Jó reggelt, szép napot, megújulást mindenkinek! Természetesen akinek nem inge, ne öltözködjön, akit nem érint, ne sértődjön meg! Szívesen áradoznék a tegnap esti BL-elődöntőről, de most inkább maradok a kaptafánál.
A derűs megújulás ösvényén elindulva kezdjük egy kis színessel. Az alakulat tisztújító kongresszusán egyhangúlag újraválasztották a Munkáspárt 1989 óta hivatalban lévő elnökét. Thürmer Gyula úgy látja, a párt képes megújulni, ami abból is látszik, hogy a fiatalabb nemzedékek is egyre nagyobb szerepet vállalnak a közös munkában. Vagyis a megújulás és a szűnni nem akaró taps jegyében újraválasztották a 37 éve regnáló elnököt, aki sikert sikerre halmozott pártja parlamenten kívüli működésének biztosításában. Amelynek üde színfoltjaként számos alkalommal sikerült nyíltan egyetérteni a most már több mint két hete megbukott Fidesz legpusztítóbb intézkedésével, sok egyéb mellett az Európai Bíróság által elkaszált putyinista homofóbtörvénnyel.
Bezzeg Orbán Viktor. Aki némi megszakítással 1993 óta, vagyis összesen legalább 40 éve a Fidesz elnöke, és aki fennállása legnagyobb politikai veresége után szintén nem mondott le a pártja elnöki pozíciójáról. Mert ha le akart volna mondani, akkor nem felajánlja az elnökségnek a lemondását annak biztos tudatában, hogy úgysem fogadják el. Ha le akart volna mondani, akkor ellentmondást nem tűrően – ahogy nagyjából mindent mást is tett az elmúlt 40 évben – lemond a fenébe. Nem történt ilyen, sőt, a júniusi előrehozott tisztújításon ismét elindul a pártelnöki posztért. Ahol nagy valószínűséggel kőbe vésik, hogy így van ez jól, nincs jobb nála. Hát hiszen saját bevallása szerint is jó fizikai és munkaképes állapotban van, és bár szertefoszlott a mítosz, miszerint ő az ember, akinek mindig igaza lesz, sajnos nem a Fidesznek, hanem Orbán Viktornak vannak szavazói. Lamentálni lehet hosszasan azon, hogy ezért aztán a mandátuma fel nem vételével párhuzamos kapaszkodás a pártelnöki székbe, és a Thürmer-féle parlamenten kívüli építkezés ebben a helyzetben az egyetlen racionális döntés a megbukott orákulum részéről, de attól még az összképen nem javít, hogy Kövér és Rogán leléptetése mellett mégiscsak egy rakás leharcolt, leszerepelt, kompromittálódott figurával óhajtanak megújulni az elvtársak, miközben a tegnapi választmányi ülésen több mint egy óra alatt lezavarták a választási vereséggel valós szembenézést.
Szemben mondjuk a magyar történelem legnagyobb nemzeti vagyon széthordásával, bankrablásával vagy éppen a nemzetközi sajtó vagy a leendő miniszterelnök által megénekelt vagyonkimentési kísérlettel, ami mindenkit érdekel, az alapvetően senkit nem érdekel, hogy a Fidesznek milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy Orbán Szijjártót a legnagyobb hazafinak, a legjobb külügyminiszternek nevezze és még az is beleférjen a bukott állampártnak, hogy megpróbál parlamenti alelnököt is csinálni belőle. Pontosabban de. És ez nem a Fidesz érdekei és problémái miatt érdekes, nem az állampárt sorsa és jövője miatt aggódunk, mert ez teljesen hidegen hagy mindenkit. Hanem azért érdekes ez, mert közügy. Egy minden fronton lejáratódott, az orosz érdek magyar érdekkel szembeni képviseletétől számos korrupciós ügyben nyakig sáros, a Benkő nevű legjobb haverja közpénzzel kitömésétől a kedves felesége milliárdos bevétellel rendelkező kamucégéig egy rakás kérdésben magyarázattal szolgálni nem tudó figura (és akkor a darálási ügyeiről és világ körüli, nemzeti érdekkel megindokolhatatlan luxusrepkedéseiről nem is beszéltünk) ilyetén pajzsra emelése a megbukott, de bukásában is vezénylő tábornokként viselkedő főnöke által szerintem több mint szégyen és gyalázat.
Az mindenkinek közömbös, hogy Orbán a meggyőzés, rábeszélés, nyomásgyakorlás, esetleg kényszerítés vagy zsarolás mely eszközeit vetette be a sajátjaival szemben, hogy rábírja az amúgy befutó helyen lévő elvtársait arra, hogy ne vegyék fel a mandátumukat, mert most Szalai Piroskákra, Takács Péterekre, Radics Bélákra vagy megafonistákra van szükség az összezsugorodott parlamenti frakcióban a tiszás kétharmaddal szembeni szájaláshoz. Az is sokat elmond, hogy kikkel lehet ezt megtenni, nyilván nem hiába az a silány emberanyag gravitál a bukott despota körül, amelyikkel bármit meg lehet tenni. De hogy egy ekkora bukás után még mindig belefér, hogy a legcsúnyábban levitézlett figurákat megpróbálják kvázi hősnek beállítani és lenyomni az ország torkán, az azért több a soknál. Hogy mást ne mondjak: mandátumhoz juttatták azt az egyébként igazságügyi miniszterként totálisan láthatatlan és jelentéktelen Tuzson Bencét, akinek az egyetlen idézhető megmozdulása az volt, amikor az egyik napról a másikra összegányolt Szőlő utcai jelentését lobogtatta, amibe beleírta, hogy nincsenek kiskorú áldozatok, politikus érintettsége fel sem merült. Egy ilyen blama után ott fog ülni négy évig a parlamentben, bizony.
És nem elég, hogy beledörgölik a pofánkba, hogy Szergej Lavrov alázatos szolgája a legnagyobb magyar hazafi, nem elég, hogy a zsírra szállt por beül az Országgyűlés alelnöki székébe, a milliárdos fideszes janicsárképző vezetője, a politikai igazgatóból lett kampányfőnök, a belga fővárost az Európai Unióval évek óta összemosó, a Brüsszel elleni agyatlan uszítás és az elcseszett magyar külpolitika egyik főállású reklámarca érdemei elismerése gyanánt szintén beülhet az Országgyűlésbe, ahonnan ugyanazon érdemei elismeréseképpen az Európai Parlamentbe katapultálják. Ami még mindig hagyján, de hogy a jól fizető brüsszeli állásba zavart alak még azzal is képes előhozakodni, hogy
ebben a helyzetben mindannyian bűnhődünk, és egyikünket sem jutalmazza az élet,
az azért ütős. Orbán Bazsi, a félresiklott, önsorsrontó konnektivitás atyja a havi 10 ezer eurós állását bűnhődésnek érzi, pedig a sokat gyalázott EP sokkal nehezebben adja ki a mentelmi jogát, mint azt a tiszás többségű parlament, pedig simán elképzelhető, hogy szüksége lesz rá. De ahelyett, hogy kussolna, ő panaszkodik. Náluk ilyen a bűnhődés. Bazsi nem azért érzi szarul magát, mert a főnöke szolgálatában állva az elvtársaival majdnem kisiklattak egy európai országot Európából, vagy mert a kormányzást helyettesítő ideológiai agymosás, árokásás és törvényesített korrupció legfőbb politikájának oltárán lerohasztották a közszolgáltatásokat, megbénították az államot, veszni hagyták az uniós forrásokat és munkaalapú nyomorúságba taszították a magyarokat, hanem azt hiszi, hogy pusztán az a bűne, hogy elveszítették a választást. Úgyhogy most megbűnhődik.
Mint Lezsák Sándor, egyéniben elbukott okleveles megélhetési bűnhődő. Ő kicsit másképp bűnhődik. Ő nem lett képviselő hétfőn, miután vasárnap meglátogatta a főnöke, viszont a nevével fémjelzett Lakiteleki Népfőiskola közel 5000 millió, egészen pontosan 4 841 300 000 forintos támogatást kapott a magyarok pénzéből. De miután apucit sikerült meggyőznie 5 milliárd forint bűnhődési pénzzel Orbánnak, hogy 32 év után ne üljön már be a parlamentbe, a família így se maradt képviselet nélkül: Lezsák papa lánya mandátumot szerzett a Fidesz-KDNP 52 fős frakciójában. Hát így bűnhődnek rendületlenül ezek a derék hazafiak, és szerencsére már nincs veszélyben a footgolf verseny, se a néptánctalálkozó és snapszer- és ultibajnokság, a Keleti nyitás műfordító tábor, a Kárpát-medencei hungarikum vetélkedők vagy az országos malombajnokság.
Nem fogom leírni minden egyes napon, hogy nem akarom a vérüket inni, de látva, mit művelnek, hogy az ország éléről való eltakarodás előtti utolsó pillanatokban is a padlást söprik, lapátolják a pénzt, ahova lehet, kinevezik a saját embereiket, ahova lehet (lásd: a szintén sokat gyalázott Európai Unió Bíróságának új magyar tagjait, akiket bőven ráért volna az új kormány megalakítása után jelölni), semmit nem remélek jobban, mint hogy ezek az utolsó leheletükig erkölcstelen alakok valóban meg fognak bűnhődni. Hogy az igazi bűnhődésük ugyan még hátra van, de az nem ilyen lesz. Köszönjük a figyelmet, a támogatást, akinek belefér, tegyen így a jövőben is.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.