NEHAZUGGY

A dolgok megváltoztak, az egyház és az állam többé nem alkot egységet

Lázár Gergő | Ma | 18:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,001,510 forint, még hiányzik 1,298,490 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A pétervásárai templomban – a gyönyörű Palóc Katedrálisban – sajátos produkciót adott elő „Robi atya” most vasárnap, szentmisének álcázva. A hívek előtt tartott szent (?) beszédében a TISZA közösségét, a miniszterelnököt, a kormányt, annak intézkedéseit gyalázta, a TISZA politikáját és a körzet megválasztott országgyűlési képviselőjét állította pellengérre, valótlanságokat és hazugságokat is állítva. Mindezt mesterkélten teátrális, felháborodott, ingerült stílusban, mely mind tartalmát, mind előadásmódját tekintve alkalmas volt egy pontosan meghatározható közösség, társadalmi csoport elleni uszításra, megbélyegzésre, gyűlöletkeltésre, hergelésre.

Nem vagyok hívő ember, mégis az a határozott véleményem, hogy a politika – sem kampányban, sem kampányon kívül – nem való Isten Házába. Sem Pétervásárán, sem máshol az országban. De nem való Isten Házába olyan ember sem, aki helyzetével, pozíciójával visszaélve mások ellen uszít és gyűlöletet kelt. Aki ezt teszi, nemcsak alkalmatlan feladata, szent küldetése ellátására, hanem közösség elleni bűncselekményt követ el, lásd Btk 332 §.

Hogy egy kicsit eltávolodjunk a vagyonvisszaszerzési hisztériától. Mint ismert, a nagy csatazaj ellenére ez egy szerintem fontos mozzanata volt az elmúlt napoknak. Ezek itt Kiss János tiszás politikus minapi szavai, akinek kicsit sok volt a helyi pap politikai töltetű szentmiséje. Véleményem szerint az emberek, a magyar társadalom nem életvitelszerűen vallását gyakorló többsége egyetért azzal, hogy a politika nem való a templomokba – igen ezt bizonyítja, hogy a magyarok többsége ma már nem vallja magát gyakorló hívőnek – és el lehet felejteni, hogy ugyanúgy hagyni fogja a jelenlegi kormány, hogy a papok egyfajta politikai szócsőként használják a sokszor közpénzből felhúzott templomokat, ahogy Orbánék talán egyenesen megkövetelték. Akár a Tisza mellett, akár az ellen beszélt volna az atya, nem lett volna helye a beszédének a templomban. Egy mise ugyanis arra való, hogy a pap felolvasson a Bibliából és átadjon egy morális üzenetet, a Szentírást propagálja. A pap elviekben tanítja a híveket, de legalábbis megpróbál egy emberi, erkölcsi szempontból helyes(nek vélt) irányt mutatni számukra, viszont nem úgy, hogy az egyik vagy másik politikai pártot támogatja a beszédében.

A magyarok többsége április 12-én kimondta a véleményét erről a kérdésről is: nem kér a Fidesz és az egyház hatalomgyakorlásából. Elege lett a megosztott, gyűlölettel idomított országból, amely ország 16 év nemzetinek hazudott, korrupt orbáni rémuralmát követően élhetetlenné vált sokak számára. Nem kértek a magyarok abból, amit Orbán kínált, és változást akartak. Ez viszont azt is jelenti, hogy a politikai üzenetek átadása a templomokban többé nem elfogadott, és lesznek, akik nem fogják szó nélkül hagyni a fenti és ahhoz hasonló eseteket. Bár messze nem csak róluk van szó, a katolikus egyház bizonyította a történelme során sokadszor, hogy hatalom- és pénzéhes, és egyáltalán nem áll távol tőle az, hogy diktátorokkal és tömeggyilkosokkal paktáljon le. Noha Orbán azért nem sorolható ebbe a kategóriába, azért az elmondható róla, hogy egy olyan fekete foltja a magyar történelemnek, akit jó lenne elfelejteni, miközben tudjuk, látjuk, hogy sajnos sokáig ez nem lesz lehetséges. A pusztítása ugyanis velünk fog maradni, vélhetően még évtizedekig.

Én abban a korban voltam fiatal, amikor a Kádár-rendszer üldözte az egyházakat és üldözte a papokat. Most ugyanezt látjuk” – mondta. Pócs János szerint Magyar Péter korábban egy rendezvényen a híveket és a papokat is bírálta, és szerinte a mostani konfliktusok ennek a politikai folyamatnak a folytatásai. „Ékesebb bizonyítéka ettől a kirohanástól nem kell, mint az, hogy a kádári diktatúra olyan szinten visszatért, hogy most már a papokat és az egyházakat is üldözik” – jelentette ki. (vasarnap.hu)

Nyilván a Tisza hibája az, hogy meg mert szólni egy papot, aki elfogadhatatlan beszédet tartott Isten házában. Ez olyannyira igaz, hogy egyébként maga a plébános is bocsánatot kért, de biztos jobban tudja Pócs János, hogy mi történt, mint maga a plébános. Nem ő az egyedüli, aki jobban tudja, a megélhetési keresztények is napok óta vinnyognak Rétvárival az élen. Ezzel együtt az nem képzelhető el, hogy az Országgyűlés egyik leggyalázatosabb, legvállalhatatlanabb képviselője ne háborodjon fel, amikor erre lehetőség kínálkozik, csak az a probléma, hogy nem nagyon tart vele senki. Arra, amit a pétervásárai plébános művelt, nincs semmiféle mentség, ezért semmi értelme annak, hogy bárki is mentegetőzzön ezzel kapcsolatosan. Politikai beszédnek egészen egyszerűen nincs helye egyetlen magyarországi templomban sem, amit végre érdemes lesz elfogadni minden egyes papnak, és mindenki másnak is, aki Isten házát használja arra, hogy átadjon mindenféle üzenetet. A Fidesz már nincs hatalmon, és nem fogja megvédeni őket a pártállam. A Tisza ugyan egy jobboldali párt, de jól láthatóan nem viselik jól, ha az egyház nem a megfelelő szerepben tetszeleg. És ez így van rendjén. Vége van az állam és az egyház összebútorozásának, hamarosan remélhetőleg megéljük azt a napot is, amikor minden egyes templom minden egyes pulpitusáról a pap nem a bukott Orbánt és pártját isteníti majd, hanem az elesettek felkarolásáról és a mások szeretetéről beszél majd. Feltétlenül idézném annak a plébánosnak a szavait, akit Pócs János szerint a Tisza „megtámadott”, nem mintha arra számítanék, hogy ő bocsánatot fog kérni valaha azért, mert a magyar politika egyik feketeöves hazudozója. Aki nem tudott eléggé megbukni ahhoz, hogy ne ugyanonnan folytassa a társadalom mérgezését, ahol április 12 előtt abbahagyta.

Visszahallgattam az elmúlt vasárnapi prédikációmat. Sajnálom, hogy a szavaimmal megbántottam másokat. A szavaim alkalmasak voltak arra, hogy a helyi közösségekben és az egyházközösségben megosztottságot okozzanak, ezért bocsánatot kérek mindenkitől, akiket a szavaimmal megsértettem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!