NEHAZUGGY

Csak szembesíteni kell majd önmagával

Vogronics András | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 200,300 forint, még hiányzik 2,799,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kiindulási, egyben igazodási pont a bukott, de felelősségre még nem vont hatalommal kapcsolatban továbbra is az aki hazudik, az lop, és ebből kifolyólag csal is alaptézis. Illetve az, hogy az alapfelszereltségük nem tartalmaz gerincoszlopot, mint olyan karosszériaelemet, ami jellemzően mindenkiben megtalálható, ha csak nem kell leadni a ruhatárban, mert ez ugye egyes helyeken működési alapkövetelmény. A gerincoszlop valamiért a Fidesz flottából eleve kimaradt, helyette viszont a duda és a sziréna gyakorlatilag mindegyik egyedben megtalálható. Amit egyébként ezidáig is, és most meg pláne reggeltől estig üvöltetnek, mert mást nem nagyon tudnak. Visítanak és hisztériáznak. Nyilván azokról beszélünk, akik nem tűntek el a függöny mögötti zárt körben.

A mi zokogó majmunkról például rövid idő alatt kiderült, hogy hát természetesen kammerolt, vagyis hazudott, miközben száraz, kiégett aggyal, megtörten adta elő a NER plakátragasztó közpénzfiúja cégcsoportjának esetét az ijesztő és kijózanító valósággal. Onnan tudjuk, hogy az Átlátszó közadatigénylésekre kapott dokumentumokkal támasztotta alá, hogy Balásy Gyula nem mondott igazat a Kontrollnak adott interjújában, amikor a kormányzati „kékplakátos” kampányokban betöltött szerepét minimalizálta. Az oknyomozó portál szerint a dokumentumok egyértelműen ellentmond annak, amit Balásy az interjúban állított, miszerint a cégei csupán végrehajtói voltak a Rogán-féle kampányoknak. Nem, konkrétan kulcsszereplői voltak ezeknek a közpénzből fideszes pártpropagandát szolgáló nyomasztásoknak. Aminek fényében még undorítóbb, hogy mint az RTL Híradója megtudta: Balásy munkatársai, alkalmazottai konkrétan ebből a sírós interjúból értesültek arról, hogy főnökük felajánlotta a cégeit az államnak, illetve, hogy zárolták a vállalkozások számláit és ezért késik a fizetésük. Pedig a zokogó nyomorult azt mondta hétfőn, hogy minden tárgyhavi kötelezettségüket kifizették és ezt követően történt a zárolás. Annyi szolgál a közpénzszivattyú mentségére, hogy ha késve is, de kedd délután elkezdték folyósítani a munkabéreket.

A helyzet az, hogy rohadt sokan tudnánk sírni, sokan sírtak is épp eleget az elmúlt 16 évben. Április 12-én is sokan sírtunk, igaz, ekkor már nem bánatunkban, hanem örömünkben, miután ezt az ország kenyere méretűre hízott, rosszindulatú, pusztító daganatot politikai értelemben sikerült eltávolítanunk az ország éléről, és vele együtt azokat is, akik mindenféle válogatott leágazásai voltak ennek a szörnyszülöttnek. A siker átmeneti, az igazi meló még csak ezután következik. Szerintem nem csak Balásy elődje, Kuna Tibor másik zseni gondolja azt, hogy ennek a bűnbánó, menekülési elővágásnak szánt interjúnak semmi értelme nem volt. Mindenki látta, hogy a saját szerepét bagatellizálni próbáló, mentegetőző vergődés is pontosan akkora hazugság volt, mint az elmúlt 16 év.

De legalább visszakerült az ellopott szajré egy része a jogos tulajdonosokhoz. Nem az, amit tőlünk, a jövőnkből szivattyúztak ki 2010 óta, hanem az, amit nagy dérrel és dúrral az ukrán államtól nyúltak le igazi útonállóként az M0-ás autópályán még márciusban. Ugye ez is egy összkormányzati hazudozás volt, egy kis lopással megspékelve. A színdarab lement, a kellékesek visszatesznek mindent oda, ahonnan elvették. A Balásy-féle plakátokon gyalázott ukrán elnök azt írta: azután, hogy „korábban visszahoztuk az embereinket”, mostanra már „mind a pénzek, mind az értéktárgyak teljes egészében visszakerültek ukrán területre”. Volodimir Zelenszkij megköszönte „Magyarország konstruktív hozzáállását és kulturált lépését”, szerinte fontos lépés ez a Magyarországgal való kapcsolatokban. Andrij Szibiha, Ukrajna külügyminisztere hasonlóképpen értékelt: ez egy „üdvözlendő fejlemény az ukrán–magyar kapcsolatok normalizálása felé vezető úton. Köszönjük a magyar félnek, hogy megtette ezt a lépést”.

Remek, csak ne volna olyan friss az emlék, csak ne emlékeznénk olyan kristálytisztán erre a szégyenre. Sajnos emlékszünk. Loptor Viktor és bandája kitalálták, hogy az egyébként teljesen legálisan közlekedő ukrán pénzszállító autókat kifosztják, majd azt adják elő, hogy a lefoglalt vagyonelemek valószínűleg az ukránok támogatását képezik a Tisza és Magyar Péter kampányára, beavatkozás a magyar választásba. Konkrétan nettó politikai munkára kárhoztatták a NAV-ot és a TEK-et, majd felhúzták a teljesen fals narratívát egy bejelentett rutin pénzszállítás köré, és az se érdekelte őket, hogy ezáltal egy osztrák bank ellen is teljesen szükségtelen frontot nyitnak. A pillanatok töredéke alatt jogszabályba is beleírták, hogy ők útonállók és pénzrablók, miközben a propagandájuk vígan terjesztette a hazug AI-videókat és -fotókat az aranykonvojról, vásárolt kamulájkokkal manipulálva az algoritmust. Ha a szintén kamu tiszás adócsomagtól és tisztességes magyar állampolgárok (Gundalf, Buddha tiszás informatikusok) titkosszolgálati meghurcolásától el is tudnánk tekinteni, nyilván nem tudunk, ez volt a NAV-on és TEK-en, tökön és babon keresztülgázoló állampárt és propagandája legsúlyosabb vádja a Tisza ellen. Amiben az a legszebb, hogy ezzel a visszaszolgáltatással is magukat járatták le: az ukrán pénzszállítmány lefoglalására összegányolt törvénybe ugyanis beleírták, hogy május 8. előtt nem lehet visszaadni az ukránok pénzét és aranyát, a NAV mégis megtette. Tökmindegy, a szégyen azért még egy darabig marad. Viszont ez talán azt is megmagyarázza, hogy miért nem tart igényt Magyar Péter a TEK fegyveres magánhadseregére, bukott őfelsége személyi gárdájára. Ami egyben a kopasznyakú tarkatollas kapirgáló egyed magánhadserege is volt. Aki az elmúlt években a saját magáról posztolt képek alapján már többet tartózkodott Washingtonban meg Moszkvában, mint Dunakeszin a kacsalábon forgó vityillójában, ahol tudomása szerint nincs a páncélszekrényben egymilliárd forint. Na, oda mindenhova hurcolt magával egy rakás TEK-est. Nem volt olcsó az se.

Közben valamiért már lassan az egész ország úgy érzi, hogy a Tiszára szavazott április 12-én. A teljes népességben 61 százalékos a Tisza támogatottsága, csaknem háromszorosa a Fideszének, a pártot választók és a biztos szavazó pártválasztók között még nagyobbra nyílt az olló; utóbbiaknál a választáson győztes párt támogatottsága elérte a 70 százalékot. A Medián friss méréséről van szó, amely rákérdezett arra is, hogy indokoltnak tartanák-e a felmérés alanyai a bukott miniszterelnök bíróság elé állítását az általa elkövetett tettek miatt. Az emberek 65 százaléka azon az állásponton volt, hogy Orbán Viktor olyan súlyos törvénytelenségeket követett el, hogy bíróság elé kellene állítani; a tiszások 88, de még a Fidesz-szavazók 12 százaléka is így gondolja.

Szóval ott tartunk, hogy az orákulumot – aki világéletében luxusrepülővel utazott focimeccsekre, aki (fene tudja, hogy) ezután is így fog-e utazni, illetve aki soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattasson másokat, és aki elvileg mindent feljegyzett, hogy mindent el tudjon rendezni – az ország háromnegyede határozottan a bíróság előtt szeretné látni. Nem tudom, mi lenne az állás, ha úgy hangzik a kérdés, hogy ön el tudná képzelni a bűnszervezet fejét a börtönben, de én el tudnám képzelni. Nagyon határozottan. És ez nem egyszerűen óhaj, hanem az úgynevezett rendszerváltás alapfeltétele. Ha pedig netán eszébe jutna neki is, hogy beguruljon valami stúdióba, hogy könnyek nélkül, szárazon sírdogáló szemekkel esedezzen a szabadságáért és életéért, akkor szerintem csak szembesíteni kell majd önmagával, miszerint egy reménytelen helyzetben lévő ember kétségbeesett próbálkozásával nem kell foglalkozni.

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!