, mint a csóró országlakók, de azok közül is a falvakban élők a legkevésbé fontosak. Nem tudom, Kapu Tibor mi hasznosat csinált az űrben, de ha már annyit fizettünk érte, tájékoztathatnának minket egy kicsit részletesebben. Neki bizonyára élete kalandja volt, ezt én nem is vitatom, ahogy azt sem, hogy ő ott keményen dolgozott. Az a kérdés, megért-e az országnak 50-51 milliárd forintot az az út a jelen gazdasági helyzetben.

Rövid időn belül a második időközi választást tartják vasárnap a VIII. kerületben. Pikó András polgármester ultimátumot adott a DK-nak és az MSZP-nek: ha nem léptetik vissza jelöltjüket Horváth Alexander javára, számolniuk kell „a várható következményekkel”. Régi feszültségek jöttek elő az ellenzéki oldalon, a barátságos hangnemből rideg és hivatalos nyílt levelek lettek, közben a fideszes jelölt mögött felsorakoztak a párt fősodorbeli politikusai. Ígérik, ha Pálovics Emese nyer, rend lesz a kerületben, ahol a helyiek az utcai drogosokra panaszkodnak. A választás tétje nagy: fogyóban az ellenzéki vezetés többsége. (HVG)

A rendkívül részletes és hosszú cikkből kiderül mindenféle. A magamfajta kívülállónak – mert hát nem lakom ott, közvetlenül nem érint a dolog – leginkább az, hogy miért is nem sikerült egyetlen parlamenti ellenzéki pártnak sem felépíteni azt, amit a Tisza Pártnak sikerült. Mindig előjön a nagy dilemma – főként egyik vagy másik régi ellenzéki párt támogatói részéről -, hogy miért is nem álltak be úgy például a DK mögé, ahogy beálltak a Tisza Párt mögé. Pedig nem igazán bonyolult a dolog, a cikkből kiderül, még ha nem is ez volt vele az elsődleges cél. Bármikor képesek egymás torkának ugrani, képtelenek a kompromisszumra. Még akkor is, amikor a marakodás végeredménye előre tudhatóan az lesz, hogy mindegyikük kiesik és a Fidesz aratja le a babérokat. Ugyanezt csinálták az ellenzéki összeborulásnál is, ezt csinálják az önkormányzatok esetében és úgy általában mindig. A saját, kicsinyes érdeke mindnek fontosabb, mint a kormánypárt legyőzése. Ez eddig is így volt, minden esetben így volt. És pontosan ez az oka annak, hogy Orbán Viktor 16 éve fosztogathatja ezt a nyomorult országot. Én nem hiszem, hogy mindez kizárólag a választópolgárok hibája, bár az kétségtelen, hogy minden országban olyan pártok vannak, amilyeneket a társadalom képes kitermelni magából. Úgy hiszem, a valódi probléma, hogy szinte soha nem kell felelősséget vállalniuk a politikusoknak semmiért, legfőképpen a semmittevésért. Ha egyszer sikerül beverekedniük magukat valamilyen posztra, biztosak lehetnek benne, hogy ha életük végéig nem is, de hosszú évekig, akár évtizedekig meg van oldva a megélhetésük. A többi – a választópolgár vagy az ország sorsa – pedig kit érdekel?

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!