NEHAZUGGY

Változás előtt a világ

Lázár Gergő | Ma | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 809,575 forint, még hiányzik 1,490,425 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Választásoktól és választási eredményektől hangos mostanság a sajtó, mivel egyfajta változás körvonalazódik a világban. Magyarország kezdte meg a sort azzal, hogy 16 év után leváltotta a fideszt, majd Szerbia követte a magyar példát tegnap este azzal, hogy 12 év után elzavarta Alekszandar Vucsicsot. Ezzel párhuzamosan Brazília is meghozta a döntését és ugyan picike különbséggel, de nemet mondott Jair Bolsonaro fiának, Flávio Bolsonarónak, aki megpróbálta felhasználni az apja bebörtönzését a saját politikai céljai elérésére. Az más kérdés, hogy kudarcot vallott, mivel a brazil nép újraválasztotta az eddig is hivatalban lévő Lulát, aki lehet, hogy nem egy szent, de hogy jobb alternatíva az ország számára, mint egy elítélt szélsőjobbos bűnöző fia, aki nem fogadja el a választási vereséget, és azt meg kívánja semmisíteni, az egészen biztos. A választások azonban ezzel még nem értek véget, hiszen holnap Izrael választópolgárai járulnak az urnákhoz, és döntenek az országuk sorsáról.

A felmérések szerint igen kiélezett versenyre lehet számítani Benjamin Netanjahu és kihívója, Gadi Eisenkot, korábbi izraeli vezérkari főnök között. Utóbbi az IDF, vagyis az izraeli hadsereg egykori tábornoka, aki ha képes győzelmet aratni Netanjahu és pártja felett, akkor könnyen börtönbe küldheti az egykori izraeli elnököt. Netanjhaut ugyanis sok izraeli szeretné a bíróság előtt látni azért, mert az a bizonyos október hetedike egyáltalán megtörténhetett. Mindez persze attól függ, hogy a már-már csodákra képes Netanjahut képes-e megverni a választásokon a korábban csak pár százalékos támogatottságot elérő Eisenkot. Ugyan utóbbi sok témában nem ért egyet a jelenlegi kormánnyal, a hadsereg működésével kapcsolatban – elvégre az IDF tábornoka volt – azonban igen. Ennek ellenére támogatja valamiféle béke kialakítását a palesztin oldallal, valamint azt, hogy Izrael inkább a belpolitikájára koncentráljon, ne pedig az őt körülvevő országokra. Ez már csak azért is fontos lenne, mert úgy vélem, hogy a világ jelentős részének elege van a számtalan háborúból, amely mindannyiunk életét megkeseríti.

Amennyiben hamarosan a félidős választásokon Trump komoly vereséget szenved és hatalma meggyengül, valamint Izrael is egy olyan kormányt választ, amely inkább a békés együttélésre koncentrál a szomszédaival, akkor még az is lehet, hogy egy nyugalmasabb időszakra számíthatunk. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy megoldódik az orosz-ukrán helyzet – ahhoz az kellene, hogy Putyin végre belássa, hogy nincs értelme a háborújának -, viszont már az is nagyszerű lenne, ha véget érne az iráni konfliktus és nem kellene az egész világnak megfizetnie egy csapat barom idióta döntéseit. Hiszen ezen háborúk nélkül is megvolt már a magunk baja, viszont az egyfajta reményt nyújthat, hogy lehetősége van arra a különböző népeknek, hogy leváltsák a jelenleg agresszív politikát folytató kormányaikat és olyanokat válasszanak meg, akik nem a konfliktust keresik, hanem inkább a békére koncentrálnak.

Persze még igen hosszú út áll Izrael és az Egyesült Államok előtt is – amennyiben a választások úgy alakulnak, ahogy azt talán sokan szeretnék -, azonban meg lehetne tenni az első lépést. Arra lenne szükség, hogy olyan kormányok vezessék a különböző országokat, amelyek a jó kapcsolatok kiépítésére, a diplomáciára és a békére alapoznak, nem pedig ezek ellenkezőjére. Most arra kellene koncentrálnunk, hogy a saját országainkat tegyük élhetőbbé és gazdagabbá, valamint minél jobb kapcsolatokat alakítsunk ki a világ országaival. Ez viszont nem következhet be úgy, ha azt képzeljük, hogy mi vagyunk a világ közepe és úgy véljük, hogy mi dönthetünk más országok sorsáról. Persze, mint ahogy megemlítettem, Lula esetében, úgy megemlítem Eisenkottal kapcsolatban is, hogy azért nem egy szentről van szó, aki majd hirtelen elhozza a Kánaánt Izraelben, de úgy vélem, hogy itt az ideje annak, hogy egy másfajta vezetés kerüljön az ország élére, amely megpróbálhat egy teljesen új irányt felvenni.

Ez egy lehetőség a világ jelentős része számára, hiszen akár tetszik, akár nem, az Egyesült Államok és Izrael külpolitikája meghatározza mindannyiunk életét. Amennyiben ez nem történne meg, vélhetően sokkal kevesebbeket érdekelne az, hogy mi folyik ezen két országban, viszont mivel mi vagyunk azok, akik megfizetik az általuk vívott háborúk árát, ezért úgy érzem, hogy jogosan figyeljük mi is a választások eredményét. Bár ne kellene ezzel foglalkoznunk, és bár ne határozná meg ilyen komolyan a mi életünket is, de sajnos mégis erről van szó. Már csak ezért is érdeke sokaknak az, hogy végre olyan emberek vezessék ezt a két országot, akik elsősorban a békére és a párbeszédre kívánnak koncentrálni, nem pedig az erejük fitogtatására. Utóbbi ugyanis jól láthatóan nem vezet semmire. Már persze ha az összeomló világgazdaságot nem tekinti valaki sikernek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!