Jó reggelt, nemzeti gyásznapot, az aradi vértanúk emléknapja van. Vigyázzunk az otthoni balesetekkel és ismerjük el, hogy szép volt ez a visszavágó az ukrán válogatott ellen. Amit azért sikerült összemocskolnia saját magával és a földszintes, csőcseléklelkületével a nemzet első számú futballmániásának. Aki természetesen ott volt az orosz háborús agresszor miatt semleges pályán, a szlovákiai Nagyszombatban megrendezett Nemzetek Ligája-mérkőzésen és ragaszkodott ahhoz, hogy megidézze Szentkirályi Alexandra nagysága öklendeztető csomagtartós produkcióját, amivel a pártja és akkori kormánya az ukrán maffiózókkal és emberkereskedőkkel kergette az őrületbe a magyarokat. Örülök, hogy nem gyalog kellett elrongyolni önkény idején, mindent hátrahagyva meccset nézni és kurvajó, hogy volt hely a csomagtartóban. A bukott miniszterelnökkel kapcsolatban két állítást tennék ide elgondolkodtatás céljából, mindenféle kommentár nélkül:
• Orbán soha nem adja fel. Sok itteni barátom azt mondja, hogy á, Orbán soha nem fog visszajönni ebből. Orbán vissza fog térni. Soha nem adja fel, és szerintem ha olyan az eredmény, hogy valahogy meg lehetett volna fordítani, meg is próbálta volna. (Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem professzora, a magyar alkotmányos rendszer egyik legnagyobb szakértője)
• Orbán építésze a szemünkbe röhög, de egy dologra jó a pofátlan interjú. Emlékeztet minket arra, hogy amíg Orbán szabadlábon próbálhatja mosdatni magát a hatvanpusztai luxuskastélyban, addig a magyar társadalom nem nagyon lehet magával elégedett (Hadházy Ákos)
Azt nem tudom, hogy most akkor már az a világ rendje, hogy a miniszterelnök egy elejtett kommentben közli egy polgármesterrel, hogy a településén másnap ő fog beszédet mondani, de érdeklődve figyelem az eseményeket. Görgényi Ernő, Gyula polgármestere szerint pénteken tájékoztatták arról, hogy az október 6-i központi állami megemlékezést a városban tartják, viszont a felszólaló személyét akkor még nem közölték. Magyar Péter tegnap egy sajtóorgánum Facebook-oldalán kommentben jelezte: ő mondja a beszédet.
Végül is ahhoz képest, hogy a Partizán tudósítóit egy június óta létező szabályozás miatt nem engedték be tegnap a Parlamentbe, hogy példának okáért a politikától visszavonult, hála a jóistennek mindenben tiszta lelkiismeretű korábbi toporzékolásügyi minisztert, Szijjártó Pétert kérdezhessék, tényleg szóra sem érdemes. Akár az volt a cél eme szabályozással (a friss politikai híreket is tartalmazó honlap követelmény), hogy a fideszes propagandistákat kiszűrjék, akár csak így alakult, hogy ennek esett most áldozatául a csatorna, szerintem nem oké. Vagyis ha az volt a szabályozás célja, hogy random Bohár Dániel vagy Szakács Pesta típusú influenszer ne kaphasson csak úgy sajtóbelépőt, akkor az probléma.
Egyrészt bármennyire kifordul a gyomrom ezektől az Orbánért, a maffiáért az anyjukat eladni képes erkölcsi csúszómászóktól, azért senkit ne tiltsanak ki sehonnan, mert nem tetszik a pofája. Másrészt senki – aki komolyan gondolja, hogy ő demokráciára, egy az elmúlt 16 évhez képest fundamentálisan másfajta működésre szavazott – ne jöjjön azzal, hogy mit kell ezen rugózni, siránkozni, mert ez nevetséges. Szerintem nem nevetséges. Szerintem pont úgy szóvá kell tenni, mint azt, hogy nem mindegy a hangnem és a stílus akkor sem, amikor az embernek félig vagy éppen egészen igaza van. Ha miniszterelnök, akkor pláne.
Vagyis nem biztos, hogy minden esetben érdemes pökhendiséggel, alig titkolható agresszivitással és sértődött arroganciával felmosni a padlót egy másik szereplővel csak azért, mert az a benyomás, hogy ezt zabálják a hívek, és ha Pócs János vagy Takács Péter megérdemli, akkor mindenki más is (lásd: norvég közmédiás mizéria, amiben simán lehetett egymás mellett elbeszélés vagy félreértés, hogy kinek mit jelent az interjú kérelem, lehet, hogy a norvég riporter hajlította meg a valóságot, de akkor sem túltolni a bunkóságot és mindenáron földbe döngölni a másikat). Aki nem szurkolt azért, hogy bukjon el a kormányváltás, mint megannyi független és objektív megmondóember, annak szerintem kötelessége nem elfordítani a fejét, amikor ilyen furcsa dolgokkal találkozik. Mert ha most nem teszed szóvá, ha most nem siránkozol, ha most nem fogalmazod meg hangosan és érthetően, hogy nem oké, akkor mitől éreznének késztetést arra, hogy változtassanak? Ez a kritikus hozzáállás pedig egyáltalán nem változtat azon, hogy pontosan tudjuk és elismerjük, mekkora szarhegyeket örökölt meg az új kormány a régitől – amit valamiért szokás kormánynak nevezni, pedig egy közönséges gazdasági bűnelkövetésre szakosodott nemzetrontó bagázs volt -, és milyen óriási erőfeszítéseket kell tennie, konkrétan vért kell izzadnia, hogy faragjon a nyomorúságból.
Más. Windisch László az államfőhöz fordult, mert Magyar Pétertől félti a Számvevőszék függetlenségét. Jó. Akkor először is az a kérdés, hogy Windisch úr mit keres még mindig az Állami Számvevőszék élén. Másrészt ez az óvodás tempó igazán cuki, már ha eltekintünk attól, hogy ez ugyanaz az ÁSZ, amelyik az elmúlt években rendre rommá büntette az összes pártot, de soha semmi kivetnivalót nem talált annál a Fidesz-KDNP-nél, amelyik ipari mértékben űzte ezt a tiltott pártfinanszírozás nevű dolgot. Harmadrészt az önérzetes toporzékolást már megszokhattuk valamelyest Windisch úr elvtársaitól, de hozzászokni nem tudtunk és már nem is akarunk, ezért miután ilyen ügyesen sikerült megtalálni otthon az értelmező szótárban a jogállam(iság) definícióját, hívjuk fel arra a figyelmet, hogy a jogállam normáival nem ellentétes az, ha a mindenféle közjogi tisztségeket viselők egymással vagy az alkotmányos intézményekkel szemben kritikát fogalmaznak meg. Tehát Windisch úrnak panaszkodás/bepanaszolás helyett arra az egyszerű kérdésre kell válaszolnia, hogy neki miért nincs semmi dolga azzal, hogy az NKA-pénzek felhasználásával – amelyek miatt Hankó már börtönben van -, esetleg tiltott kampányfinanszírozás valósult meg. És ha már így szóba került a köztársasági elnök, felmerült bennem az is, hogy ugyan nem sietünk, dehogy sietünk bárhova, de vajon mi a helyzet a legfőbb ügyész jelölttel? Látszik már a fény az alagút végén, vagy még az alagút sem látszik?
Picsogás. Picsogás mindenfele. Lánczi Tamás, a teljes joggal beszántott Orbánvédelmi Hivatal bukott elnöke arról vernyogott a párt tévéjében, ami már nem a közmédia, hogy ő már most a kirakatperére készül, ugyanis a velük szemben megfogalmazott vádakat egytől egyig rágalomnak tartja, de abban bízik, talán maradtak még becsületes ügyészek és bírók. Hát tegnap is késő lett volna készülni a következményekkel való szembenézésre, de hogy megváltozott a világ. Egyik nap még bírókat listáznak, másnap már a bírók becsületében bíznak, akik majd megmentik a seggüket. Lánczi nertárs szerint el lehet vitatkozni azon, hogy túlárazás, nem túlárazás, meg önkény, koncepciós eljárások, mindmeghalunk, de azért, amit az előző kormány politikai alapon tett, azért nem lehet őket büntetőjogilag felelősségre vonni. És nem hiszi azt, hogy viccel, komolyan mondja. Tehát hogy annyira túlárazott szerződéseket kötöttek, hogy Lölő még a Megafont is tudja pénzelni és boraborázni is jusson, felállítottak Lánczinak egy hivatalt, aminek kábé semmi joga nem volt semmit csinálni, csak szekálni és mocskolni a kormánykritikus civileket, de milliárdokba került évente fenntartani, ukrán pénzszállítókat raboltak ki, százmilliárdos nagyságendben szereztek be ipari hulladéknak is szar lélegeztetőgépeket egy halálos világjárvány idején, de kirakatperekről meg rágalmakról pofáznak, és arról, hogy a politikai cselekvés nem lehet büntetőjogi kategória. Ezek még mindig egy másik világban élnek, de remélhetőleg hamarosan le kell szállni a földre minden Windischnek és Lánczinak. Meg az a lealjasodásban semmilyen határt nem ismerő főnöküknek is.
Ennyi fért reggeli műsorunkba, civilizált napot mindenkinek. Még jövünk talán.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.