NEHAZUGGY

Érti, hogy mi történik

Molnár Bálint | Ma | 8:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 296,650 forint, még hiányzik 2,003,350 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Civilizált jó reggelt kívánunk mindenkinek!

Még akkor is, ha majdnem minden, amit civilizációnak gondolunk, újabb súlyos, nehezen gyógyuló sebeket szerzett szombaton. Úgy emlékszem, hogy a rossz emlékű koronavírus-járvány előtti évben jártam Krakkóban (az se ma volt), és valamiért mély nyomot hagyott bennem az a város. Az élő történelem, a középkori utcák, a gettó, Oskar Schindler ma már múzeumként funkcionáló gyára, az egyébként barátságos hangulat és csendes elegancia, ami Lengyelország második legnépesebb településéből árad, sokáig velem maradt.

Szerinem ezért is rázott meg a szombat délutáni, vérfürdőként leírható krakkói terrorcselekmény, amire most se szívesen, de legalább nagyon keservesen keresgélem a szavakat. Sokan másokkal ellentétben, akik az összes szenzációhajhász bőrt lehúzták erről az ép ésszel felfoghatatlan tragédiáról, és voltak olyanok is – azokat vetem meg a leginkább -, akik már tegnap tudták és bele is hányták a mindent elbíró éterbe, hogy egy sátánista, kereszténygyűlölő kommunista geci volt a hat embert meggyilkoló, további tizenhetet megsebesítő fiatal. Akiről és akinek az indítékairól amúgy nem sokat tudni e sorok írásakor sem. Hogy mennyire torzult el és mennyire satnyult el némelyek lelkivilága, az éhenhalás szélére sodródott csekély számú agysejtjük nem túl nagy meglepődésére, azt azokon a perverz senkiháziakon lehet a legjobban lemérni, akiknek az első dolga minden ilyen semmivel nem magyarázható és semmivel nem védhető ámokfutás esetén az, hogy a tragikus eseményt hozzáférceljék, beleillesszék a saját dogmatikus, szögletes és primitív világképükbe. Mintha a valamilyen oldaliság enyhítő vagy éppen súlyosbító körülmény lehetne bárki számára, aki úgy dönt, hogy akkor ő most véletlenszerűen ártatlan embereket fog kinyírni, miután a saját családját előzőleg kiirtotta.

Nem állítom, hogy nem jutottak eszembe nekem is mindenféle potenciális összefüggések, lehetséges magyarázatok, rossz sejtések, hogy kinek állhat érdekében az amúgy is súlyos lengyel politikai, alkotmányos válsághelyzetben tovább növelni a káoszt, de bazmeg. Konkrét tudás, vizsgálati eredmények híján még abból is bűn bármilyen messzemenő következtetéseket levonni, hogy a hivatalos szervek szerint ez a degenerált fasz, ez okádék terrorista amúgy történetesen a szélsőjobbos ideológiákkal szimpatizált. Amit elkövetett, az pontosan annyira borzalmas, mintha a liberális vagy a szélsőbaloldali ideológia megszállottja lett volna. Az egyedüli normális emberi reakció a megrendülés és az együttérzés, meg az őszinte tisztelet az életüket kockáztató rendőrök felé, akik megakadályozták, hogy sokkal nagyobbra nőjön az áldozatok száma.

További fejlemények a saját házunk tájáról. A Medián szerint – amelynek vezetője több ízben bizonyította már, hogy nem ő a legnagyobb humorista – támogatói negyedét elvesztette a Fidesz, miközben a Tisza tábora stabil, továbbra is közel minden második magyar választó (55 százalék) a kormánypártra szavazna. A kutatás azt találta tehát, hogy népszerűségét tekintve mélypontra zuhant annak a hírhedt illuzionistának a pártja, akinek a hívei szerint állítólag mindig igaza lesz. A teljes népességben 6 százalékpontos csökkenés eredményeképpen már csak 16 százalékos a széthulló orbánista állampárt támogatottsága, de a pártot választani tudók és a választani tudó biztos szavazók körében is csak minden ötödik ember szavazna a Fideszre.

Miközben a felmérés szerint a magyarokat ezekben a hetekben leginkább az elszámoltatás és a költségvetés foglalkoztatja, és miközben lassú, de biztos erózió tapasztalható a Fidesz oldalán (nem tudom, a KDNP-vel mi a helyzet), addig a Mi Hazánk nevű formáció érdemben is tudott erősödni, így a teljes népességben már 9 százalékon áll. Ha valamilyen indokolatlanul leegyszerűsítő magyarázatot kellene ide találnom, akkor azt mondanám, hogy szélsőjobbos mocsárban Dúró Dóra mégiscsak vonzóbb választás, mint Pócs János, de igazából annak a Török Gábornak van igaza, aki szerint az Orbán-rezsim nem volt diktatúra, áprilisban pedig nem volt rendszerváltás: most először került egy ligába a két ellenzéki párt. A politikai elemző középpártoknak hívja őket, én nem hívom őket sehogy, de azt látom, hogy annyira falják a választók Bóka csapatkapitány nagyszerű stratégiáját, annyira bejött ez a mindent tagadó, epét hányó, asztalt borogató, konstruktív ellenzékiség, hogy Tisza támogatottsága nyolc hónappal a választás után nagyjából duplája (55%) a Fidesz-Mi Hazánk-koalíció támogatottságának (27%). Ugyan nem elhanyagolható, hogy a kutatás az ügynökakták nyilvánosságra kerülésének napján zárult és a Lezsák-mizéria hatásai még nincsenek benne a mérésben, de az tény, hogy a Fidesz a legnagyobb arányban az alacsonyabb végzettségűek, a budapestiek, a férfiak és az 50-64 éves korosztály körében veszített szavazókat – az első és a harmadik kategória az, amelynek körében mindig is a legjobban álltak -, másrészt a Fidesz romjain szépen hízik, növekszik a Mi Hazánk.

Nem vagyok én semmiféle orákulum, tévedni is szoktam, igyekszem belátni, ha tévedek és hülyeségeket beszélek, de nekem úgy tűnik, hogy az emberek sokkal nagyobb része, mint amennyien áprilisban a teljes változásra szavaztak, érti, hogy mi történik. Érti, hogy rohadtul nem hibátlan a kormányzás, például a humánerőforrás kiválasztása terén néha kétségbeejtő tüneteket produkál. Hogy a kormányfő egyáltalán nem mindig szalonképes, hogy túltolja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy minden megmondóember, propagandista, Pócs János és Takács Péter vagy Schiffer András böfögése alá oda kellene kommentelnie vasárnap délelőtt. Hogy biztosan nem kell emlékművet csinálni abból az országjáró Ford Transitból, mert akik a Tiszára szavaztak, nem azt várják, hogy saját maguknak állítsanak szobrot a hölgyek és urak. Azt majd azt az utókor elintézi, megoldja, a helyére rakja. De közben meg elindult valami és nagyjából az indult el, amiről szó volt. Kezdenek rendet vágni a disznóólban. Hogy az uniós forrásoktól a vállalható költségvetési tervezésen át az adófizetők pénzén hízott maffiaállamos oligarchák és strómanok tyúkszemére lépésig, elkezdték ezt a lelakott, lefárasztott, lepusztított országot helyrerakni. Távolról sem hibátlan a kormányzás, hosszú listát lehet írni a tök megmagyarázhatatlan Feledy-botránytól a szívhangrendeletig arról, hogy mi ment mellé, mi csúszik megmagyarázhatatlanul, mennyi minden nem úgy történik, ahogy elképzelték, ám egyrészt mint nálunk okosabb emberektől tudjuk, „a zsarnok utáni első nap a legszebb”, viszont „a politikától nem szabad azt várni, hogy boldoggá tegyen minket. Az egy másik szakma.” Másrészt meg ugyan ebből van a legkevesebb több ablakon kidobott évtized után, de a türelem fontos. Pár hónap alatt nem lehet másfél vagy pláne közel négy évtizedet jóvá tenni. Rohadt hosszú folyamat ez, amihez nemcsak türelem, önmérséklet kell. Nem egyszerű, de ezzel meg lehet haladni az elmúlt évtized minden nyomorát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!