NEHAZUGGY

Dehogy mulasztás, bűnös szándékosság

Molnár Bálint | Ma | 8:23

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 618,585 forint, még hiányzik 1,681,415 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodával határos jó reggelt mindenkinek, október 21-e, szerda van!

Minden cinizmus nélkül írom: tűkön ülve várom a délutánt, amikor soron kívül idézik be Fürcht Pál volt főügyészt a parlament végrehajtási visszaéléseket feltáró vizsgálóbizottságába. A meghallgatástól sokan sokat várnak, nem teljesen megalapozatlanul, remélem, nem kell pofára esniük. Fürcht vezette a Központi Nyomozó Főügyészséget tekintélyes számú és súlyú, politikailag érzékeny ügyben folyó nyomozás idején. Ilyen az MNB-alapítványok ügye, Orbán Viktor öccsének vízumügyes botránya, a zuglói és újbudai parkolási korrupciós ügy, és ami most a legfontosabb és munkát ad az orbánosodás útjára lépett Toroczkai által vezetett vizsgálóbizottságnak: a Schadl–Völner-ügy idején is.

Ha jól sejtem, a fickónak nem sok veszítenivalója van, a karrierjének nagyjából vége, és bár igaz, hogy a magyar társadalom mai napig nem kapott világos magyarázatot arra se, hogy Balog Zoltán emberi erőforráson kívül kinek volt fontos egy elítélt pedofil bűnöző bűnsegédjének rehabilitálása, arra talán van esély, hogy kiderüljön, ki a tök az a Tóni, Barbara és Ádám, akik után a Polt-féle sóhivatal meg sem próbált nyomozni, nemhogy azonosította volna őket a Völner Pál korrupt államtitkárt érintő végrehajtói maffiás botrányban. Mi tagadás, érdekelne, hogy azon az elhíresült felvételen, amely központi szerepet játszott a jelenlegi miniszterelnök politikai karrierjének fellendülésében, amelyen az akkor igazságügyi miniszter felesége arról beszél, hogy Rogán Bűnöző Antal (aki lehet, hogy Tóni?) kihúzat(hat)ott részleteket a korrupciós ügy irataiból, Polt meg nem ura a helyzetnek, Varga Judit igazat beszélt-e vajon. Ugyanis ha Juditunk nem hazudott – tegyük fel és engedjük is meg -, akkor még annál is kevésbé van mentsége arra, hogy miután elvitették vele a balhét, belebuktatták valami olyasmibe, amit ő ellenzett, képes volt beülni Hajdú Péter kanapéjára, kiteregetni a családi szennyest és fröcsögve harcolni a volt férje ellen, aki szerinte egy képződmény.

Leköpte a kalauzt, két és fél év fegyházat kapott. Társa kétszer is leköpte az ellenőrt, de megúszta másfél év felfüggesztett börtönnel. Orbán Viktor tizenhat év alatt több egymást követő sáskajárást megszégyenítő módon rabolta le a saját magára írt törvények alapján a hazáját, amelyet szolgálnia kellett volna, de még most is szabadlábon van és hörög, hogy őt le akarják vadászni, el akarják takarítani, ő az újkommunista önkény koncepciós áldozata. Soha nem köptem le még kalauzt se, maffiózó miniszterelnököket se, nem is tervezem, de hogy nem jól van ez így, az biztos.

Akkor sem, ha a NAV legalább eljutott már odáig, hogy házkutatást és lefoglalást tartott a Nemzeti Filmintézetnél Rákay Fülöp Kálmán Most vagy soha! című filmje miatt, amellyel kapcsolatban költségvetési csalás gyanúja forog fenn. Nem mintha ez lenne az egyetlen bűzölgő szarkupac a zenetévés hülyegyerekből lett álnemes körül. 7 milliárd = 7 000 000 000 forint közpénz. Ennyibe került a produkció, amire hivatalos mozipiaci adatok szerint is legfeljebb 169 ezren váltottak jegyet (a szervezett, kivezényelt, műkedvelésre kötelezett közönséget hagyjuk), ami azt jelenti, hogy több mint 41 000 forint adófizetői pénz ment el arra, hogy egy ember megnézze a mesterművet. Mindeközben a fent említett szabadláb azt magyarázta Hontnak, hogy az 1500 forint teljesen rendben van egy állami gondozásban lévő gyerek napi ellátására. Nem tökéletes a helyzet, de majdnem. Majdnem tökéletes volt a helyzet, csak rohadt minden, a zöm a túlélésért küzdött, ma is a túlélésért küzd, a propagandista hadoszlopok, amelyeknek egy része ma is él és virul, csilliárdokból mázolgatta az alternatív valóság falait és okádta az epéjét azokra, akik akárcsak a szájukra vették az oktatás, az egészségügy vagy a szociális ellátás szavakat.

És akkor most Kövér házmester, a nagy világösszeesküvések, külföldi beavatkozások, valamint a nemzethalál szakértője beül egy Youtube-csatorna műsorába és egy pillanatnyi frontátvonulás okán véletlenül elismeri, hogy „a Fidesz is elmulasztott sok mindent, amit megtehetett volna. Például az oktatási rendszerünk ilyen szempontból rosszabb állapotban van, mint 16 évvel ezelőtt volt”. Azt mondja: EL-MU-LASZ-TOTT. Ők mulasztásnak becézgetik a tizenhat évnyi tudatos lerohasztást, kivéreztetést, megalázást, az oktatás szereplőinek vegzálását, listázását, kirúgását, tanárok, diákok, szülők keserveinek asztalról lesöprését. Elvárhatom én vagy bárki ettől a gyökértől, hogy legalább most, utólag – ha már neki se szóltak, hogy mekkora bukta lesz ebből a MULASZTÁSBÓL – növesszen tököt és álljon bele? Hogy nem mulasztás volt, hanem stratégia, tudatosság, szándékos rombolás. Dehogy várom el. Nem várok el semmit, csak a fogalmakat tisztáznám: nem mulasztás, bűnös szándékosság.

Kövérrel ellentétben a miniszterelnök nem a KözTér csatornán beszélt két és fél órán keresztül, hanem a Telexnek adott interjút, amelyben úgy fogalmazott egy nappal azután, hogy maratoni, minden rendszerváltás utáni idők leghosszabb parlamenti beszédében ismertette kormánya első költségvetését a parlamentben: egy ilyen világban nem lehet rászabadítani a lakosságra a rezsicsökkentés eltörlését. Vagyis hogy egyelőre nem szabad, mert a magyar lakásállomány rendkívül rossz állapotban van, rosszul szigetelt lakásokban, házakban élnek az emberek. Magyar szerint a családtámogatások kérdésével ellentétben a rezsicsökkentés megtartásában egyáltalán nem volt vita a kormánytagok között. Hát izé. Bár szívből megvetem mindazokat, akik végigszurkolták a választási kampányt abban a reményben, hogy Magyar Péter hamarosan csak egy cringe emlék lesz a magyar politikatörténetben és a Fidesz ötödik alkalommal is elnyeri a kormányrudat (most meg azért rugdossák a Tisza kritikus szavazóit, hogy miért bírálnak és elégedetlenkednek, hát erre szavaztak), illetve mivel én azt szeretném, hogy ennek a kormánynak sikerüljön talpra állítani az országot, szeretném ha nem követne el olyan mulasztásokat, amelyeket aztán nem lehet helyrehozni, hadd tegyem szóvá: elég baj, hogy ebben a kérdésben még csak vita sem volt.

Ugyanis valamirevaló szakember a rezsicsökkentés jelen aberrált formája helyett a szociális alapú, sávos támogatási rendszert javasolja. Hosszú évek óta. Ha van pillanat, amikor ezt az egész rendszert meg lehetne reformálni, akkor az most van, a mostani támogatottág mellett. Mert nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy az ország érdekei és a hatalom megtartása egyaránt fontos. Világos, hogy a választási ígéretek és az ország állapotának realitása ütik egymást, de mert végül nem az a leglényegesebb, hogy mire jut pénz, hanem hogy kitől veszik el, pontosan az a probléma, hogy meg sem fontolták még az átalakítást se, nemhogy a kivezetést. A jelenlegi átlagfogyasztásos árazás hatalmas baromság. Éppen a korszerűtlen, rosszul szigetelt ingatlanokban kell többet fogyasztani ugyanolyan hőmérséklet eléréséhez. A határ feletti fogyasztók között is sok szegény család van, akik inkább nem fűtik ki a házat, mint hogy hétszeres árat fizessenek, miközben a hőszigetelt, korszerű fűtéssel rendelkező ingatlanban élők úgy kapnak támogatást, hogy a többségük nem is szorul rá. Kapitány István szerint jövőre 1165 milliárd forintba kerül a rezsicsökkentés (majd meglátjuk, hogy Trump elnök úr még milyen meglepetéseket tartogat a világnak), amiben benne van az összes nermilliárdos csökkentett rezsije, ami abszolút nonszensz. A rájuk elégetett pénzből már most közintézmények vagy társasházak felújítására lehetne költeni, ami valódi megtakarítást eredményezne a rezsiszámlákkal való bűvészkedés és számmisztika helyett. Egy ilyen világban nem a populizmus szent teheneit kell meghosszabbítani Bicskéig, nem a folyamatos fogyasztási támogatást kell erőltetni, hanem a költséghatékonyság növelésébe fektetni és akkor kevesebbet kell ráfordítani utólag. Szerintem legalábbis. Ettől még undorodom a bukott maffiózóktól, akik baloldali költségvetésről pofáznak és alig várják, hogy minél rosszabb legyen.

Kösz a figyelmet, köszi a támogatást mindenkinek, akit illet. Ha még nem tetted, ITT megteheted. Most még.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!