NEHAZUGGY

Ez nem rombolás, hanem a magyar társadalom gyógyulásának kezdete

Lázár Gergő | Ma | 20:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 257,690 forint, még hiányzik 2,042,310 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Odahányta az egészet az ország asztalára, hátha kikaparjuk egymás szemét. Hogy ugyanolyan gyűlölet, káosz és pusztulat legyen a hazánkban, mint az ő korhadt belsejében.

A paródia-rendszerváltás Cipollája igazi rendszerváltókat lökött gyűlöletszektája elé. A szekta pedig el is kezdte a szemek kikaparását. Lezsáktól Lezsákig.

A hadművelet részben sikerült.

Másfelől besült. Tiszás családok ezrei nézik gúvadt szemekkel kilistázott nagypapáikat, akiknek nagyjából annyi bűnük lehetett, mint Lezsáknak. Közben a rendszer egykori működtetői, a diktatúra nagy halai: a némethmiklósok, cenzorildikók, jogerősspálok röhögnek a markukba.

Így őrjöng az egyik Pilhál a Magyar Nemzet nevű pártlapban, ez csak egy példa, rengetegen vannak még. Én viszont azt gondolom erről, hogy akár tetszik, akár nem, akármennyire sok a kivetnivaló, részben jogos, részben nem, az ügynökaktáknak nyilvánosságra kellett kerülniük. Ezzel tartozott már minden kormány az elmúlt súlyos évtizedekben, de mivel ez a Tisza Párt egyik legfontosabb ígérete volt, ezért nyilvánvalóan nem táncolhattak vissza belőle. Pár nappal ezelőtt, szimbolikusan november 4-én, a gyásznapon, a választási ígéretüket betartva nyilvánosságra hozták az ügynökakták egy részét, ám egy hiba következtében olyanok neve is bekerült a besúgók közé, akiket valójában megfigyeltek. Ez a hiba nyilván nem volt szerencsés, amiért egyébként bocsánatot is kértek, de a Fidesz azóta is ezen csámcsog, ezen hüledezik és szörnyülködik, hiszen arról mégsem beszélhetnek, hogy hány egykori, esetleg jelenlegi (?) párttagjuk volt besúgó. Persze már eddig is tudni lehetett, hogy bőven akad a holdudvarban egykori besúgó, de ezt nyilván az utolsó pillanatokig tagadták. Pár napja viszont kikerült azoknak a neve, akiket még nem távolítottak el a rendszerből, vagy nem semmisült meg a dossziéjuk.

Persze érthető az is, hogy sokan nem erre vártak, és az is, hogy egyes családokban a múlttal való szembenézés fájdalmas lesz, de nehéz máshogy túllépni ezen, mint úgy, hogy elfogadjuk, hogy megtörtént. Véleményem szerint a legrosszabb az, ha egyszerűen nem beszélünk róla, miközben abban bízunk, hogy majd úgyis megfeledkezünk róla. Ez soha nem működik és csak táptalajává válik a találgatásoknak és a sárdobálásnak. Ami elképesztően ostoba dolog, főleg akkor, ha egyébként rendelkezünk a szükséges információval. Az, aki besúgó volt, az is lehet persze erőszakkal beszervezett, az ő megítélésük eltérő, azok viszont, akik önszántukból jelentkeztek besúgónak, már nehezen fogják ezt lemosni magukról. Persze ez megint csak nem újdonság senki számára, hiszen a magyar történelemben előfordult már nem egyszer, hogy szívesen feljelentették a szomszédaikat emberek, hogy aztán a halálba küldjék őket. A holokauszt azért lehetett olyan „sikeres” Magyarországon, mert a magyarok egy jó része szívesen jelentett a szomszédairól, hogy aztán a halálba küldje őket.

Nyilván a kommunista időkben – a kezdeti évektől eltekintve – sok esetben nem végződött halállal az, ha valaki a rendszer ellensége volt, noha azért ez is előfordulhatott. Viszont a rendszer soha nem működhetett volna, ha nem találnak elegendő takonygerincű embert ahhoz, hogy azt működtethessék. Így jött létre a NER is. Amely eleve nem jöhetett volna létre, de pláne soha nem válhatott volna olyan jelentőssé, olyan nyomasztóvá és elviselhetetlenné, ha nem talált volna a Fidesz mindig új, megzsarolható figurákat, akik boldogan lopták szét az ország vagyonát és keserítették meg mások életét. Sajnos szinte minden rendszernek megvoltak a gerinctelen támogatói és vélhetően a jövőben is meglesznek, hiszen mindig lesznek olyanok, akik akár a másik hátára taposva is, de feljebb akarnak mászni azon a bizonyos létrán. Azonban anélkül, hogy szembenéznénk a múltunkkal, soha nem leszünk képesek lezárni ezt a fejezetét a magyar történelemnek, és pontosan ezért is volt olyan fontos az, hogy a Tisza Párt még a hibák és hiányosságok ellenére is, de elérhetővé tette az ügynökaktákat.

Ez úgy vélem, nem fog valódi problémákat okozni a társadalmunkban, és bár most dúlnak az indulatok és nem úgy tűnik, de egy idő után bizonyosan végre nyugalmat hozhat azzal, hogy lehetőséget ad minden családnak arra, hogy a találgatásoknak véget vessen. Többé nem zsarolható senki sem azzal, hogy ügynökmúltja volt, hiszen minden bizonyítható akta ki fog kerülni februárig a nyilvános oldalra. Ezzel megszűnik egy zsarolási lehetőség, valamint arra is lehetősége lesz minden családnak, hogy végre lezárja a múltját. Akár pozitív, akár negatív módon, de lezárja. Véleményem szerint az ügynökakták évtizedeken át történő takargatása sokkal nagyobb károkat okozott a társadalmunknak, mint az, hogy most nyilvánosságra hozták őket. Itt tehát nem rombolásról kellene beszélni, hanem arról, hogy végre megkezdődhet a gyógyulási folyamat. Ugyanis többé nincsenek/nem lesznek titkok számos családban. Legalábbis a kommunista időket tekintve.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!