NEHAZUGGY

Az ukránfóbiás megszállott nyekergése

Csodákkal határos jó reggelt és hasonló szép napot válogatás nélkül mindenkinek!

Az már sajnos egyáltalán nem számít csodának, hogy vadhajnali 6 órakor már legalább 25 fok van és bőven az az ember tapasztalása a kavéja fölé hajolva, hogy ereszkedik lefele a köd az elszivacsosodásnak indult agyára, az meg nem tudom, hogy minek számít, hogy Németország és Hollandia is elbúcsúzott a labdarúgó-világbajnokságtól, méghozzá a nyolcaddöntőbe jutás előtt. Hogy tizenegyespárbaj után, az már majdnem mindegy is. Ami nem mindegy, az az, hogy június utolsó napja van éppen, és minden megdőlő hőmérsékleti rekordon túlmutatóan pörögnek az események a magyar politikában. Hagyományainknak megfelelően kössünk egy szép csokrot azokból az eseményekből, amelyekről szerintünk teljesen szubjektív alapon feltétlenül érdemes lenne szólni pár szót.

Az mindenképpen jól hangzik, mondhatni piros betűs ünnepnapnak is nevezhető az orbánizmus által 16 éven keresztül sanyargatott ország történetében, hogy miután a kormány kijelölte a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekva) alapítói joggyakorlóit, a korábban Schmidt Mária történelemhamisító nagyasszony és NER-milliárdos intézeteiért immár Tarr Zoltán, Lázár János ménesbirtokáért Bóna Szabolcs agrárminiszter felel, miközben a korábban doktor Orbán Balázs politikai igazgató által vezetett MCC élére Ruff Bálint került. Innentől a felsoroltak és a további fel nem soroltak (lásd ITT) gyakorolják kizárólagosan az alapítói jogot az állam nevében. Két dolog ehhez, mielőtt átlendülnénk az aranykonvoj-mizériára. Egyrészt augusztus végéig megszűnnek ezek az alapítványok, amelyek nem látnak el felsőoktatási feladatokat, vagyonaik visszakerülnek az államhoz, vezetésüket ezért csupán átmenetileg veszik át a felsorolt és fel nem sorolt miniszterek, nem kell ezért Havasi Bertalannak se a földhöz csapkodnia magát. A fenti rendelkezés azonban nem vonatkozik az egyetemeket fenntartó kekvákra, amelyek az uniós megállapodás szerint kaptak nagyjából egy év haladékot arra, hogy legyen idő kidolgozni és gyakorlatba ültetni az EU-konform intézményfenntartói szerkezetet, amelybe nem férnek bele korrupt politikai janicsárok. Következésképpen ez utóbbiak majd jövő augusztusban mennek a levesbe, ahogyan az egészséges egy elvileg demokratikus országban.

Ahol Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester szerintem több mint legitim és helyes álláspontja szerint sem a Fidesz pribékjeit, sem a Fidesz módszereit nem szeretnénk tovább hatalomban látni. Tegyük hozzá: semmilyen hatalomban, márpedig ezek az intézmények, ahova kiszervezte magának az időközben megbukott fideszes állampárt az állam vagyonát, bizony elég nagy hatalmat gyakoroltak. Az külön öröm, hogy ezzel a huszárvágással a Káder János volt köztársasági elnökhöz kötődő, elképesztő közpénzeket felzabáló Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítványa is megy a levesbe. Nem mintha a környezetvédelmi kérdések ne lennének mindennél fontosabbak ebben a felrobbanni készülő világban, de nem a közpénz hűtlen kezelése és elégetése árán.

Amely világnak ezen a szerencsétlenebb történelmi fejlődésű felén, bukása után lassan három hónappal még mindig bemindenezett papagájként ukránozik korunk egyik legkorruptabb, legromlottabb politikusa – Ledér Leader of Europe -, miután az ő magántestőrét, Hajdu Jánost, a TEK egykori főigazgatóját jogellenes fogva tartással gyanúsították meg abban a bizonyos aranykonvoj-ügyben, aki a szabad lábán védekezik. A Polt Péter utódja által irányított vádhatóság szerint az Orbánnal együtt bukott főigazgató azt az utasítást adta, hogy az ukrán állampolgárokat bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt kell elfogni, és bilincs, valamint kámzsa alkalmazásával elő kell állítani. Részletesebben: Hajdu nertárs utasítására a beosztottjai a pénzszállítást végző személyeket személyi szabadságuktól legalább kilenc órára jogalap nélkül megfosztották, sanyargatták őket (a bilincs kényszerítő eszközt még az alvás idejére is szükségtelenül, míg a kámzsát a rendeltetésszerű használattól eltérően alkalmazták), az emberi méltóságukat megsértették, miegymás. A hétrendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettével gyanúsítás ellen Hajdu panasszal élt, nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését és vallomást tett.

Ahhoz képest, hogy egy múlt héten kiszivárgott ügyészségi dokumentum szerint már három hete is megalapozottan gyanúsítható lett volna az ukrán akció miatt Hajdu János, egészen parádés ügyészségi melóra utal, hogy még őrizetbe se került a csávó. Különösen annak fényében pikáns ez, hogy immár azt is tudni lehet, hogy július elején Demeter Tamás, a NAV (volt) bűnügyi és rendészeti elnökhelyettese mellett ő volt a másik, aki Orbánnal egyeztetett Mészáros Lőrinc doktor Andrássy úti villájában, a Kogart házban. Egyedül Farkas Örs, nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő volt államtitkár hiányzott arról a július eleji találkozóról, viszont ez a négy név szerepel az ügyészségi dokumentumban, mint az érdemi döntéseket hozó, utasításokat adó személyek. Na most ahhoz képest, hogy már június 9-én is minden világos volt Nagy Gábor Bálintnak, a bemindenezett ukránfóbiás megszállott nyekergésnek indult pár perccel a Hajduról szóló hír megjelenése után. Annyit sikerült kiötölni hirtelen, hogy a Tisza Párt politikai leszámolásba kezdett, és az ukránok érdekeit képviseli, hogy Hajdu egy hős, minden hazáját szerető magyar számára példakép, akinek hatósági zaklatás helyett elismerés járna.

Egyfelől örömmel látom, hogy sikerült beállni a morális züllöttségnek és a kreténségnek arra a szűk mezsgyéjére, ahonnan szerintem már nincs visszaút. Ahol emberek megkínzása, sanyargatása, emberi méltóságukban való megalázása hősiesség és patriotizmus. Másfelől hatalmas szívfájdalom, hogy ez az alak tizenhat éven keresztül el tudta hitetni emberek millióival, hogy egy kivételes hazafi, egy zseniális politikai nagyformátum. Tehát hogy a Fidesz legfőbb ügyésze az ukránok érdekeit képviseli, és hogy itt nem egy nyilvánvalóan politikai indíttatású, az ukránok provokációjára kitalált választási kampányakcióról volt szó, hanem egy hősies cselekedetről, amivel a magyar hatóságok véget vetettek annak a háború kitörése óta működő gyakorlatnak, miszerint Ukrajnába és Ukrajnából több ezer milliárd forint értékű valuta és arany áramlott keresztül az ukrán titkosszolgálat és az ukrán katonák közreműködésével Magyarországon.

Jó, akkor már csak azt nem értem, hogy miért adták vissza a jogtiprás árán szerzett szállítmányt? Ha visszaadták, akkor minek vetettek véget? És ha 2022 óta ez megy, akkor mi tartott Hajdu Jánosnak négy évbe, hogy megcselekedje, amit a haza megkövetelt? Miért pont a választási kampány idején akciózott? És ki utasította Hajdu Jánost? És miről tárgyaltak július elején Lölő rezidenciáján? Mi köze az ukránfóbiás nagybetegnek ezekhez az emberekhez, különösen az alábbiak ismeretében?

Index, vagy két hete az Orbánnal készített interjúban: Azzal vádolják önt, hogy az aranykonvoj lekapcsolására lényegében ön adott engedélyt.

Orbán: Erre egy nagyon világos nemleges választ adtunk.

Lázár János korábban, még a választási kampány idején: Nem véletlenül csináltuk, amit csináltunk. A pénzt vissza nem adjuk nekik. Tehát a pénz az egyelőre itt marad. Várjuk, hogy az olajvezeték mikor nyílik meg. És várjuk az ukrán újabb pénzszállítmányokat Magyarországon keresztül.

Index, vagy két hete Orbánnal készített interjúban: Tehát ön nem adott utasítást az aranykonvoj-kapásra?

Orbán: Hát hogy adhattam volna. Nem is adhatok. Magyarországon vannak szabályok.

Hát ez semmilyen szempontból nem áll össze, teljesen világosan egy irányba mutatnak a jelek, de tartok tőle, hogy a sanyargatott ukránok védőügyvédje jól látja: ez az állítólag ukránok érdekében eljáró, valójában fideszes ügyészség most Hajdu szabadlábon gyanúsításával éppen elvágja annak a lehetőségét, hogy az ügy eljusson a magasabb szintekre. Hajdu nem fog börtönben tölteni egy percet sem, Orbán pedig még a hivatali visszaélésből is kimaradhat (nemhogy terrorcselekmény elkövetésével vádolnák), mert nem lesz meg hozzá a szükséges célzat. Hogy a fideszes közjogi kesztyűbábok miért nem maradhatnak a helyükön, arra aligha van jobb példa ennél. Még egy pontosítás: szerintem a politikai leszámoláson túl vagyunk, azt a nép elintézte április 12-én. Itt a büntetőjogi elszámoltatás kérdése van terítéken, de hát miféle igazmondási képességet feltételezhetnénk egy olyan alakról, aki mindent eltitkolt a polgárai elől, nemcsak a költségvetés állapotát, de a magyar egészségügy gyászos állapotát is. Akinek van ideje és kedve a 40 fokban, olvasgasson, hogyan titkolta el az Orbán-kormány tíz évig a magyarok elől a kórházakról szóló lesújtó jelentést. Kissé szerényre sikerült ez a csokor, de nem akarom túlhúzni, ezért Forsthoffer Ágnes és Magyar Péter tegnapi parlamenti csörtéjének elemzését és az egyebeket is átengedem másoknak.

Szolgálati közlemény: Holnap új hónap kezdődik, mi pedig megpróbáljuk helyesen értelmezni az idők szavát és üzenetét. Beleértve azt is, hogy ami nem megy, azt nem erőltetjük. A következő napokban eldöntjük, hogy merre tovább, ha van egyáltalán számunkra tovább. Őszintén hálásak vagyunk mindenkinek, aki eddig támogatott bennünket, aki még most is támogatja a munkánkat, aki nem mondta le az előfizetését, aki lehetővé tette az elmúlt években, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Nagyon szépen köszönjük. Bárhogy is lesz, senkinek nem maradunk adósai. Talán Edgarnak, de vele majd megbeszéljük.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább