NEHAZUGGY

Hiába érnek plafonig az aranytömbök

Vogronics András | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 639,910 forint, még hiányzik 2,360,090 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sándor-palota, lefagyás ide vagy oda, beszéljünk pár szót arról, hogy legalább kormányozni mindig is tudtak. Hogy attól koldulunk. Ez azonnal kiderül, ha ránézünk a számokra. Például. A tavalyi 74,6 százalékról idén 75,1-re nő a GDP-arányos államadósság. A hiány jövőre is csak 5,8 százalékra mérséklődne, az államadósság pedig elérné a 76,8 százalékot. Az Európai Bizottság csütörtöki gazdasági előrejelzésében említi, hogy az emelkedő kiadásokat csak részben fedezték a kivetett különadók, ráadásul az állami beruházások két éve csökkennek, ami várhatóan folytatódni fog. Ezt nem írták le a brüsszeli bürokraták, de ez azzal függ össze, hogy Orbánék a választási osztogatást jelentős részben adósságkibocsátásból, valamint a befektetések visszafogásából fedezték. Amely beruházások most is csúnya mélyponton vannak. Ahogy mások is rámutattak: ennek az idén lejáró helyreállítási alap kihasználásánál lehet meg a böjtje, ha hiányoznak előfinanszírozandó fejlesztések. A testület úgy számolt, hogy például csak a bevezetett adókedvezmények a GDP 0,6 százalékát teszik ki.

Nem hiszem, hogy fordításra szorulna. A sok állampapír meg kincstárjegy meg a kínai gigahitelek, meg franc tudja, hogy a szélrózsa mely irányába mutató állami kötelezettségvállalások mellett szétosztogatott ilyen-olyan adókedvezmények, kamatmentes vagy alacsony kamatozású lakossági hitelek, teljes vagy részleges adómentességek és egyéb más nyalánkságok ide vezettek. Ez annak az egyenes folytatása, hogy évek óta kilógott a picsánk a gatyából, a gazdasági növekedés pozitív nulla volt, hogy a gazdasági repülőrajt masszívan elmaradt, egy métert nem repültünk, ellentétben a sok lopott szajréval, ami eltávozott Dubaj meg New York irányába, miközben a sok hurráoptimista Nagy Márton-féle jóslat ment a levesbe.

Kiderült, amit eddig is tudtunk: ezek csak hasra ütés jelleggel bemondott, semmivel nem alátámasztható lózungok voltak, pont olyanok, mint a kegyelmes uraság folyamatos küzdelme az ellen a szövetségi rendszer ellen, amellyel most vért izzadva próbál megállapodni az új kormány, hogy legalább valamennyit megmentsen a Magyarországnak járó forrásokból. Azokból a forrásokból, amelyeket Navracsics Tibor már soha nem fog hazahozni, pedig annyiszor majdnem sikerült neki. Azokból, amiket az újgazdag, feltőkésített Orbán-dinasztia és a NER-klán tagjai jelentős részben lenyúltak. Hadházy Ákosnak egy bibliányi aktája van csak arról, hogy az uniós forrásokat kire és mire cseszték el úgy, hogy abból egy fillér nem maradt szárazon. Szubjektív vélemény ez is, de ha van a hazának szó szerint vehető elárulása, akkor ez annak egy minősített esete lehet. Ráadásul nettóban számolunk, úgyhogy igen, ami itt ment eddig, az nettó hazaárulás és hatalommal való becstelen visszaélés. Hiába döngeti a mellét a főkolompos, hogy plafonig érnek az aranytömbök és a devizatartalék, üres a kassza, fúj a szél.

Egyedül a hazudozás teljesített jobban, mint a 16 éve elmúlt 8 évben. Már ha csak arra gondolunk, hogy a 2006-ban leköszönő első Gyurcsány-kormányhoz hasonlóan az idén leköszönő Orbán-kormány is meghamisította a költségvetést a választás előtt – ezt állították a Magyar-kormány szóvivői hétfő esti sajtótájékoztatójukon. Elmondásuk szerint a volt Építési és Közlekedési Minisztérium idei évre eső, összesen 286 milliárd forintnyi kiadását egyszerűen nem tüntették fel a központi költségvetés kiadási listájában, hogy ezzel javítsák a költségvetés látszólagos helyzetét. Nem volt hazugság: csütörtökre ki is derült, hogy ja, alighanem tényleg trükköztek az elvtársak az idei költségvetéssel. Máshol is van ilyen, nem? De. Ha valaki egy vesszőt vagy egy nullát rossz helyre ír az adóbevallásában, apró darabokra szedik az illetőt. Itt meg? Itt annyi van, hogy eltűnt vagy soha nem is létezett, de rohadtul hiányzik a pénz. Akkora a baj, hogy a Holdról is látszik, lesz mit rendbe tennie az új kormánynak.

Csoda, hogy a magyar államháztartás hiánya a GDP 6,2 százalékára nőhet idén? Csoda? Nem csoda, hiszen Júdás Viktor Mihály a közöst sajátjaként kezelte, a közösből finanszírozta a pártja kiadásait, és amint a kormányzati épületekben zajlott tárlatvezetések nyomán megtudhattuk, a saját kényelmükért mindent megtettek, építgették-szépítgették a munkahelyüket (ja, tudom, az úgyis az államé, nézzen már ki valahogy), miközben amire valóban halasztást nem tűrően kellett volna költeni, azt hagyták lerohadni. És még meg is vannak sértődve, hogy nem köszöni meg nekik senki, hogy milyen szépen kicsinosították ezeket az épületeket, hogy a hálátlan, libsi népség annyira igénytelen, hogy nekik a Blaha Lujza téri aluljáró is megfelelne kormányzati épületnek, mert ezek semmiféle tiszteletet nem adnak meg a hazának. Bezzeg ők! Bezzeg ők annyira tisztelték a hazát, hogy simán hazalopták a jelentős részét, nehogy más elvigye. Lényegébe miattunk loptak, nekünk lopták el. Főleg az admirális, aki mindent hazacipelt. Meg a Karmelitába, Lázárral kézen fogva. Műkincseket, relikviákat, Puskás Öcsi bácsi hagyatékát. Csak jelzem, hogy ez utóbbit is lenyúlta, jó lenne mielőbb visszavenni tőle.

Próbáljak lenyugodni. „Van, amikor nagyon fontos támaszt ad a zene, különösen a közös zenélés.…” Ezt írta ki kedden este a Facebookra Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke, és mellé három fotót posztolt, amelyeken párjával, Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel együtt zenélnek. A posztból kiderül, hogy Varga Judit hegedül, Windisch László orgonán kíséri egy diósgyőri templomban, az ÁSZ elnökének kommentje szerint az Ave Mariát játszották el együtt. Tegnap annyira meghatódtam, hogy könnyezni kezdtem a klaviatúra felett. A tékozló fiú és a néma Judit, akik a muzikalitásban is egy húron pendülnek. Az oly sokoldalú Judit, az egyik kulcsfigurája, ha úgy tetszik koronatanúja az évszázad botrányának egyébként némaságba burkolódzott. A hegedülés az belefér. Micsoda duó! A volt igazságügyi miniszter, aki akkorát bukott, mint Rottenbiller és Windisch Laci, az Állami Számvevőszék dehogy fideszes elnöke együtt koncertezik. A templomban. Nem derült ki, hogy pontosan miben kell nekik a támasz, de ők biztosan tudják. Lehet, hogy a lelkük nehezen viseli ezt az időszakot. Beszélem a hülyeséget. Szerintem lelkük nemigen van, tehát lelkiismeretük se lehet. Tényleg nem tudom, miben kell egymásra támaszkodniuk. Judit már okleveles asztalos, egyéb akadémiai helyekről is jön a lóvé, Laci se minimálbért keres, ráadásul a szerelem is ott ólálkodik körülöttük, és ha nehezen is, de megtalálta őket. Jó, az igaz, hogy a volt férj (úgy is, mint képződmény miniszterelnök lett), de ezért omlik össze a világ? Olyan kíváncsi lennék, hogy ezeknek mi jár a fejükben. Mert végső soron azért ők is emberek, nem? De.

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!