Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki látja, hogy Orbán Viktor április 12-e óta elveszítette a talajt a lába alól. Ennek okát abban látom, hogy Orbán egyértelműen újabb választási győzelemre készült, legfeljebb a minimális vereség merülhetett fel benne, ám arra megvolt a forgatókönyve. Ha bekerül a Mi Hazánk, akkor velük koalícióra lépve kormányzott volna tovább, ha nem, és a Tisza tud kormányt alakítani, a fideszes mélyállam, a kétharmaddal bebetonozott tisztségviselők, a hatalmi struktúra alsóbb szintjeinek hivatali tisztségviselői és a Fidesz által uralt önkormányzati szféra gondoskodott volna arról, hogy Magyar Péter kormánya béna kacsaként vergődjön, s pár hónap tehetetlenséget követően, legkésőbb a 2027-es költségvetés el nem fogadása után megbukjon. Ám a tiszás kétharmad mindent felülírt. Meggyőződésem szerint ezt Orbán még április 12-én este nem értette meg. Egyrészt vérig volt sértve, hogy hőn szerető magyar népe elpártolt tőle, másrészt közvetlen környezetét – ideértve saját lakájmédiáját és kontár közvéleménykutatóit, kitartott „intézeteit” – okolta a választási vereségért. (Megjegyzem, Orbán minden megnyilvánulása azt mutatja, hogy a mai napig hisz abban az ostobaságban, hogy a kampányuk elégtelensége volt bukásuk fő oka.) Nem értette a helyzet súlyosságát, s ezért ismerte el nagy hirtelen a Tisza választási győzelmét, holott annak megkérdőjelezése bármire hivatkozva még adhatott volna némi esélyt pl. egy polgárháborús helyzet előidézésére. Ne felejtsük, hogy a hadsereg és a rendőrség teljes mértékben még Orbán irányítása alatt állt. Azt hiszem, valami olyasmi futott át a fejében, hogy „jó, jó győztek, de nincsenek embereik, úgyis megbuknak nélkülünk, aztán pár hónap, s jövünk vissza”.
Hát, nem ez történt. A hatalom fényévnyi távolságra került a Fidesztől, s immár két volt miniszter börtönben van, nem beszélve a korrupt vállalkozókról, s még csak most kezdődik a Tisza által ígért elszámoltatás. Orbán pedig nem tud mit kezdeni az új helyzettel, s hibát hibára halmoz. Egyre fogyatkozó hívei próbálják követni a bukott miniszterelnök érthetetlen hallgatásait, illetve szellemi-politikai bakugrásait, ám ez egyre nehezebb. Így aztán nem lehet könnyű ma megmaradt fideszesnek lenni. Mert Orbán-fan legyen a talpán, aki követni tudja, éppen kit kell aznap gyűlölni, kinek a bábja éppen Magyar Péter.
Sokáig egyszerű volt a világ, Brüsszel ellen kellett harcolni reggel, délben és este. Aztán hirtelen megérkeztek az „újkommunisták”, kiderült, hogy Magyarországon ismét kommunizmus van, csak eddig nem vettük észre. Most pedig Orbán Viktor tovább lapozott vissza a politikai panoptikumban, és előhúzta az SZDSZ-t is. Igen, komolyan, az SZDSZ-t! A pártot, amely 2014-ben eléggé dicstelen módon szűnt meg, nem utolsó sorban a Fidesz korántsem áldásos közreműködésével. Orbán legújabb világ-megfejtése szerint „új kommunista bagázs” van hatalmon: egyfelől „igazi kommunisták”, másfelől „pesti liberálisok”. „Megint SZDSZ–MSZP-kormányunk van.” Én nem tudok arról, hogy Komjáthi Imre, Kunhalmi Ágnes vagy Lendvai Ildikó kormánytag lenne, de Kuncze Gábort vagy Magyar Bálintot sem találom közöttük. Thürmer Gyula, a virtigli kommunista vagy Schiffer András, a belpesti liberális értelmiségi sem képviselője a Tisza Pártnak, sőt nemrég mindketten aláírták azt a felhívást, amely azzal támadta a kormányzatot, hogy a NATO és az Európai Unió gyarmatává teszi Magyarországot. „Atlantista háborúpártiságról” beszélnek, és Oroszországgal sürgetnek „pragmatikus megegyezést”. Vagyis a valódi kommunista Thürmer és a liberális Schiffer éppen azért támadja a Tisza-kormányt, amiért Orbán is harcolni akar ellene. Összenő, ami összetartozik? Aki ebben az ideológiai cirkuszban még követni tudja Orbánt, hogy ki a kommunista, ki a libsi, és éppen ki ellen kell harcolni, annak nagyon rugalmasnak kell lennie. A jövő héten talán előkerül Kádár János, Kun Béla is, s persze Soros György, aki bármikor bevethető, aki Kun Béla és Rákosi társaságában a zsidózás kódolt változatát is jelenti. Igaz, „az SZDSZ kulturális bosszúja a keresztény kormány keresztény kultuszminiszterével szemben” orbáni szöveg már nem hagy kétséget e szándékról. Ellenségből Orbánnál soha nincs hiány. Csak jövőből.
Mert miről értekezik ma Orbán Viktor? Arról, hogy harcolni kell. Kötcsén „újkommunista digitális tanácsköztársaságról” beszélt, és kijelentette: „nekünk harcolni kell”. Nemrég pedig már azt üzente: „Felvesszük a kesztyűt és harcolunk!” Mindig harcolni. Ez Orbán politikájának immár elég régóta nemcsak az eszköze, hanem a teljes tartalma. Ő az Adrián vitorlázgat vagy meccset néz Belfastban, de ti, híveim harcoljatok!
Miért nem lehet egyszerűen politizálni? Miért nem lehet elmondani, mit csinálna másképp, s főleg mit kellett volna másképp csinálnia? Hogyan növelné a béreket? Mit kezdene az egészségüggyel? Hogyan javítaná az oktatást? Mitől lenne versenyképesebb a magyar gazdaság? Hogyan hozná haza a külföldre ment fiatalokat? Mit tenne azért most, hogy Magyarország húsz év múlva gazdagabb, szabadabb és élhetőbb ország legyen? Hol van a terv? Hol van az ötlet? Hol van a jövő? Sehol. Van helyette kommunista. Libsi. Brüsszel. SZDSZ. Meg harc. Ez azért különösen szánalmas, mert Orbán Viktor valaha ígéretes politikus volt. Lehetett szeretni vagy utálni, de volt mondanivalója a világról. Ma egy 63 éves, tizenhat évig kormányzó bukott politikus járja az országot, és egy tizenkét éve halott párttal riogatja híveit. Ez már nem politikai vízió. Ez politikai nihil. Kiássák a régi ellenségeket, leporolják őket, és újra csatába küldik ellenük a tábort. Még Hankó Balázs ügyére is sikerült ráhúzni ezt a világmagyarázatot. Orbán szerint a volt miniszter letartóztatása nem hivatali visszaélések következménye, hanem „az SZDSZ kulturális bosszúja”. Az SZDSZ tehát visszatért, bosszút áll, embereket juttat börtönbe, és ezek szerint nagyobb hatalommal rendelkezik, mint fénykorában. Már csak Demszky hiányzik. De a történet ennél sokkal kevésbé mulatságos. Orbánnak ugyanis szüksége van ezekre az ellenségekre. A Fideszt tizenhat éven át úgy tartotta egyben, hogy folyamatos ostromállapotot teremtett körülötte. Mindig jött valaki, aki el akarta venni Magyarországot. Brüsszel, Soros, migránsok, liberálisok, kommunisták, háborúpártiak, ukránok. A párt már nem azért létezett, mert akart valamit, hanem azért, mert közösen gyűlölt valakit. Most, ellenzékben ugyanez maradt. Már csak ez maradt. Mert ha nincs ellenség, fel kellene tenni a kellemetlen kérdést: miért kellene Orbán Viktornak visszatérnie? Mit tud ajánlani Magyarországnak azon kívül, amit már tizenhat éven át láttunk? Ezért kell fenntartani a félelmet és a dühöt. Ne gondolkodj, harcolj. Ne kérdezd, mi a programunk, keresd az ellenséget. Ne mérlegelj, gyűlölj. Komcsizzatok! Libsizzetek! Brüsszelezzetek! Most már SZDSZ-ezzetek is! S a haza fényre derül. A legelkeserítőbb mégsem Orbán Viktor. A legelkeserítőbb az a sok százezer ember, akinek ennyi még mindig elég. Aki nem kér programot, teljesítményt, magyarázatot vagy jövőképet. Elég neki, ha minden reggel megmondják, kit kell másnap reggelig gyűlölni. Orbán Viktor politikai tragédiája, vagy inkább tragikomédiája éppen ez lesz. Nem az, hogy elvesztette a hatalmat, hanem hogy amikor elvesztette, kiderült, hogy a hatalom nélkül nincs mondanivalója.
Maradt a harc. Maradtak az ellenségek. S amikor az élő ellenség már nem elég, elő lehet ásni a halottakat is. Most éppen az SZDSZ-t.
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
Milyen istencsapása jöhet még azután, hogy Gulyás Virág amerikás influenszer – akit nemrég tapsolva ünnepelt a Fidesz-KDNP a parlamentben, tekintve, hogy a tiszás örkény kiebrudalta az ülésteremből, ahol magán kívül ordibált, miután a miniszterelnök megszólította – összebalhézott a Facebookon Navracsics Tibor emberarcú polgári demokratával, és elküldte a… Nem oda küldte, hanem a Tiszába, mert az […]
Miközben az SZDSZ-kormányt vizionáló fideszes törzsfőnök elásta Hankó Balázst a pártpolitikai alapú állami pénzosztásról szóló elmélkedésével (Hankóné pedig sajnos nem ért semmit semmiből) miközben a Fidesz frakcióvezetője ott tart az elborulásban, hogy a gyalázatos 28.500 forintos nyugdíjminimum januári megnégyszerezéséből, valamint az egyéb, gigaalacsonynak számító ellátások szintén januártól esedékes sávos emeléséből kiszámolta (pedig nem matematikus ő […]
Friss hír a szombati ebéd mellé, fogyasszuk jó étvággyal: Matolcsy György nem fogadja el a gyanúsítását az Erste-ügyben, panasszal élt ellene az ügyészségnél. A(z általa kirabolt) jegybank volt elnöke jelezte: a folyamatban lévő ügy részleteiről nem nyilatkozik, interjút sem ad. Az unortodox gazdasági zseni megsértődött, amiért szeptember 22-én a nyomozó hatóság gyanúsítottként hallgatta ki egy, a […]
A kormányváltás utáni soha véget nem érő csodák körébe nemcsak az tartozik bele, hogy például a roncsellenzék politikusait nem kirugdossák a közmédia épületéből, hanem meghívják őket, hogy szabadon terjesszék a hazugságaikat, vagy hogy a roncsellenzék (egyelőre) legnagyobb pártja korábbi ellenzéki politikusokra hivatkozva próbálja lejáratni a jelenlegi politikai ellenségeit, miközben a külföldről pénzeltnek és idegen érdekeket […]
Amíg arra vártam, hogy kiderüljön, miképpen döntött a bíróság a megbilincselt Hankó Balázs exminiszter letartóztatása ügyében, megígértem magamnak, hogy azonnal elkezdem egyenként számon kérni a kormányon az ígéreteit, és haladéktalanul hányást teszek a szemükre, amiért nem a rekordmagas üzemanyagárakkal és a magyar munkahelyekkel foglalkoznak, ahogyan azt a Fidesz-KDNP óhajtaná, csak előtte még van egy kis […]
Akkor ha jól értjük: hozzávetőleg egy hónappal az ügynökakták nyilvánosságra hozatala előtt (ami október 23-ról november 4-re csúszik), amely ügynökakták nyilvánosságra hozatalát a Fidesz legalább 30 alkalommal biztosan megakadályozta az idők során, a Fidesz úgynevezett ÁVH-figyelőt indít a saját nevén, a betölteni nem nagyon óhajtó fidesz.hu weboldalon, Európa legkorruptabb bukott miniszterelnökének, a párt elnökének szívélyes […]
Kanyarodjunk vissza oda, ahol tegnap abbahagytuk. Tegnap azt írtam: még mindig türelemmel vagyok Baka András köztársasági elnök irányába, és bízom abban, hogy tudja, mit cselekszik. Hogy ha már elsőre nem is sikerült, majd második nekifutásra, lehetőleg belátható időn belül sikerül neki egy megfelelő legfőbb ügyész jelöltet állítani. Pedig az az igazság, hogy már a saját […]
Most, hogy már tudjuk, mely négy kiemelt korrupciós ügyet vonta magához a nemzeti vagyon védelmére és visszaszerzésére létrehozott hivatal, és azt is hivatalos, hogy mind Hankó Balázs, mind Seszták Miklós, mind Magyar Péter mentelmi jogát felfüggesztette a parlament, hagyjuk a bukott állampárt fenyegetőzéseit és átlátszó kísérleteit Hankó mártírrá avatására. A nap híre szerintem az, hogy Baka […]
Még egy gondolat a tegnap esti Nemzetek Ligája-mérkőzésről, amelyen az ukrán válogatott 1-0-ra legyőzte a magyar csapatot. A találkozó előtt a magyar közönség, de legalábbis annak egy jelentős része kifütyülte az ukrán himnuszt. Az ukránok egyik alapembere, Ilja Zabarnij, a Paris Saint-Germain védője interjút adott a Sport24.ua portálnak, amelyben nem csupán egykori csapattársát, Kerkez Milost dicsérte […]
Emlékszünk még arra a tudatosan felépített, a soha nem látott krízishelyzetre és a kormányzat morális kötelességére hivatkozó kommunikációs blablára, amit Szijjártó és a gazdája és Menczer és az egész bukott banda elővezetett a koronavírus-járvány alatti túlárazott egészségügyi beszerzéseket, pláne a nagyjából 300 milliárd forintos lélegeztetőgép-bevásárlást érintő kritikákra? Hogy „az emberélet nem pénzkérdés”? Hogy ha csak […]
Semmi kedvem arra szavakat pazarolni hogy a világnézeti piócapárt – amelyik abból a vergődésből él, hogy másoknak hogyan tudná megkeseríteni az életét és minden erejével a 21. század ellen küzd – az elgurult gyógyszereit keresgéli, amiért a miniszterelnök, aki nem Orbán, a Vatikánba látogatott, jajistenem, szentségtörés, mindmeghalunk. A pápa színe elé ezek szerint csak Forbes-listás […]
Nem akarjuk elkiabálni, mert estig még rengeteg idő van, de egyelőre ez a nap híre, kár volna tagadni: az Európai Bizottság szerint Magyarország az elmúlt időszakban teljesítette azokat a feltételeket, amelyek miatt 2022-ben korlátozásokat vezettek be az uniós pénzekhez való hozzáférésre. Magyarország fontos lépéseket tett a jogállamiság megerősítése és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében. Ma […]
Jó, tudom, hogy nem azért, mert reggel szóvá tettem, hogy mennyire ráér ezzel a kardinális kérdéssel foglalkozni a kormánypárt, de ez hamar eldőlt: nem kellett megvárni a jövő hétfőt és a Tisza legközelebbi frakcióülését, ma reggelre úgy ébredtek mind a 141-en, hogy egyhangúlag nem támogatják a köztársasági elnök által jelölt Szathmáry Zoltánt. Ez egy döntés, […]
Nem hiszem, hogy teljes mértékben elkerülhető, de azért menő lenne, ha azt az önkívületi felzúdulást és őrjöngést, ami a vagyonvisszaszerzési hivatal elnökének ki- és megválasztását övezte, ezúttal sikerülne megspórolni, miután a Sándor-palota közleménye szerint Baka András köztársasági elnök „a jelöltek széles körére kiterjedő, alapos tájékozódást követően dr. Szathmáry Zoltánt találta az ügyészi szervezet legfőbb vezetői […]
Kivételesen próbáljunk meg egy pillanatra felülemelkedni a szó szoros értelemben vett napi politikán. Álljon itt egy részlet Krasznahorkai László Nobel-díjas író Partizánnak adott interjújából. Krasznahorkai László: Voltaképp nem nagyon tudom, hogy melyik irányból akarod megkérdezni azt, hogy gyűlölöm-e a magyarokat. Nem. Szóval nem gyűlölöm a magyarokat, egyáltalán nem, de nem vagyok büszke rájuk. Azok a […]
Úgy tűnik, a dolgok sínre kerülése folytatódik. Se Szijjártó, se Kubatov, se Deutsch, se egyetlen pártpolitikus nem lehet többé futballklubelnök, mert beköszönt a sport és a politika különválasztásának ideje (már csak a politika és az egyház különválasztását kellene valahogy megugrani, de kivárjuk, mint a legfőbb ügyész megválasztását is). Közben Mészáros Lőrinc és Szíjj László 23 ezer […]
Miközben az öregember főnöke, a bukott miniszterelnök arról panaszkodik a Blikknek, hogy egy ekkora mértékű, „földrengésszerű” vereség után nehéz „lelket önteni, lelket verni” egy politikai közösségbe (a helyében, annyi lelkemen száradó bűnnel, beleértve megannyi, a famíliám irányába eltérített közpénzmilliárddal én a színük elé se mernék járulni, nemhogy éjszaka aludni), Schmidt Mária bukott NER-lovagina és sufnitörténész […]
Sajnos nem sikerült megfejtenem se azt, hogy egészen pontosan mit óhajtott üzenni, se azt, hogy egyáltalán kihez beszélt és miért vágott olyan fura pofát Lajtár István, a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettese abban a nagyjából 4 perces videóban, amit a szervezet Youtube-csatornájára ma került fel. Az biztos, hogy az elmúlt 16 év után […]
Meg akartam ünnepelni valamivel hosszabban, hogy a történelmet egészen bestiális módon meghamisító, az Orbán-kurzus érdekeihez hajlító, ennek érdekében 56-os hősök emlékét is vígan, de legalább önérzetesen meggyalázó minden történészek milliárdos szégyenét az illetékes miniszter kirúgta a Terror Háza Múzeum éléről (a kekvásítás mellékhatásai már csak ilyenek), de egyáltalán nincs idő gólörömre, mert a politikából elvileg […]
Bár sok egyéb fontos kérdés is hever az asztalon, legyen most ez a parlamenti abszolút filmszínház elé: miután a magyar nemzeti érdek képviseletének, valamint a magyar emberekért éjt nappallá tévő munkálkodásnak a rablómeséjét unortodox mélységekbe süllyesztve a pártja választási veresége után úgy lépett le a kínai BYD-hoz dolgozni, hogy előzőleg 70 milliárdos = 70 ezer […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
