NEHAZUGGY

A természet nem eladó

Lázár Gergő | 2024. Augusztus 8, Csütörtök | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 53,745 forint, még hiányzik 2,946,255 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint azt talán korábban elmondtam, annak idején volt egy időszak, amikor Mallorca szigetén éltem, ahol meglepetésként ért, hogy szinte a fél sziget el van kerítve, ugyanis vadászterületnek van nyilvánítva. Ez engem annak idején felháborított és a mai napig sem értem, hogy miért lehet a természetet kiárusítani, de mivel már jó ideje nem élek Mallorcán, ezért megfeledkeztem erről az esetről. Nemrégiben lementünk a közeli tengerpartra a barátaimmal, ahol is azzal szembesültünk, hogy bodegákban alvó fiatalok pénzt kérnek azért, hogy autóval megközelítsük a partot. Ez nekem új volt, hiszen mégis csak közterületről van szó, de elfogadtuk, mert autónként kérnek pénzt, ha pedig gyalogosan megy be az ember – egy óra séta -, akkor ingyenes. Igen ám, de az embert azt hinné, hogy ezért a 6 euróért legalább valami jár; mosdók, zuhanyzó. Nos, mint kiderült, ilyenről csak álmodhat az ember, mivel sem infrastruktúra nem volt kiépítve, sem pedig vízimentő nem volt a helyszínen. Akkor viszont mégis miért fizettünk?

A helyzet azonban mégsem olyan rossz, ha megnézzük, hogy az olaszoknál konkrétan a tengerpartok fele privát kézben van, ahol napi 25-30 euróért lehet ágyat és ernyőt bérelni. Egyes helyeken egyszerűen nem lehet ingyen élvezni a tengert a nyári forróságban, mivel az olasz kormány úgy gondolta, hogy teljesen rendben van az, ha családoknak és mindenféle cégeknek adja oda a tengerpartokat, ahol aztán mindenféle olcsóbb és drágább klubokat hoznak létre. Nos, én úgy vagyok vele, hogy a természet mindannyiunké. Ez nem azt jelenti, hogy azt teszünk vele, amit csak akarunk, hanem azt, hogy az mindenki számára elérhető és megközelíthető kell, hogy legyen és amennyiben tisztelettel bánik vele, úgy ingyenesen a rendelkezésére kell állnia. Ezért véleményem szerint erdőt, folyót, tavat, tengerpartot egyszerűen nem lenne szabad soha privát kézbe kiadni, mert az mindannyiunknak közös kincsünk.

Egyetlen folyót, tengerpartot, vagy hegyet sem a kormány épített, pláne nem az ember, hanem a természet. Ezért azt nem sajátíthatja ki valaki pénzszerzési célokkal, hiszen ezzel elveszi annak élvezetének a lehetőséget azoktól, akik nem annyira tehetősek. Egyes Rómához közeli tengerpartokon akár 2700 eurót is kifizethet az ember egy hónapra, ha helyet szeretne magának a parton. Ez vajon mennyire normális és elfogadható? Mi a barátnőmmel a születésnapján a törvényeket megsértve – le lehet tartóztatni – vadkempingeztünk egy közeli tó mellett. Ez úgy néz ki, hogy kerékpárral megérkeztünk, hátunkon egy sátorral, amelyet este felállítottunk a tó partján és ott aludtunk. Ingyen. Volt persze a tó mellett kempinglehetőség, csak hát az éjszakánként 70 euró lett volna, amiért csupán egy 3m2-es földdarab járt. Ez véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan, hiszen mindenkinek jár a kikapcsolódás, azoknak is, akik esetleg nem engedhetnek meg maguknak éjszakánként 70 eurót.

Ingyen aludtunk és úsztunk reggelente a tóban, amelyet a természet hozott létre annak idején. Azt viszont gusztustalannak tartom, hogy egy ilyen helyzetben azt kellett figyelnünk esténként, hogy értünk jönnek-e a rendőrök vagy sem. A „bűnünk” annyi volt, hogy élvezni szerettük volna a természetet. Nos, az olaszok egy jórésze is ezt szeretné, elvégre elfogadhatatlan az, hogy nyaranta egyszerűen nem tudnak elmenni a tengerpartra, mert nem tudják megfizetni a napi 30-50 eurót egy ágyra. Elvégre mi kell egy tengerparti nyaraláshoz? Az ember visz magával valamit, amire le tud feküdni, egy árnyékoló eszközt és minden mást, amire szükség lehet a pihenéshez. A fene sem akar elképesztő pénzeket kifizetni a fenntartónak azért, hogy lefeküdhessen egy ágyra, mikor neki a homok is teljesen megfelelne. El kellene felejteni, hogy mindenből is pénzt csinálnak az emberek, hiszen ez egy még nagyobb éket üt a szegények és gazdagok közé, mint ami már egyébként is létezik.

Persze a fenntartók a saját jogaik fenntartása mellett kardoskodnak, hiszen elmondásuk szerint hatalmas bevételektől esnének el és munkahelyek ezrei kerülnek veszélybe, ami igaz is, de egy a természet által létrehozott dologból csináltak pénzt, amely nem az ő érdemük volt. Egyesek szerint az állam kezében sem lenne nagyobb biztonságban a partok többsége, hiszen ezek a klubok legalább takarítják a partokat és különféle infrastruktúrákat tartanak fenn. Ez még rendben is van, de ez legyen egy választható opció, nem pedig egy kvázi kötelező „választás”. Mondhassa azt bármelyik olasz tengerpartra érkező, hogy nem kívánok egy centet sem fizetni azért, hogy úszhassak a tengerben. Tudom, vannak persze ingyenes partok is egyes olasz területeken, de ezek sokszor mocskosak, vagy elérhetetlenek sokak számára. Nem vagyok olasz nyilván, de a véleményem akkor is az, hogy a tengerpartok – sőt, bármilyen természeti kincs – privatizálása bűn.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!