NEHAZUGGY

Pont ők voltak azok, akik eladták az országot

Lázár Gergő | Ma | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,206,864 forint, még hiányzik 793,136 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Igen ám, de 2010 után a kétharmaddal újra hatalomra kerülő Orbán-kormány idejekorán felismerte, hogy a Nyugat már folyamatosan gyengül, veszíti fényét, erejét. Márpedig ahhoz, hogy a magyarok jólét utáni vágyakozását ki lehessen elégíteni, új utakat, új forrásokat kellett keresni. Ezért indult meg a keleti nyitás politikája, amit akkor a balliberális oldal még kinevetett. De ez a folyamat napjainkra elvezetett oda, hogy ázsiai, leginkább kínai, japán és dél-koreai befektetések biztosítják gazdaságunk fejlődését. (Magyar Nemzet)

A Magyar Nemzet íródeákja, Horváth József, aki egyébként a hamarosan megszűnő Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója is egyben, úgy érzi, hogy Orbán Viktor naggyá tette Magyarországot azzal, hogy kiszolgáltatott minket a kínaiaknak és az oroszoknak. Úgy érzi, hogy azzal váltunk szuverénekké, hogy az olcsó orosz gáztól függünk a mai napig, és mint az nemrégiben kiderült, előnytelen feltételek mellett kínai gigahitelt vettünk fel, annak ellenére, hogy az Európai Uniótól sokkal olcsóbban juthatott volna hitelhez a magyar állam. Félreértés ne essék, természetesen lehet Kelet felé is nyitni, nyilván nem Magyarország az egyetlen ország, amelyik gazdasági kapcsolatokat tart fenn Kínával. Az a nagyon nem mindegy, hogy milyen feltételekkel kaptunk kínai hiteleket vagy, hogy mi volt az oka annak, hogy Orbán és kormánya, élen a külügyminiszterrel az oroszok valagából lógott ki, a Kreml propagandáját szajkózta, az orosz érdekeket képviselte, amikor minden épeszű nemzet megpróbálta elhatárolni magát a háborús bűnös orosz vezetéstől.

Számomra az, amit Orbánék az elmúlt 16 évben hirdettek, műveltek, mindennek nevezhető, csak éppen a szuverenitáshoz nincs semmi köze. Úgy váltunk oroszbérencekké, hogy a kormány feje annak idején még a szovjet csapatok kivonásáról hadovált a Hősök terén elmondott beszédében. Akkor még fontosnak érezte azt, hogy Magyarország a Nyugathoz tartozzon, viszont ahogy megszédült a hatalomtól, úgy dörgölődzött egyre inkább az oroszokhoz. Többé már nem a Nyugat volt az a példa, amelyre felnéztek a hívek, hanem az a Kelet, ahova egyébként lehet, hogy havi rendszerességgel járt intézkedni Szijjártó elvtárs, viszont a gyerekeiket valahogy nem moszkvai iskolákba íratták ezek a drága emberek, hanem valamely romlott nyugati ország oktatási intézményébe. Pontosan tudták persze ők is – még ha valóban komoly problémákkal is néznek szembe egyes országok és az EU is sokszor köhög -, hogy a Nyugat jelenti továbbra is a jövőt, nem a Kelet, de ezt nem mondhatták ki nyíltan. Hogy ennek mi volt a pontos oka – Putyin rendelkezik-e terhelő bizonyítékokkal Orbánról, vagy sem – az talán egyszer ki fog derülni.

Úgy állunk most 2026 tavaszán, hogy a gyengülő, válságból válságba sodródó Európai Unióhoz kötjük a szekerünket. Amely ráadásul katonai szövetséggé kíván alakulni, amely felszámolja a nemzetállamok szuverenitását. Minden áron, minden eszközzel. Mi pedig visszasüllyedünk egy eljelentéktelenedő unió provinciájává, sőt gyarmatává.

Magyarország egy picike ország, ezt be kellene látni. Trianont követően politikailag jelentéktelenekké váltunk, ez viszont nem jelenti azt, hogy ezen nem lehetne változtatni. Svájc, Ausztria, vagy éppen Norvégia sem hatalmas országok, mégis komoly befolyással rendelkeznek. Magyarország rendelkezik olyan értékekkel, amelyek egy sokkal jelentősebb országgá tehetnék, ehhez viszont az kell, hogy ne oroszpárti szolgák vezessék az országot, hanem olyan emberek, akik hajlandók minden megtenni azért, hogy Magyarország újra növekedési pályára állhasson. Véleményem szerint újra az unióhoz csatlakozni, megerősíteni az elköteleződésünket nem a szuverenitásunk feladása, hanem az egyetlen racionális döntés, amelyet a kormány meghozhat. Teljesen elszigeteltük magunkat a demokratikus, nyugati országoktól. Orbán diktátorokkal üzletelt és tartotta a szoros kapcsolatot ahelyett, hogy olyan szövetségeket kötött volna, amelyek az ország demokratikus mivoltát erősíthették volna. Nyilván érthető volt, hogy miért erre törekedett Orbán, viszont azzal, hogy végre kénytelen leköszönni – és sokak reményei szerint bevonulni idővel a börtönbe –, eljöhet a fejlődés időszaka.

Lehet, hogy Orbán uralkodása alatt valóban többen ismerték meg Magyarország nevét világszerte, de ennek okai szinte kizárólag negatívak voltak. Nem nagyon találkoztam olyan külföldivel, aki úgy hozta volna fel Orbán nevét, mint egy nagyszerű vezetőét, aki alatt kivirágzott Magyarország. Én soha nem tudtam büszke lenni arra, hogy Orbán Viktor a miniszterelnököm, mert egy olyan vállalhatatlan ideológiát képviselt, amellyel soha nem értettem egyet. Tehát az, hogy Orbán végre eltakarodik és egy olyan kormány áll fel, amely sokak reményei szerint végre visszavezet minket az EU-ba, nemhogy pozitív változás, de elemi érdekünk. Nem fogunk az EU gyarmatává válni, hiszen nem kötelező behódolni Brüsszelnek, mivel az EU tagjai szuverén országok. Mindenki maga dönt a saját gazdaságpolitikájáról, a határairól, vagy épp az oktatáspolitikájáról. Az EU nem hozhat olyan döntéseket, amelyek egy ország belügyeit érintik, ezért aki amiatt aggódik, hogy most hirtelen az uniós forrásokért cserébe elvárt behódolás áldozatai leszünk, várjon egy kicsit, és meg fogja látni a valóságot.

Úgy vélem, hogy évek óta ugyan uniós tagok voltunk, mégis unión kívülinek érezte magát sok ember, többek között én is. Persze a jogainkkal továbbra is élhettünk, viszont az érezhető volt, hogy nem voltunk szívesen látott vendégek sehol, mivel Orbán mást sem képviselt Brüsszelben, mint a széthúzást és EU-ellenességet. Most ez ért véget, hogy egy olyan időszak vegye kezdetét, amikor Magyarország újra az EU büszke tagja lehet. Ha ez jelenti a „nemzeti” oldal szerint a szuverenitásunk feladását, ám legyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!