NEHAZUGGY

Ne dőljünk még hátra, de ismerjük el, hogy egyelőre kellemesen fura új világ ez

Lázár Gergő | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 13,900 forint, még hiányzik 2,986,100 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hosszú távú megoldás világos: új járművek, beruházások, átgondolt fejlesztések – ezen azonnal dolgozni is kezdünk.

De addig is lépnünk kell. Azt fogom kérni a MÁV vezetésétől, amint erre a kormány megalakulását követően már közlekedési és beruházási miniszterként nyílik majd lehetőségem, hogy az idei nyárra minden rendelkezésre álló eszközzel, erőforrással készüljünk fel – és ha kell, ne szégyelljünk segítséget kérni az európai társvasutaktól sem.

És ami legalább ilyen fontos: ha gond van és nem minden a tervek szerint alakul, mondjuk el az utasoknak őszintén, minden lehetséges csatornán – a problémák eltitkolása, a késési statisztikák letagadása és a Vonatinfó térkép betiltása helyett. (Vitézy Dávid)

Tizenhat év fideszes (siker)propaganda után furcsa az, amikor az ember ilyen hangnemű és tartalmú megnyilatkozásokat olvas egy leendő, jelen esetben közlekedési minisztertől. Azt szokhattuk meg Lázár János kudarcos minisztersége idejéből, hogy a MÁV tökéletes, ha nem tökéletes, arról Trianon tehet, különben is az utasok valamiért folyton utazni akarnak, nyáron meleg van, télen esik a hó, szarból pedig nem lehet várat építeni. Nyilvánvalóan lehet arról beszélni, hogy a hazai vasút karbantartására és fejlesztésére nem feltétlenül álltak rendelkezésre megfelelő nagyságrendű összegek ahhoz, hogy jobbá lehessen azt tenni, viszont az is elég világos, hogy ha nem lopták volna szét még az ég alját is a NER tartóoszlopai, akkor azért jutott volna bőven forrás arra, hogy ne ezeréves szerelvényekkel legyen kénytelen közlekedni a 21. század örömére a magyarok jelentős, tömegközlekedést igénybe vevő része. Lehet, hogy valahol az EU-n kívül, a Balkánon hasonlóak az állapotok, viszont nekünk, mint uniós országnak azért egy kicsit előrébb kellene járunk, mint Szerbiának vagy Albániának.

Ezzel szemben az az igazság, hogy a már 20 éve is lelakottnak számító ócska mozdonyok a mai napig használatban vannak, sőt, ezek képezik a magyar vonatközlekedés alapját. Nyilván vannak olyan részei az országnak, ahol már modernebb szerelvények is közlekednek bizonyos települések között, de azért nagy általánosságban szó nincs arról, hogy folyamatosan modernizálták volna a hazai vonatközlekedést. Miközben a rothadó Nyugaton, ahol éhenfagynak az emberek már elég régóta olyan vonatok közlekednek, amelyek bőven 200 km/óra feletti végsebességre is képesek, addig vannak olyan helyei az országnak, ahol már annak is örül a drága utas, ha menetrend szerint eljut A pontból B pontba vonattal. Gyorsabban, mint ha gyalog kelt volna útra. A hírhedt „Piroskák” a mai napig közlekednek az ország bizonyos pontjain, ami már 20 évvel ezelőtt sem adott okot a büszkeségre, hát még manapság. Viszont miközben Lázár János csak ígérgetett, kifogásokat keresett és korábban beharangozott fejlesztéseket állított le futószalagon – mert ugye nem álltak rendelkezésre az erre fordítható források -, addig a leendő miniszter már most ott van a vasútállomásokon, a vasúti dolgozók között, és próbálja terepen, testközelből feltérképezni a problémákat.

És ami legalább ennyire fontos: nem ígérget teljesíthetetlen dolgokat, nem arról beszél, hogy egy év alatt rendbe teszik a hazai vasutat, hanem igyekszik őszintén kommunikálni a nyilvánossággal. A MÁV komoly problémákkal küszködik, amelyeket nem lehet gyorsan megoldani, ahhoz viszont, hogy a változás egyáltalán elkezdődjön, az őszinteség elengedhetetlen. Hogy elismerjék: súlyos problémák vannak, és ezen problémák megoldásához még akár külföldi segítséget kérni sem szégyen. Elvégre Nyugaton – sőt már a régión belül is – kevés olyan ország van, amely ne rendelkezne jobb vasúthálózattal és fejlettebb szerelvényparkkal, mint a magyar. Az emberek – annak ellenére is, hogy korábban még Magyar Péter is éles kritikát fogalmazott meg Vitézyvel szemben – bizakodnak, reménykednek, hiszen egy olyan ember lesz a közlekedési miniszter, akinek ez a terület a szenvedélye, a szakterülete. Nem egyszerűen a hobbija, hanem a szakterülete, a hivatása.

Nyilván nem szabad csak emiatt azt várni Vitézytől, hogy majd mindent megold, viszont úgy vélem, hogy az, amit eddig láthattunk tőle – nyilván még be sem iktatták, tehát azért még kell idő, mire megláthatjuk, hogy mire képes a valóságban -, az pozitív. Hasonlóan más miniszterekhez is, akik olyan változásokat jelentettek be, amelyek nagy részével nem nagyon lehet vitatkozni, mivel azt már magyarok százezrei követelték korábban is az állami vezetőktől, de mindig süket fülekre találtak a követeléseik. Egyelőre úgy néz ki, mintha valóban a választói igényeknek való megfelelés lenne a mindent felülíró céljuk, ami olyan újdonság, amely szerintem a legtöbbeket meglepi. Pedig alapvetően nem kellene, hogy meglepő legyen, ez lenne a normális: a politikusok a választókat hivatottak képviselni, azt kell cselekedniük, amire felhatalmazást kaptak. Az elmúlt 16 évben ettől teljesen elszoktunk, hiszen hasonlóra sem számíthattunk. A miniszterek, megválasztott és meg nem választott politikai vezetők hülyének nézték a szavazókat, és nem hallgattak szinte semmiféle javaslatra, kritikára. Vitézy eddig azt sugallja, hogy ő nem tart attól, hogy kikérje mások véleményét, és nem gondolja úgy, hogy mindent tudna.

Amennyiben a leendő miniszterek képesek lesznek valódi teljesítményt is rendelni ezek mellé az ígéretek mellé, akkor még az is lehet, hogy nagyon jó négy év elé nézünk. Nyilván nem szabad elkényelmesedni, kritikával kell illetni minden olyan döntést, amely nem tűnik megalapozottnak, amely felvet aggályokat, viszont addig nincs értelme bárkit támadni, ameddig valódi lehetősége sem volt arra, hogy változást érjen el. Ehhez a változáshoz pedig vélhetően legalább egy évre szüksége lesz a miniszterek többségének, hiszen olyan elképesztő mértékű szemetet és rombolást hagyott maga után a bukott Orbán-kormány, amelynek eltakarításához időre lesz szükség. Arról nem is beszélve, hogy el kell hitetni az emberek zömével, hogy tényleg lehet ezt jobban csinálni, és az álomnak gondolt külföldi jó példák megvalósítása nem teljesíthetetlen. Hogy igenis elő lehet teremteni elegendő forrást a valóban fontos, halasztást nem tűrő problémák felszámolásához, amennyiben azt nem lopják el.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!