Április 26,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Bujkálva, senkinek a szemébe nem nézve, gyáván lelépni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,095,030 forint, még hiányzik 904,970 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„A Fidesz–KDNP listavezetőjeként elnyert mandátumom valójában a Fidesz parlamenti mandátuma, ezért úgy döntöttem, hogy azt vissza is adom. Rám most nem a Parlamentben, hanem a nemzeti oldal újjászervezésében lesz szükségünk.”

Mostanában eszembe jut, hogy milyen sokszor kérdezték tőlem korábban, hogy nem félek ezektől? A legtöbb ilyen kérdés a könyveim bemutatóján, a könyvhéten érkezett, amikor még vastagon benne voltunk a NER-organizmusban, abban a mesterségesen létrehozott büdös, hibrid, félfeudális autokráciában, aminek az agytrösztje a fenti gyáva maszatolás kútfeje volt tizenhat évig.

Így utólag visszaemlékezve az elmúlt évekre, őszintén szólva de. Volt olyan, hogy elgondolkodtam, vajon mennyire fogok a végén ebből szarul kijönni. Az más kérdés, hogy nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy kötelességem, hogy ha a kölyköm évek múltán majd visszagondol erre az időszakra, akkor büszke lehessen rám. Akkor is, ha a szüleim részéről hasonlóban nem reménykedhetek. Őket totálisan elragadta és beszippantotta az orbáni propagandagépezet és annak minden negatív, szörnyű hozadéka a narancshályoggal bezárólag. Orbánnak köszönhetően romlott meg a kapcsolatom a családommal, anyámmal nem beszéltem 7 éve, a testvérem letiltott mindenhonnan, folyamatosan szánalmas hülyének voltam titulálva, aki nem normális. Mert mit ugatok, mit ugrálok, amikor végül is mindenem megvan.

Ezt annyiszor megkaptam, hogy már én éreztem magam kellemetlenül, sőt, nem ritkán én bizonytalanodtam el az ilyen visszajelzések után, és tettem fel magamnak a kérdést: tényleg miért foglalkozom én ezekkel, mit érdekel engem, hogyan fosztja ki és nézi hülyének a hazámat ez a gátlástalan despota, nincs nekem más bajom? Hát ez az ember nem én voltam, nem én vagyok. A lelkiismeretem sokkal jobban dörömbölt belül, mint hogy képes lettem volna szó nélkül tűrni az elmúlt éveket. Persze megviselt rendesen ez az egész feszültség, egyfajta pánikbetegséggé alakult a sok minden, ami összegyűlt. Nem tűnt el nyomtalanul, de sokat dolgoztam magamon, hogy most itt legyek, és azt mondhassam, végül is nekem, nekünk volt igazunk. Nem mi bolondultunk meg, nem mi nem emlékszünk dolgokra, nem mi mondunk és írunk hülyeségeket. És nem csak egy rémálom, egy kitaláció volt, hogy folyamatos hazudozásban és fenyegetettségben, nyomasztásban kellett élnünk 16 évig, mert a hatalom megszállottja ezt mérte a saját országára. Amit állítólag ő annyira szeret, hogy vakuljon meg. Amelynek a vagyonát jelentős részben inkább ellopta és a magáévá tette, nehogy más kezébe kerüljön.

Szóval ennyi volt. Annyiszor hivatkoztam arra a történelmi pillanatra, amikor Hitler a bunkerből osztogatta az idióta, a valósággal köszönőviszonyban nem lévő, a valóságot ignoráló parancsait, és azt gondolta, hogy még abból a vert helyzetből is képes lesz fordítani. Hát nem. És Hitler sem volt soha nagy stratéga meg istenkirály katonai vezető, nem. Pont ellenkezőleg, egy tizedesként leszerelt, gátlástalan, a hatalmát tömegek agymosására, hergelésére, emberek millióinak elpusztítására használó gazember. Orbán nem Hitler, ő a hergelésnél megállt, kommunistázott, migránsozott, buzizott, brüsszelezett, sorosozott, ukránozott, háborúpártizott, és semmi más nem lebegett a szeme előtt, mint az, hogy bosszút álljon. Nem más volt a motivációja, mint a bosszú.

Történt pedig [1993-ban Balatonszárszón – szerk.], hogy György Péter esztéta csak úgy, merő véletlenségből felszólalt, és azt találta mondani, jó volna tisztán látni a Fideszt. Hogy a székházüggyel mi a helyzet, és egyébként ők, mint fiatalok mennyire megbízhatók liberális pártként meg ilyesmi. A vigyorgó műsorvezető – naná, hogy Havas Henrik – rögtön megadta a szót Orbán Viktornak, aki leszögezte, hogy ha csel, akkor legyen csel… (viaEz volt az önérzetes lator nulladik pillanata. Innen kell őt eredeztetni. Rohadtul kicselezett minket. Persze akik ismerték, azok kezdettől fogva pontosan tudták, hogy milyen. Egy gyáva, sunyi, szőrét hullató vidéki róka. Ahogy ő nevezte Hadházy Ákost, akire sok mindent lehet mondani, ez pont nem tartozik közéjük. Mert ugye a monda szerint aki mondja másra, az mondja magára. És ő mindig is magából indult ki.

Ez az úgynevezett visszavonulása is pontosan olyan, mint ő maga. Bujkálva, senkinek a szemébe nem nézve, gyáván lelépni, az amúgy is átvert híveidet cserben hagyni. Nagyjából ez látszik. Szerintem most zajlanak a háttéralkuk, a hivatalos átadás előtti utolsó intézkedések. Mindenki találgat. A nagy hős, az utcai harcos, a TEK-esek mögül fenyegetőző, a magyarok pénzén urizáló tolvajok fejedelmének csúfos megsemmisülése zajlik éppen. Ettől kellett volna félnem? Ettől a senkitől, aki elhitte magáról, hogy a világ sorsát befolyásoló tényező? Aki még pár hete egy repülőgépről üzente meg, hogy az amerikai elnök akkora haverja, hogy csak úgy pacsira, puszira védőhálót von a feje fölé. Aki meg volt róla győződve, ha nem ő marad hatalomban, akkor senki más nem tud ilyeneket elintézni. Aki az egyetlen, aki Putyinnal is szót tud érteni. Most akkor mi van? 

Az van, hogy két nap alatt léptek át a fején. A tengerentúli haverját éppen ki kellett menekíteni a Fehér Házi Tudósítók Vacsorájáról, amit egy fegyveres férfi zavart meg és ahol Trump mellett több magas rangú amerikai politikus is jelen, ő pedig, aki a saját híveit cserben hagyta, az X-en sietve üzent neki: „Gondolataink és imáink vele és Melaniával vannak. A politikában nincs helye az erőszaknak!” Valóban nincs helye, ehhez képest tizenhat év tömény agresszióban és bántalmazásban éltünk. Mindegy, a mi szempontunkból nem különösebben releváns Trump, aki nem szereti a veszteseket, és az, ahogy ejtette a felcsúti despota haverját pont arra világít rá, hogy nem vagyunk tényezők, érdemes a realitások talaján maradni. Egy kis ország vagyunk, amelynek szüksége van a szövetségesi rendszereire, hiszen nincs elrettentő hadseregünk, nincsen komoly gazdasági hatalmunk, nincs ásványkincs készletünk, amelynek segítségével meg tudnánk állni a saját lábunkon. Nincs semmink. Viszont vannak okos, tanult emberek ebben az országban, és tanulással, szorgalommal, innovációval akár egy kis Svájc is lehetünk. Majd egyszer. És ha nem, akkor is legalább most már van jövőnk.  

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és minden cinkosát felelősségre kell vonni!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.