Jó reggelt, verőfényt! Új hét kezdődött, egészen pontosan a kormányváltás utáni harmadik hét. Úgyhogy remélhetőleg új izgalmakban, örömökben és boldogságokban gázolhatunk majd bokáig, térdig, derékig.
Remélem, már voltak hős utóvédharcosok a pártpropagandában, akik belekötöttek a leendő miniszterelnökbe, amiért szerdán Brüsszelbe utazik, hogy az uniós pénzekről tárgyaljon Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. Mert ők már megmondták és igazuk lett, mint a 36 év után a függöny mögé visszavonult főnöküknek, hogy úgy fog ez táncolni, ahogy Brüsszel fütyül. Bezzeg a szuverén patrióta kormány. Csak hát az a baj, hogy Brüsszel moszkvázásával, szuverenista, patrióta lózungokkal, és a fél ország hazaárulózásával nem lehet gazdaságot működtetni. Semmilyen gazdaságot. Drága piaci hitelekből, az ország eladósításából jóléti intézkedéseket finanszírozni persze a hülye is tud, csak annak beláthatatlan következményei lesznek. Tartok tőle, hogy már vannak. Az idő szorít, a tét pedig elég nagy: 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd eurónyi hitel, azaz összesen több mint 10 milliárd euró.
Vagyis 16 év ökölbe szorult EU-ellenes szabadságharca és csatái után a tájkép zavarba ejtő: van, aki hozná a pénzt, miközben mások meg nagy erőkkel viszik a szajrét. Hatalmas dicsőség a világsajtó címlapjaira kerülni azzal, hogy a gőzerővel megújulást hirdető bukott magyar miniszterelnök, a belga főváros ádáz ellensége körei Amerikába és más országokba (Szaúd-Arábia, Omán, Egyesült Arab Emírségek, Ausztrália, Szingapúr) menekíti a vagyonát, hogy folyamatosan szállnak fel Bécsből olyan magánrepülőgépek, amelyek az Orbán-kormány idején meggazdagodottak vagyonát szállítják, hogy Orbánhoz közel álló magas rangú személyek amerikai vízumlehetőségeket keresnek. Nos, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy ki miért gondolta, hogy érdemes parttalan, értelmetlen, abszurd és önsorsrontó vitákba bonyolódni az Európai Bizottsággal csak azért, hogy az elmúlt öt évben ne érkezhessen Magyarországra akkora mennyiségű uniós forrás, mint még soha a büdös életben. Hogy egy olyan párt, amelyik azzal öblögetett végig négy darab kétharmados ciklust, hogy neki Magyarország a szenvedélye és mindenek előtt mindene, miért tett meg mindent azért, hogy a hazájának szar legyen.
Nem tudom, hogy a menekülő tolvajok fejedelmének valaha lesz akkora bátorsága, hogy legalább az emlékirataiban elmagyarázza az ő kognitív disszonanciába taszított híveinek, miből gondolta, hogy nyerő stratégia lesz teljesen elmérgesíteni a kapcsolatot az EU-val, hogy miért gondolta, hogy az EU-ellenes politikájával hatalomban maradhat, és miért volt biztos abban, simán kizsarolja majd az elmúlt években nem érkező forrásokat azzal, hogy a következő uniós költségvetés megvétózásával fenyeget? Egyáltalán miért gondolta azt, hogy kibekkelheti a jogállamisági feltételek teljesítését? És ami a legfontosabb: ha nem ő volt az, akkor melyik agyatlan győzte meg arról, hogy méregdrága piaci hitelekkel, ázsiai akkumulátorgyárakkal, illetve a félig üres állami kasszával elketyeg az ország még egy ideig? Azért nem lehet börtönbe kerülni, hogy egy kormány szándékosan földbe állítja a gazdaságot, eladósítja az országot, szájba vágja a növekedést, visszavesse a beruházások volumenét, de ha vannak főbenjáró bűnök, amelyeket el lehet követni a hazád ellen anélkül, hogy bárki fegyvert tartana a tarkódhoz, akkor ez az. Majd biztos elmagyarázza, ha nyélbe ütötte a megújulást.
Addig meg érjük be azzal, hogy a TV2 Megasztár című műsorának zsűrije viszont rohadtul megújul: a pihenésre ítélt Marsi-Gönczi páros dallamára szélnek eresztették a Fidesz celebgárdájának két oszlopos tagját, Tóth Gabit és Curtist. A teljes megújulás jegyében a T. Danny nevű, drogokkal szoros kapcsolatban álló rappert ültetik a megüresedett székek egyikére. Tökéletes kórkép ez is a kábítószer-fogyasztás, -terjesztés elleni szemfényvesztő bohóckodás bukott kormányáról, amelynek reklámarca, bizonyos Horváth Laci kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos nemrég még azokat az előadókat üldözte tűzzel és vassal, akik szerinte divatossá teszik a kábítószer-fogyasztást. Körbeértek. Nem az, hogy Presser Gábortól eljutottak ezekig az arcokig, nem az, hogy a haszontalanná vált szekértolóikat úgy dobják el, mint a taknyos zsebkendőt, hanem hogy mindent, amit a propagandakormányzásuk zászlajára tűztek, ennyire gondoltak komolyan. Mint a drogok elleni fellépést. Végül is akinek az alkoholfogyasztás a magyar kultúra része…
Remélem, a biztonság kedvéért Kövér Lászlót eltiltotta a családja a liberális, sátánista kereskedelmi szennycsatornák bámulásától, eldugták a távirányítót, így nem kerülnek a szeme elé ilyen, a nemzeti identitást és a fiatalok elméjét romboló szörnyűségek, bőven elég büntetés neki, hogy miután megbuktak, még az uniós zászló is visszakerül az Országgyűlés épületére. Ami pedig a Megasztárból kivágott Tóth művésznőt illeti: ezek szerint kapott még egy löketet ahhoz, hogy – miképpen kilátásba helyezte – új alapokra helyezze az életét. Ugrott a havi 1,3 millió a Fidesz-frakciótól, a TV2 se tart már rá igényt, lehet új alapokra helyezkedni. Olvastam, hogy megint hangot adott az üldözési mániájának, szegénynek olyan érzése van, mintha az ország összes hibáját ő követte volna el (???), és most megint nagyon nehéz neki, mert nem jött el a szeretetország, amit mindenki akart, nem kovácsolódtunk össze, nem nyugodtak le a kedélyek, koncolások vannak és mindenki a fideszesek vérét akarja inni, de ő nem adja fel, hát mégiscsak 18 évig ennek az országnak az ünnepelt énekesnője volt.
Jó, hát nekem ez a 18 év akkor teljesen kiesett, sajnálom. Azt nem sajnálom, hogy így azért nehéz lesz megújulni és új alapokra helyezkedni. Amikor futott a szekér, azért vernyogtak áldozati pózban, most meg azért, mert már nem fut a szekér. Mindenki nyugodjon le, Tóth művésznő is, Rákay Kálmán is, senki nem akarja a fideszesek vérét inni, ellenben mindenki látni akarja, ahogyan egytől egyig vállalják a felelősséget azért, amit műveltek ezzel az országgal. Ne nézzük egymást hülyének: 16 év uszítását, gyűlölködését nem lehet 16 óra alatt vagy három hét alatt letudni azzal, hogy legyen béke. Ahhoz nem elég 3 órát végighazudni és szemet forgatva meggyónni – mint Szijjártó a Telexnek -, hogy sajnos semmiről nem tudunk, ott se voltunk, nem láttuk, nem hallottuk, de ha tudtuk volna, biztosan nem hagyjuk, nem engedjük.
Ennél azért kicsivel többre lesz szükség. Az biztosan nem elég, hogy immár a magyar politika egyik legszórakoztatóbb figurájától is el kell búcsúznunk. Picsába. Az ország legokosabb Lajosa, a Fidesz alelnöke is bedobta a törcsit, érzi „a választási kudarc miatti általános felelősséget”, ezért nem veszi át ő sem a listás mandátumát és a Fidesz tisztújító kongresszusán sem indul semmilyen pozícióért. Meg kell a szívnek szakadni. Pedig mennyi mindent köszönhetünk Lallernek a tuszihutiktól a kupakokig, a közpénzjelleg-vesztéstől a magánélet azért magánélet, mert magánélet típusú ősbölcsességeken a komédiába illő megfutamodásokon keresztül addig a már-már gyermeki, szállóigévé nemesült megütközésig, ami egy újságírói kérdés nyomán szakadt fel Kósából, miszerint nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? Mielőtt könnybe lábadna a szemem, látva ezt a széteső állampártot jellemző lelépési hullámot, kezdek aggódni, hogy a végén nem lesz kit beültetni abba a 52 főre csinosodott Fidesz-frakcióba konstruktív ellenzékinek.
Jó, annyira nem aggódom, mint amennyire érdekelne engem is, hogy mi lesz azzal a több mint 1000 milliárd forint azonnal mozdítható (köz)vagyonkával, ami 2024 végén 29 NER-es cég bankszámláin pihent. Közben ha jól értettem a NAV nem cáfolta Magyar Péter értesülését, miszerint az adóhatóság pénzmosás gyanújával felfüggesztett több nagyértékű utalást, amelyek Rogán Antal köréhez köthetők. Nyilván nem adhatnak ki konkrét ügyekről információt, de nem is kell. Így is értjük. És nem vért akarunk, csak igazságszolgáltatást. Mondják meg Gabikának is.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.