VENDÉG

Nagy a menet, Véreim!

Szívem szerint hallgattam volna, akkora a hangzavar a Vagyonvisszaszerzési Hivatal megalakulását illetően (tanulja meg a radai rosseb a teljes nevét). De piszkálja a sörömet, hogy minden hozzászóló – tanult és tanulatlan, okos és félokos – mellébeszél. Miért tesz úgy mindenki, mintha sosem hallott volna jogállamról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, illetékességi határokról? Miért, oh miért nekem kell kimondani azt, hogy ennek a showhivatalnak az életre hívása nemcsak politikailag elhibázott, álságos és felesleges, hanem törvénysértő is?!… 

Bármiféle vagyonelkobzás előfeltétele a bűnösség megállapítása. Ez ma még a bíróságok kizárólagos jogköre. Senkinek az összeharácsolt cumóját nem lehet sem el-, sem visszavenni, amíg egy független bíróság meg nem állapítja, hogy azt nem a Fentvaló különös kegyelméből, nem Fortuna emberszeretete folytán, hanem igencsak bűnös úton-módon szerezte. Ha már ez megállapításra került, szintén ítélkezői jogkör annak – a körülmények pontos ismeretében való – megállapítása, hogy a meggazdagodás jogtalansága mely konkrét vagyontárgyakra terjed ki. 

Az igazságszolgáltatás függetlensége – mint a jogállam alappillére – kizárja azt, hogy a kormány – hatalmával visszaélve – egy saját, kézivezérelt, alaptörvényen kívüli formációt hozzon létre az általa kijelölt személyek és ügyek vizsgálatára. Valaki mondja meg: mi az a tényállás, amelyre a már létező bűnüldöző szervek illetékessége, hatásköre nem terjed ki? Hol hiányos az eddigi jogi valóság? Mindezekből fakadóan totál mindegy, kit nevez ki a miniszterelnök eme hivatal élére, mert az intézmény puszta léte és az erről folyó országos kardcsörtetés is teljesen nonszensz. Csak figyelemelterelésre, a végrehajtó hatalom, a bíróság, rendőrség és ügyészség gyengítésére, sérthetetlen jogkörök elvonására, a rendszerszintű felelősségre vonás hiányának leplezésére alkalmas az új, eleve bürokratikusnak szánt, rendezetlen státuszú konstrukció.

Ez az, ami igazán irritáló, nem a Tóth Gabi nevetése.

A korrupciót nem tanulmányozni kell évekig, a mintázatait feltárni, hosszú értekezéseket tartani róla. Az elmélkedésre is megvannak a megfelelő – szociológiai, társadalomtudományi – állami intézmények, szervezetek. De ha elszámoltatásról van szó, akkor hagyni kell a totojázást, a sumákolást, és példát mutatóan bele kell csapni a lecsóba. A tudóskodásnak vajmi csekély a visszatartó ereje. A korrupciót büntetni illik, persze nem oly szigorúan mint egyes diktatúrákban, ahol nemes egyszerűséggel felakasztják, főbe lövik, lefejezik a tisztségüket kihasználó hivatalnokokat. (Bár az is igaz, hogy nem néz ki jól: például Türkmenisztánban, Kínában vagy az emberi jogokat semmibe vevő arab államokban sokkal kisebb a visszaélések mértéke, mint a mi fene nagy demokráciánkban.)

Megjegyzem: a szóban forgó vagyon már régen ki lett mentve, át lett írva, kámforrá lett magyarázva, eleve érinthetetlenné volt varázsolva. Az oligarchák közpénzből hizlalt külhoni bakszámlái pedig elérhetetlenek az igazságszolgáltatásunk számára. Adódna – mint reálisabb és társadalmilag hasznosabb – alternatíva az elkövetők gyors beutalása a hűvösre, ám ez a lehetőség nem nagyon akaródzik az újsütetű miniszterelnöknek, ő tudja, miért.

Ami a jelenség személyi vonatkozását illeti: le kéne már szoknunk arról az állatvilágból magunkkal hozott reflexről, hogy az újonnan érkezőnek előbb a hátsó fertályát szagolgatjuk. Teljesen irreleváns például, hogy egy pályázat nyertesének az exférje a NER ismert szekér- és széltolója. Lehet hogy éppen ezért váltak el, nemdebár? Az meg már miféle tempó, hogy az erősen kifogásolt vezető megválasztása után percekkel a miniszterelnök már más személyt nevez meg a csapásmérő anyahajó erős emberének? Senki nem lesz szebb attól, hogy SZÉP-kártyával fizet. Egy miniszterelnök sem lesz hosszabb életű politikailag, ha szembe megy a népakarattal. Tapasztalhatta: a joystick végső soron a nép kezében van.

Az is egy ritkán érintett probléma, hogy miért csak a vagyonvisszaszerzésről folyik a duma. Ennyike lett a „Bilincs, bilincs, rács, rács!” szlogenből? Az „Út a börtönbe” programból? Mi valósult meg belőle? Az adriai lébecolás, a százmilliós nyaralóikban való lazázás, a külföldi ingatlanjaikban történő gondtalan visszavonulás már az állami szigor része? Miért nem teszik szóvá a nálam értelmesebbek, hogy ez az egész – a műbalhét is beleértve – egy piszok nagy elterelés, egy kész átverés, a jóhiszemű választók megtévesztése. Hiszen lényegében nem arról szólt az ígéret, hogy visszavesszük ami a miénk volt, hanem büntikről, böriről papolt a reménybeli miniszterelnök, szerte az országban szédelegve. Nem egy számlát kell átnyújtanunk, hanem az ítéletet.

Ha már nálam a show, hadd reagáljak Mindenki Petikéje Hadházy Ákost ekéző beszólására. A volt képviselő nem állatorvosi minőségében lett ismertté és megbecsültté, hanem választotti kötelezettségeinek egyedülállóan helyes gyakorlása okán. Ő már akkor kilépett a Fideszből, amikor MP még be sem lépett. Neki nem kellett hat év, hogy megállapítsa a Fidesz egyes jogsértéseit. Kiment, megnézte, lefotózta, megírta, és másnap már mindenki olvashatta, mi az ábra. Úgyhogy le lehet szállni a magas lóról, és több tiszteletet kéretik mutatni az „óellenzék” valódi munkát produkáló tagjairól szólván. 

Hová lett az a rengeteg feljelentés, ami a NER regnálása alatt született? Ki az a nyélütött, aki nem tartja egy rossz viccnek azt például, hogy a lombkorona nélküli lombkorona-sétány ügyében nyolc évbe tellett a vádirat összeeszkabálása? Mit lehetett ezen ennyi ideig nyomozni? Véletlenül tüntették el az ezermilliárdokat, azaz kétséges a szándékosság? Nincs az a közt ért sérelem, ami nyolc napon túl meggyógyulna – akkor mire fel az időhúzás? Netán várják az ukázt és a kilövési engedélyt odaföntről? A grönlandi bálnák (Balaena mysticetsu) is csupán 23 hónapig terhesek. Az elefántok vemhessége 22 hónapig tart, ami a leghosszabb a szárazföldi emlősöknél. Egy köztörvényes bűncselekmény kivizsgálása is legyen hosszabb egy hangyafasznál, de elvárjuk: senki ne álljon a törvény fölött, senki ne élvezzen politikai okokból mentességet a viselt dolgait illetően és a szabadlábon hagyással ne kapjon korlátlan lehetőségeket sem arra, hogy elsimíthassa azokat. Nem vagyok egy Colombo, de azért olvastam krimiket. „Cherchez la femme” vagy „follow the money” – és dőlni fog az eredmény. 

Bizony, egy frászkarikát neked, tisztelt Hatalom! Nincs semennyi év a kisded játékaidra. Alapos gyanú esetén dutyiba a gazemberekkel, aztán majd lehet kutakodni. Emlékeztetőül: Orbán alatt vádemelés nélkül tartottak évekig fogva delikvenseket – ami legalább annyira elítélendő, mint a sunyi, részrehajló késedelembe esés, a szándékos mismásolás. A büntetőeljárás elindítása a legkevésbé sem zárja ki a tisztességtelenül szerzett vagyonok gyors zárolását, a jogellenes gazdasági tevékenységek és technikák ellehetetlenítését. Továbbá: nem csupán megvirgázni kell őket, hanem ideje vagyon a lusztrációt is alkalmazni. Azaz a korábbi autoriter rendszerhez kötődő vagy kompromittálódott személyeket ki kell zárni a fontosabb állami, közéleti, tömegtájékoztatási, kulturális és népművelői tisztségekből. Capisci?

Eskü, hogy hajlandó lettem volna elnézni a MP korábbi csínjeit – tapsikolás az első sorból, a feleség hátán való felkapaszkodás, bennfentes kereskedés rablás, garázdaság –, ha beteljesíti amit vállalt. De ne akarja becsapni a rá szavazókat, mert akkor leszedik róla a keresztvizet. Történelmi tett volt, hogy megbuktatta Orbánt? Kétségtelen, bár azért a részletek még tisztázásra várnak. (Mibű? Kiknek az elhatározásából? Stb.) Ugyanakkor állapítsuk meg: amennyiben a szép ígéretek nem valósulnak meg ésszerű időn belül, akkor – Örkényt parafrazálva – lófasz sem lesz itten, nemhogy egy újabb rendszerváltás. (Örkény István egy jelentéktelen kádárkori író, kortársunk, a nagy Kaminski Fanny fideszes propagandista nagyapja.)

Mondanám én is, hogy tetszettünk volna forradalmat csinálni. Akkor jobban lehetne keménykedni. De lám, a románok folyatták a vérüket, mégis – és ez ma már senki előtt nem kétséges – csúnyán átverték őket. Az ottani szocializmus haszonélvezői és hithű kiszolgálói simán átmentették befolyásukat (ezt kapcsolati tőkének nevezik a politológusok), vagyonukat. Igaz ez a hírhedt Securitate titkos szolgáira, zsoldosaira és besúgóira is. Igaz: ott nyilvánossá tették az ügynökaktákat – már amelyek megúszták a ledarálást, elégetést, szurdokba temetést. De tény, hogy csupán hónapok teltén a Nemzeti Megmentés Frontja ugyanazokra a „szakemberekre” támaszkodott, akikre Ceaușescu és vircsaftja. Szőröstül-bőröstül övék lett a politikai és gazdasági hatalom, ma pedig már a fiaik és unokáik kezében kecmereg az ország, ideértve a forradalom mellőzött hőseit és azok hozzátartozóit. 

Az új bayerzsoltok újfent valamiféle „forradalmat” vizionálnak április 12-e kapcsán. Ugyan miféle forradalom az, amelyik megérti és elnézi a korábbi éra rubelszagú bűneit? Nem képzelheti a Fideszt meg- és átmentő, a választóit – úgy tűnik – eláruló, a kritikus hangokat lehurrogó MP, hogy ha így folytatja, a nép hagyni fogja, hogy még hét és fél évig ő kormányozzon. Nem képzelheti, hogy nem kopik meg idejekorán az ún. kétharmada és a renoméja. Oké, tudom, hogy egy dolog a kampány és annak kommunikációs fogásai, és más tál tészta a nyertes későbbi tettei, akut feledékenysége. De a magyarok – emberhez méltóan – egy tisztességes országban szeretnének élni, amelyet egy tisztességes kormány vezet. Ebbe a kívánalomba nem férnek bele az eddigi praktikák, még átvariálva sem. Nem a régi idők moziját szeretnénk újra nézni.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább