Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!
Ma reggel felugrom anyámhoz egy kulcs miatt, a lányom egyetlen percre egyedül marad a kocsiban, lehúzott ablakokkal. Ünneplőbe öltözött, térdén egy trójai makett, hetek óta ragasztgatja, a mai vizsgára kellett hozniuk. Csend a kisvárosi utcán, csend a kocsiban. Tanulás van.
Egy férfi halad el a kocsi mellett és azt sziszegi befelé: “Mocskos igazgató! Húzzatok el innen végre!” De nem vagyok ott, és ő azt pontosan látta, hogy kipattantam. Azért ilyen bátor a 12 éves megszeppent lánnyal.
Elegem van a sokadik incidensből. Nem adtam rá okot, hogy inzultálják a gyermekemet. Politikamentesen végzem feladatom a munkahelyemen, ahova 25 éve léptem be. Ugyanakkor van magánvéleményem, az még nekem is lehet. Amúgy egsz nap hangokkal, zenékkel, táncokkal foglalkozom. Erre most ez folyik a széjjelordított Szeretetország és az európai magasabb standardok szerinti kulturáltság jegyében…
Ki és mikor fogja visszatuszkolni a kartáccsal tüzelő agresszivitást a palackba? Lesz-e arra is bátor, aki emberséges és élhető jelszavakkal kampányolt?
És igen: miféle csőcseléket szabadítottak az országra?! (Ókovács Szilveszer, az Operaház főigazgatója)
Kezdjük ott, hogy valóban nem lenne szabad ilyesminek történnie soha, sehol. Mégis csak egy gyerekről van szó, aki alapvetően nem tehet arról, hogy kik a szülei. Az igazgatóval szembeni esetleges elégedetlenségének hangot adhat persze, de ezt tegye vele szemben, ne pedig a lányával szemben. Azonban az egyetértés itt gyorsan véget is ér, mivel Ókovács Szilveszter azt állítja, hogy politikamentesen végezte a feladatát a munkahelyén, ami egyszerűen nem igaz. Ez az ember konkrétan Orbán Viktor miniszterelnökkel iszogatott az Operaházban, illetve jól láthatóan védelmet élvezett a párthűségéért cserébe. Miközben nem őt választották meg az Operaház igazgatójának, ezt a döntést simán felülírta a hatalom. Mi ez, ha nem politikai döntés? Mindenki pontosan tudta, hogy miért ő vezeti az Operaházat, és miért nem lehetett valaki más az igazgatója ennek az intézménynek, akit a szakma elfogad.
Persze ez nem változtat azon, hogy minden körülmények között elfogadhatatlan, hogy egy gyereket letámadnak politikai okból (meg úgy általában sehogy nem támadunk le gyereket, se mást se), de nem kellene mártírnak beállítania magát, hiszen a gyűlöletkeltést pont az az oldal fejlesztette tökélyre, amelyet ő maga nyíltan támogatott. Ő volt az, aki úgy vélte, hogy az a Fidesz a legmegfelelőbb az ország vezetésére, amely állampárt lényegében a gyűlölettel kampányolt éveken keresztül. Hogy végül ennek lett az eredménye az, hogy valaki a gyermekét inzultálta, azt nem tudom, mindenesetre nem segített a helyzeten, az egészen biztos. Az olyanok ugyanis, mint Ókovács vélhetően a rendszerváltást követően azokba a pozíciókba kerülnek majd vissza, ahol valóban hasznosak tudnak lenni. Én nem vonom kétségbe a szakmai tudását – hiszen nem vagyok se szakértő, se műkedvelő operaházi kérdésekben – , viszont megtette ezt más.
A szakmai bizottság, köztük minisztériumi vezetők szavazataival, az Operából időközben elbocsájtott Kesselyák Gergelyt találta a legalkalmasabbnak a főigazgatói posztra, míg az újra kinevezett Ókovács Szilveszter csak két támogató szavazatot kapott, írja egy, a laphoz eljutott hivatalos dokumentumra hivatkozva az Index.
Ennek ellenére azt az Ókovácsot választották újra az Operaház élére, aki a legkevesebb szavazatot kapta. Természetesen ennek semmi köze a politikához, hát hogyne. Ha viszont ez valóban így van, akkor miért őt találta a saját szakmája a legalkalmatlanabbnak? Véleményem szerint a fenti – ám valóban helytelen és elítélendő – kritika is ennek szólt, hiszen szinte mindenki tudta, hogy nem szakmai tudása miatt vezetheti az Operaházat, hanem a politikai bekötöttsége miatt. A kritika vele szemben tehát jogos, viszont nyilván most kihasználja ezt az ostoba támadást arra, hogy a Tisza szimpatizánsait támadja, és azt mondja, hogy ezek a csőcselék. Miközben ha belegondol az ember, akkor azért az utóbbi években éppen a nemzeti oldal volt az, amelyik a savas bácsitól kezdve az agresszívabb tüntetőket kitermelte. Elvégre őket biztatta még a viszkető tenyerű miniszterelnök is, aki soha nem szólalt fel az erőszak vagy a kirekesztés ellen.
Mert hát miért is tette volna, nem? Orbán volt az, aki gyűlölettel plakátolta ki a fél országot. Ő volt az, aki arra építette a legutóbbi kampányait, hogy gyűlölni kell mindenkit, aki különbözik tőlünk és azokat is, akik nem értenek velünk egyet. Emellett állt ki Ókovács Szilveszter is azzal, hogy úgy vezette az Operaházat, hogy ott igenis politikai döntések születtek. Nyilván ezeket mindig letagadta, de hát pontosan láthatjuk, hogy mennyit ér a valóság letagadása. Ott van példának a Megafon, amelyről annak idején azt mondta a vezetés, hogy nem közpénzből működik, aztán a kormány bukását követően hirtelen le fogják őket kapcsolni. Nem hiszem, hogy Ókovácsot erővel helyezné majd félre a hatalom – ez egyébként sem lenne jó üzenet -, viszont az nem kizárható, hogy egy újabb szavazást fognak tartani, ahol a szakma képviselői mérethetik meg magukat, és ahol a végső döntés nem valamelyik kormánytagé lesz, hanem a valódi szakembereké. Elvégre az operának egy olyan vezetőre van szüksége, aki politikai pártállástól függetlenül a legjobb szakmai múlttal rendelkező művészeket szerződteti. Ez Ókovács vezetése alatt nem biztos, hogy minden esetben igaz volt, noha nyilván ki lehet vizsgálni az elmúlt évek tevékenységét, amennyiben valaki panasszal él az ott történtekkel kapcsolatban.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.