NEHAZUGGY

Ez igen gyorsan fog szertefoszlani

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,153,760 forint, még hiányzik 846,240 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Orbán-korszak második, hosszabb szakasza, annak 16 éve egy fantasztikus fejlődési pálya képét rajzolja fel. Egy tragikusan kifosztott, végzetesen eladósított, elbutított és tartásában megroggyantott országot állított talpra, erősített meg és tett a gazdag és irigyelt egykori Nyugat-Európa egyik mintaállamává.

Ezek Bencsik András szavai, amelyek az által főszerkesztett Demokratában jelentek, amely szavak igencsak viccesnek tűnnek, már ha feltételezzük, hogy a nem munkásőrök gyöngye valóban komolyan gondolja, amit leírt: hogy szeretett pártja és kormánya egy gazdag és irigyelt országot ad át a Tiszának. Ha nem gondolja komolyan, akkor se jobb a helyzet. Én amúgy hajlok rá, hogy elhiszi. Mármint azt, hogy Orbán Viktor egy kifosztott, eladósított, elbutított országot vett át annak idején, és tette azt olyanná, amilyen ma. Az persze igaz, hogy olyanná tette, amilyenné, a gond csak az, hogy éppen a fentiek igazak az elmúlt 16 évben összehozott orbáni csodára: egy kifosztott, lebutított, eladósított országot ad most át Orbán a következő kormánynak, mi több: egészen konkrétan e kifosztás és lebutítás miatt kell most átadnia, és nem tarthatja meg a kormányrudat élete végéig, ahogy tervezte. Viszont Bencsik – más propagandistákhoz és megszállottakhoz hasonlóan – képtelen felfogni azt, hogy miért szenvedtek vereséget annak ellenére is, hogy tényleg mindennel rendelkeztek, ami a győzelemhez szükséges. A múltkor valamit pedzegetett, hogy talán nem kellett volna olyan hülyének nézni a népet, mint egy pár rendőrcsizmát, de mostanra elmúlt ez neki:

Annak a közel két és fél millió embernek, akik rá szavaztak, vissza kell adni a hitét, meg kell erősíteni őket abban, hogy jól döntöttek, helyesen szavaztak, mert sem a szeretet, sem az összefogás nem veszítette el becsületét, csupán csak annyi történt, hogy a lázadók, az árulók, a hitszegők, a rágalmazók megnyertek egy fontos csatát.

Árulónak, hitszegőnek és rágalmazónak nevezni több mint 3 millió embert nem annyira szerencsés, mint ahogy a fiatalokat ostobának kikiáltani sem az. Bár van ennek a történelmi vereségnek számos más oka is, de az egyik fontos ezek közül éppen az ellenzék lenézése és az ilyenfajta politikai kommunikáció. Hogy úgy beszélnek a nem rájuk szavazókról, mint valami ostoba, hazaáruló bagázsról, akiknek semmi keresnivalójuk sincs ebben az országban. Egész egyszerűen nincsenek tisztában a valósággal és a mai napig tolják Orbán Viktor szekerét, aki már régen leugrott arról, hogy menekülőre fogja. Ezek az emberek – Bencsik, Bayer és társai – viszont benne látják a megváltót, ezért fogalmuk sincs, hogy mitévők legyenek azt követően, hogy a messiásuknak nemet mondott a magyar nép. Persze Bencsiket ez sem befolyásolja, hiszen a cikke végén arról biztosította Orbánt, hogy ő követni fogja bárhova. Amit én nem kétlek, viszont muszáj lesz előbb-utóbb szembesülni neki és a hozzá hasonló propagandistáknak azzal, hogy vége van a NER időszakának, vége van Orbán uralkodásának.

Kiderült ugyanis, hogy nem egy olyan országot építettek fel, amelyre Nyugat-Európa úgy tekint, mint egy mintaállamra, hanem inkább egy olyan országot, amelyre és amelynek lakóira sokan szánakozva vagy éppen értetlenkedve tekintettek. Végül is ez annyiban indokolt volt, hogy egy illiberális autokrata megalomániás baromságait kellett eltűrnie közel 10 millió embernek, amely tényleg nem ismert határokat. Tönkretették a kapcsolatokat a legközelebbi partnerünkkel és szövetségesünkkel, az EU-val, miközben a napi rutin része volt, hogy lényegében egyetlen európai uniós tagországként támogatjuk a háborús bűnös orosz vezetést. Nem példává – pontosabban nem pozitív példává – vált a magyar állam, bárhogyan is magyarázza ezt a NER „elit”. Vége van a jó időknek, és eljött a felelősségre vonás ideje, eljött a valósággal szembesülés ideje, amikor még a leginkább hívő, fanatikus Fidesz-szavazók is szembesülni fognak azzal, hogy nem a migránsok és az EU tették egyre élhetetlenebbé az országot, hanem a szeretett vezérük, Orbán Viktor.

Szembesülni fognak ezzel, mivel hamarosan teljes egészében véget ér a közmédia naphosszat tartó hazudozása és a valóság fog megjelenni a lapostévék képernyőin. Bencsik szerintem amúgy pontosan tisztában van a valósággal, azonban ő siratja azt, amit az elmúlt 16 év jelentett számára. Egy olyan álomvilágot, amelyben ők, a fideszesek jobb hellyé tették az országot, nem pedig kifosztották azt. Nem tudom, hogy meddig fog még álmodozni Bencsik, de vélhetően azért idővel kénytelen lesz szembesülni azzal, hogy Orbán már nem tér vissza, és a legtöbb Orbánhoz közeli figura egyrészről már kiöregedett a szerepköréből, másrészről pedig örülhet, ha nem a börtönben köt ki. Lehet, hogy még rendelkezik egy nagyjából 2 milliós szavazótáborral a Fidesz, de olyan, hogy Fidesz – Orbán Viktor nélkül – egészen egyszerűen ma már nem létezik. Ezért is lenne okosabb Bencsiktől, ha elfogadná, hogy a fiatal demokraták pártja eddig ismert formájában megszűnt, és vélhetően ez így is marad. Ez volt ugyanis az utolsó szög a párt koporsójában, eljött a rendszerváltás ideje. A fiatalok erre szavaztak, és arra, hogy az országot tönkretevő „elit” eltakarodjon végre a bús francba.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!