NEHAZUGGY

Mert némán nem lehet változást követelni

Lázár Gergő | Ma | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 138,170 forint, még hiányzik 2,161,830 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pár nappal ezelőtt végleg eltüntették azt a sátortábort Madrid központjából, amelyet 38 nappal korábban állította fel a tüntetők. Az elhíresült, vagy hírhedtté vált Maricarmen-ügy – aminek a lényege az volt, hogy egy 72 éves nőt lakoltattak ki erőszakkal a rohamrendőrök abból a bérelt lakásból, amelyben évtizedeken keresztül élt – képezte az elégedetlenségi hullám apropóját. A spanyolok egyébként is szeretnek és szoktak is ilyen módon tiltakozni bizonyos ügyek mellett vagy ellen, hiszen ez messze nem az első olyan alkalom volt, hogy a Madrid főtereként is ismert Puerta del Solt sátrak lepték el. Ez az embertelen kilakoltatás és az azt követő elégedetlenség konkrétan előrehozott választásokhoz vezetett, amely vélhetően meg fogja buktatni a jelenlegi kormányt. Annál is inkább, mivel a nemrégiben bekövetkezett vonatszerencsétlenség miatt a spanyolok még dühösebbek és nyilván felelősöket akarnak találni, akiket nem nehéz azonosítani a jelenlegi kormányban.

Itt azonban elsősorban nem erről akarok szót ejteni, hanem arról, hogy egyesek úgy viselkednek a sátortábor eltakarításával kapcsolatban, mintha egy idegesítő csürhétől szabadultak volna meg, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt ott, és csakis az volt a céljuk, hogy ok nélkül tiltakozzanak és szemétdombbá változtassák a helyet. Ilyen sátortábor egyébként itt Granadában is van – és jelenleg is áll -, azonban azok közül egyet tegnap felgyújtottak, amire némelyek reakciója az volt, hogy nevettek, vagy arról beszéltek, hogy megérdemelték a sátrat verők, miért nem mennek haza, vagy miért nem mennek el inkább dolgozni. Sokan fel sem fogják, hogy ezek az emberek a többség érdekében álltak ki, és azok helyett is felemelték a szavukat, akik inkább csendben kussolnak, bármi is történjék. A helyi tüntetések eredménye volt az, hogy a kormány több törvényt is módosított és az is, hogy előrehozott választásokat tartanak a hónap végén.

Nyilván nagyon fontos az, hogy minden turista igénybe vehesse Madrid lebetonozott főterét, de talán mégis fontosabb az, hogy az ott élők elmondhassák a véleményüket. Elvégre a közterek mindig is azt a célt szolgálták – sok egyéb mellett nyilván -, hogy az emberek ott összegyűlve elmondhassák a véleményüket például a vezetőikről. Nem online, a képernyők előtt szoktak kormányokat megdönteni, hanem a városok utcáin és főterein, már csak ezért is siralmas az számomra, hogy egyesek csupán azt látják az ott táborozókból, hogy maguk után hagyják a szemetet, és akár még szobrokat is lefújnak festékkel. Nem érdekli őket az, hogy egyetlen célért emberek százai, néha akár ezrei is közösen dolgoznak. Spanyolországban egy hasonló sátortábor felhúzását követően jött létre a Podemos nevű párt, amely egykor még kormányalakításra is bejelentkezett, de végül soha nem értek el az országvezetés közelébe, és mára lényegében megszűntek létezni, noha egykori politikusai a mai napig a spanyol politika részét képezik.

Egyesek jobban örülnek annak, ha némán tűri valaki azt, hogy nem elégedett a rendszerrel és inkább tisztán hagyja az utcákat, mert mégis csak az a legfontosabb, nem pedig az, hogy változások történjenek egy országban. Madrid főtere minden spanyol főtere, ami azt is jelenti, hogy ugyanazok, akik most azért siránkoznak, mert azt állításuk szerint összemocskolták mások azzal, hogy változást követeltek a kormánytól, ugyanúgy használhatják ezt a közteret arra, hogy a saját elégedetlenségüknek adjanak hangot. Ha nem sátortáborokat hoztak volna létre a spanyolok, hanem a franciákhoz hasonlóan tüntetnének, akkor nyilván az lett volna a baj. Egyre inkább úgy tűnik, mintha fontosabb lenne az, hogy az emberek ne okozzanak semmiféle „káoszt” és kellemetlenséget a mindennapokban, hiszen fontosabb az, hogy minden a megszokottak szerint működjön.

Ez a mentalitás vezetett oda, hogy 16 éven keresztül Orbán Viktor volt Magyarország vezetője, vagy oda, hogy 12 évig Aleksandar Vucic vezette Szerbiát. Ha az ember nem elégedett a kormányával, akkor igenis adjon ennek hangot és követeljen változást. Ez évtizedekkel, pláne évszázadokkal ezelőtt magától értetődő volt, ma viszont egyesek fontosabbnak tartják azt, hogy csendben, alázatosan, lehajtott fejjel követeljenek változást. Szerencsére ez a spanyolokat nem hatotta meg – mint ahogy a franciákat sem –, és vélhetően a jövőben is hangosan és érthetően fognak hangot adni az elégedetlenségüknek, hiszen végső soron csak azt hajlandók meghallani az érintettek. Mert ahogy mondani szokás, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!