Talán nem adekvát vadvirágos jóreggelt kívánni egy átlagos taknyos novemberi kedden, de nem baj.
Nem könnyű másra figyelni, mint a keserves tizenhat éves közelmúlt Netflixbe hajló szivárgásaira, az erdő mélyén nem elég mélyre elásott, igen nagy valószínűséggel bűncselekmények elkövetésével összeharácsolt pénzkötegeire és arra, amiben Pócs János lényegében nemcsak Bayerrel, hanem az utca emberének zömével is egyetért: senki nem lehet ennyire hülye. Pedig de. Látjuk, hogy lehet. Úgyhogy a magam részéről nagyjából már csak egy dolgot nem értek ezzel az ásatással kapcsolatban, de jó nekem. Ha ez a pénz nem Seszták pénze és nem is Jellinek pénze, ahogyan mindkettőjük ügyvédje állította a védencével kapcsolatban, ráadásul ez utóbbi védője azt is hozzátette, hogy Jellinek Dániel sem vádalkut, sem egyezséget nem kötött, és tegyük fel, hogy ez így van – tényleg csak tegyük fel és fogadjuk el azt is, hogy nem Magyar Péter ásta el Ruff Bálinttal és Unger Annával azt a rohadalom sok pénzt -, akkor a Fidesz és a KDNP ezzel le is tudhatja az ügyet?
Ha nem konkrétan ehhez a két emberhez köthető a lóvé (ilyet senki nem is állított, pláne az NVVH elnöke nem állított ilyet, az más kérdés, hogy az események láncolata alapján ez a társadalom percepciója), akkor a Fidesz és a KDNP szerint ebből az következik, hogy nekik semmi közük ehhez, ők nem sárosak semmiben?
Akkor tényleg mindenki makulátlan Orbán Viktor körül, ő meg pláne?
És nem szégyellik magukat egy kicsit se azért, hogy Magyarország ma az erdő mélyén elásott és onnan a nyomozók által kiásott sáros milliárdokkal szerepel a világsajtó címlapjain és annyira abszurd az egész, hogy tényleg semmi más nem jut eszébe az embernek, mint hogy mibe’ voltak ezek, Escobar-falvát csináltak az országból, csak éppen a mindenható nem tudott róla, Bóka János nem tudott róla, Navracsics nem tudott róla, senki nem tudott róla? Apropó Navracsics, aki mindent mondott már és mindennek az ellenkezőjét is erről a tizenhat év viszonylatában röhejes, mezei, bérből, fizetésből élő keményen dolgozó kisember számára felfoghatatlan mennyiségű pénzről, ami láthatóan a gazdájának több bajt okozott, mint boldogságot, a legutóbbi mondásának veleje ez:
„Megvan bennünk a megújulás képessége. Az idő fogy, de ebből adódóan egyre nagyobb határozottsággal kell akarni a megújulást”.
A Fidesznek saját érdeke, hogy mielőbb feltárja, kik éltek vissza korábban a közösség bizalmával.
„A Fidesz Orbán Viktor nélkül számomra elképzelhetetlen. Tehát vagy egy megújult Fidesz lesz Orbán Viktorral, vagy pedig nem lesz Fidesz, ha nem lesz Orbán Viktor. Számomra ennyire egyszerű a képlet. […] Szerintem megmenthető a Fidesz, én optimista vagyok…”
Jajó. Tehát tizenhat és hét hónap után kezdjük el feltárni, amit a fél ország már évek óta tud, és mormogjuk magunk elé, hogy megvan bennünk a megújulás képessége, de még hangosabban mormoljuk, hogy van Orbánnal, vagy senkivel. Nekem megfelel. Együtt elsüllyedni a mocsárban, nincs is annál romantikusabb.
Amúgy a kollektív bűnösség vádja, ami miatt most siratókórus alakzatban sivalkodnak tényleg egy borzasztó dolog. Csak hát egy ilyen hosszú ideig véd- és dacszövetségként működő gazdasági-politikai bűnszervezet érdekcsoportban, ahonnan senki nem beszélhetett ki soha, amennyiben netán Lázár János olykor mégis megtette, akkor is utólag farkát behúzva sorolt vissza a helyére (nem, ő nem mondta, hogy Mészárosra gondolt, amikor a Fidesz körül gravitáló közpénzkullancsokat kurvaanyázta, akik rossz hírét keltik a makulátlanok pártjának, amelynek csak kisebb hazugságai vannak, mint a Tiszának); ahol a luxushelikopterező Rogánt a főnök úgy védte még a történelem hajnalán, a szaladó szekérről beszélve, hogy minél jobban támadják, neki annál nagyobb a bizodalma benne; ahol mindenki tudomásul vette, hogy egy a tábor, egy a zászló, a mundér védelme mindent felülír, ott senki nem akart soha megújulni. Ott, ahol egy szerény képességű gázszerelőből Forbes-milliárdost csináltak pár év alatt, ott rohadtul semmit nem kell feltárni, ott nem titok, hogy pontosan kik éltek vissza a közösség bizalmával. Legfeljebb ha jogállamban gondolkodunk, akkor elvárjuk, hogy a felelősségükről az igazságszolgáltatás döntsön.
Különben a vita alatt álló költségvetéssel kapcsolatban akartam néhány szót szólni, mert úgyse érdekel senkit. Igaz, óvatosan és szerényen. Mert nem vagyok közgazdász, se olyan, akit az eggyel korábbi miniszterelnök rúgott ki az államtitkári pozíciójából, se olyan, akit nem, ezért a közgazdászok bizonyosságával nem tudom megállapítani ezen a random november közepi napon, hogy a jövő évi költségvetés képes lesz arra, amire Kármán András pénzügyminiszter szerint képes, vagyis hogy egyszerre teremti meg a gazdasági növekedés feltételeit, támogatja a korábban elhanyagolt társadalmi csoportokat és csökkenti az államháztartási hiányt. Akik értenek hozzá, például Pogátsa Zoltán – nem a Fidesz és a KDNP és a Mi Hazánk beszélő fejei – , azok szkeptikusok ebben a tekintetben és nehezményezik, hogy a 2027-es büdzsé nem biztosít elegendő forrást az oktatásra, az egészségügyre és a gazdasági felzárkózáshoz szükséges fejlesztésekre, miközben túlzottan optimista növekedési várakozásokra épít.
Amit valamelyes bizonyossággal tudok állítani a három napos, 30 órás parlamenti vita első napjának felszólalásai alapján, hogy az simán lehet, hogy a hatalmas társadalmi felhatalmazása ellenére a Tisza nem akart, vagy nem mert (?) bátrabban hozzányúlni ahhoz a költségvetési struktúrához, amelyet a planéta egyik lehírhedtebb csúcsközgazdásza fércelt az utóbbi években anélkül, hogy legalább néha eltalált volna egy-egy fontosabb makrogazdasági mutatót – így lett a 16 százalékos reálbérköltség-emelkedés mellett kevesebb mint 3 százalékos termelékenységnövekedés. Pogátsa szerint a Tisza-kormány legnagyobb hibája, hogy a gazdasági növekedést olyan termelékenységjavulásra alapozza, amelynek nem teremti meg a szükséges feltételeit. Ugyanis megfelelő oktatási, egészségügyi és infrastrukturális beruházások nélkül nem várható tartós felzárkózás, így a költségvetésben szereplő növekedési célok teljesülése is kérdésessé válhat.
Szerintem ebben sok igazság van, attól függetlenül, hogy a Windisch-féle Állami Számvevőszék elfogadta a Tisza-kormány törvényjavaslatának makrogazdasági prognózisát, amely 2,4 százalékos gazdasági növekedéssel és 3 százalékos inflációval számol, ugyanakkor optimistának tartja a fogyasztásra, a beruházásokra és az exportra vonatkozó várakozásokat, és kockázatot lát az energiaárakban, a forint árfolyamában, valamint a vagyonadó tervezett bevételében is. Bevallom, kívülállóként ez utóbbiban én is látok kockázatokat és nem azért, mert ne lenne nemes a cél, hanem mert valamiért nem jött be sehol. Egy amerikai államban nemrég maguk a polgárok szavazták le egy népszavazáson. Szóval senki nem állítja, hogy nincsenek aknák és buktatók ebben a büdzsében, de az a szándék legalább megjelenik benne, hogy ha nem is tudja tizenhat év minden mocskát eltakarítani, akkor is valamiféle méltányosabb, igazságosabb forráselosztásra épül.
Lehet kritizálni, sőt kötelező is – miközben Magyar Péter a Pedagógusok Demokratikus Szervezeténél, Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter pedig az Akadémiai Dolgozók Fórumánál húzta ki a gyufát, ez utóbbi menesztését is kérik -, és ezek nem kevésbé fontos kérdések, mint az elszámoltatás és a jóvátétel, de amikor a konstruktív ellenzék a parlamentben az igazságosságot emlegeti és azt, hogy nem mindenkinek feltétlenül ugyanaz jár, hanem az, ami megilleti, vagyis A TELJESÍTMÉNY szerinti elosztás az igazságos (a KDNP-s Hargitai ezzel flexelt például), akkor azért kinyílik a bicska az ember zsebében. Teljesítmény, mi? Közpénzből boraborázni, jótékonykodni, önérzeteskedni, fentről lefele köpködni, megsértődni, rongyot rázni, soha jól nem lakni, mások erőfeszítésén, vérén és verejtékén hízni, gyarapodni, széfeket megtölteni.
Najó, mielőtt elragadtatnám magam, amiért az agrárminisztérium nem talált megfelelőbb lehetőséget, mint ennek a Mészáros nevűnek a flottacégétől autót bérelni 2030-ig, inkább elköszönök. Velünk is majd lesz valami. A fenti ábra szerint nem kizárt, hogy megyünk a levesbe.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.