Szép reggelt, jobb napokat, derűt és világosságot! Jó, akkor a Bayern München-Real Madrid mérkőzésről, a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének tegnapi hétgólos visszavágójáról most nem fogok áradozni, maradok a kaptafámnál, amit egyelőre még mindig a NER bukásával párhuzamosan fellépett poszttraumás stressz feldolgozása árnyékol be. Pedig milyen jó kis meccs volt, remélem, a legnagyobb futballrajongók is felhőtlen örömüket lelték benne. Vagy az is lehet, hogy kurvára nem.
A leköszönő magyar miniszterelnök nem vesz részt az Európai Tanács jövő heti, ciprusi informális ülésén, amin a tagállami vezetők a közel-keleti válságról és az Európai Unió következő hétéves költségvetéséről tárgyalnak. Ám a Politico forrása szerint Orbán Viktor futballrajongó kihagyja a lehetőséget. Mivel a még mindig hivatalban lévő kormánya nem reagált a lap megkeresésére, ezért nem tudjuk, csak sejtjük, hogy az Európai Unió leghírhedtebb pankrátora, DNS-e, megkerülhetetlen vonatkoztatási és hivatkozási pontja egy nappal az iratmegsemmisítő választási vereség után, amikor kiállt a kamera elé és arról beszélt, hogy kezdődik a munka és küzdenek tovább a magyar emberekért, nem úgy értette, hogy tényleg. Hogy akkor Brüsszelben is.
Pedig a választás előtt három nappal még azzal nyomult, hogy lezárták az ukrán háborúról szóló nemzeti petíciót, és ugyan még számolnak, de már most is látszik, hogy a magyarok rekordszámban mondtak nemet az olajblokádra és a háború finanszírozására. Egy héttel ezelőtt még azzal döngette a mellét, hogy mi vagyunk az egyetlen ország Európában, ahol a migráció, a gyermekvédelem, a gazdaság, Ukrajna, sőt az energiabiztonság kérdésében is bevonták az embereket a döntésekbe, „és mi kitartottunk az emberek döntései mellett, ha kellett, Brüsszellel szemben is”. Lehet, hogy akkor már soha nem fogjuk megtudni a számlálás eredményét? Akkor a rekordszámú válaszadó kenheti a hajára a véleményét? Megy a kukába a petíció? Ez is csak egy átverés volt? Most Brüsszellel szemben ki fogja verni az asztalt? Most, hogy kiderült, Donaldnak már csak a volt barátja, Vlagyimirnak meg soha nem is volt, akkor már nem érdekes a közel-keleti válság és az uniós költségvetés meg a brüsszeli kardcsörtetés? Akkor majd én válaszoljam meg az olyan kínzó kérdéseket, amelyekre nem csupán az Európai Bizottság vezetője kíváncsi, hogy például mi volt ez a kémkedés az oroszoknak? Szijjártó még mindig nem ér rá? Most akkor az ukrán hitelt mi fogjuk megvétózni és Brüsszelt is nekünk kell elfoglalni, mert az utcai harcos úr megfutamodott? És azért ki vállalja a felelősséget, hogy egy kapavágást nem tettek az uniós források felszabadításáért, ellenben szándékosan csörtették a kardot, hogy Brüsszel az ellenségünk, politikai nyomást gyakorol, el akar veszejteni, és azután sem tettek le erről az önsorsrontásról, miután tényszerűen kiderült, hogy Brüsszel ellen addig lehet/érdemes véres szájjal harcolni, addig veszi be a magyar társadalom, amíg jönnek a pénzek?
Ennek nem közvetlenül Brüsszelhez van köze, de szerintem az is sok mindenkit érdekelne, hogy a Fidesz kétségbeesett, összezavarodott szavazóinak ki fogja elmagyarázni, hogy mi az összefüggés az Orbán-párt iratmegsemmisítő választási veresége és aközött, hogy a Magyar Honvédség elkezdte visszavonni a katonákat a kritikus infrastruktúrák őrzésétől? Hogy lehet, hogy mindössze két nap alatt megszűnt az ukrán fenyegetés, miután hosszú hónapok azzal teltek, hogy az ukrán fenyegetés pszichózisába kergették az országot? Lehet, hogy tényleg csak a Fidesz mocskos, hazug, gátlástalan kampánycéljainak eszköze volt ez az egész, amihez díszletnek használták a katonákat is? Mi eddig is tudtuk, de itt sok százezer ember most is sötétben van. Apropó: a szerbiai szabotázsakció elkövetőiről lehet már tudni valamit, vagy már az is történelem? Besöpörjük az ágy alá, és majd megválaszoljuk magunknak a kérdéseket, amelyek elől az egész Fidesz-vezérkar látványosan elmenekült, mert most a vereség okai feltárásának és a sebek nyalogatásának ideje van?
Olyan nagyon ne keresgéljenek, pláne ha az önkritikának tűnő lózungok mögött a teljes/vagy részleges valóságtagadás a vezérmotívum. Ezt véltem felfedezni például Székesfehérvár fideszes polgármesterének interjújában (Partizán) is, aki ráadásul nem olyan sötét, mint mondjuk Szentkirályi Alexandra, aki a történelmi vereség után másnap már meg is hirdette a nemzeti ellenállást. Amiről Cser-Palkovics András nagyon helyesen megállapította, hogy az vasárnap volt, a Fidesszel szemben. Csak az a baj, hogy az nem önkritika és szembenézés, hogy meg kell szabadulni az „urizáló kullancsrétegről”, de ha az a kérdés, hogy ahol Garancsi István urizáló kullancs, ott Tiborcz István vagy Mészáros Lőrinc miért nem, akkor arra nincs válasz. Az, hogy egy kétségbevonhatatlan felhatalmazással hosszú ideje rendre megválasztott polgármester számára tabutéma az Orbán család senki által meg nem választott tagjainak megmagyarázhatatlan gazdagodása, az pontosan mutatja, hogy miért tartanak ott, ahol. Amivel az a legnagyobb probléma, hogy ez nem a Fidesz belügye, hanem az egész országot érintő meglehetős tragédia.
Szóval a nagy megfejtésekről. Rohadtul nem annyira bonyolult ez, mint amennyien most a szemüket forgatva, fél szájjal sunnyogva, egymás tyúkszemére taposva idétlenkednek a damaszkuszi úton. Igen, az MTI-ben kitört „parasztlázadásban” résztvevőkre is gondolok, meg mindazokra, akik megvárták a vasárnapi választás eredményét a megvilágosodásukkal. Nem rugdosni akarom őket, nem okoz örömet. Tisztában vagyok azzal – nem hiába óbégatjuk itt évek óta, hogy a NER mindenek előtt egy bántalmazó rezsim, aki a sajátjait is megnyomorítja nem csak az ellenséget -, hogy sokan tényleg megkönnyebbültek a vasárnapi választási eredmények után, és tényleg most jöttek rá, hogy milyen fontos lenne az, ami ennyi év alatt nem volt soha elég fontos, hogy fellázadjanak: például az, hogy szakmai alapon és ne Rogán utasításai alapján dolgozhassanak.
De mielőtt még egy újabb Bencsik András előállna azzal a fergeteges megfejtéssel, hogy persze a hadvezér tehet alapvetően az állampárt földbeállásáról, de csak annyiban, hogy szegényt AZ ORRÁNÁL FOGVA VEZETTÉK (a nemmunkásőr propagandista szerint konkrétan a jobboldali közvélemény-kutatók), ő tényleg „nem hazudott, ő tényleg hitt abban, hogy győzni fogunk”, holott elég lett volna megkérdezni Gulyás Gergely feleségét, aki előre megmondta, hogy el fogják veszíteni a választást, de se az ura, se más nem hitt neki, szerintem be kéne ezt fejezni. Ha tizenhat évig a világ körülötte forgott, ha ő volt a fény az éjszakában, a tévedhetetlen stratéga, a világpolitika legnagyobb sakkmestere, akinek akkor is mindig igaza volt, amikor egymaga ment szembe 26 hülyével, akik egyszerűen képtelenek voltak felismerni az igazát, a pontos jövőbelátását és kortársait meghaladó zsenijét, akkor kíméljenek már meg attól a bullshitteléstől, hogy ezt a kivételes embert egy Kiszelly Zoltán, Mráz Ágoston Sámuel vagy Szánthó Miklós az orránál fogva volt képes vezetni. Persze annyiból áll az érvelés, hogy 16 év kontraszelekciós káderpolitika és intellektuális amortizáció után – vagyis miután a tévedhetetlen zseni ilyen kaliberű figurákkal vette körbe és ünnepeltette saját magát – bizony el lehet jutni arra a pontra, hogy a tévedhetetlen elhiszi a saját propagandáját. Többek között azt is elhiszi, hogy ahol Garancsi urizáló kullancs, ott nincs semmi jelentősége, pláne következménye annak, hogy az Orbán család a magyarok pénzéből hízik, és soha semennyi nem elég nekik. Ennyi történt. Olyannyira lebutult, elhülyült és elszakadt a valóságtól ez az egész NER-förmedvény, hogy ez lett a vége.
Ami a magyar társadalom szempontjából sajnos egyáltalán nem a vége. Semmi nem változik addig, amíg az átvert, becsapott, a mocskos pártpolitika mentén darabjaira szakított társadalom nem kap érdemi magyarázatot és elégtételt azért, amit a bántalmazói műveltek vele tizenhat éven át. Mert itt egyvalaki van, akit az orránál fogva vezettek: a magyar nép.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.