Május 27,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ebben az országban nincsenek belgák

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,129,285 forint, még hiányzik 870,715 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Súlyosan átfordult a döngő léptű utcai pávatáncos győzelmi menetelése szánalmas vesszőfutássá, és még messze nem tart a folyamat a végénél. A stikában kampányoló felbukkanóművész Nyíregyházán, valami erdőben ugrott fel egy sámlira, hogy az összecsődített híveinek szónokoljon egy jót háborúról, világvégéről és halálról. Miután a fellépéséről előzetesen nem volt semmiféle információ, azt meg kevéssé hiszem, hogy tömegesen bóklásznak arra a népek, hátha felbukkan váratlanul az ország legbátrabb, legerősebb és legsnájdigabb vezetője, más opció nem maradt, minthogy úgy válogatták ki, és trombitálták oda az embereket. Ha nem így volt, akkor minimum csodának lehet minősíteni, hogy éppen arra kóricáltak ezek az emberek kiöltözve, öltöny-nyakkendő, az agg hölgyek csinosan kisminkelve, és nem csak sámli akadt a miniszterelnök kezébe, hanem mindjárt mikrofon is. Talán arrafelé mikrofont teremnek a bokrok. És még így sem lett különösebben sikeres, a 116 ezer lakosú Nyíregyházáról közel sem voltak ott annyian, mint Magyar Péter beszédén a fele akkora Veszprémben. Igaz, oda önként mentek az emberek és lehetett is tudni, mikor találkozhatnak és hol Magyarral.

Az égadta világon semmi mondanivalója nincs a szemmel láthatólag fáradt, kiégett, valószínűleg egyre súlyosbodó mentális problémákkal küzdő hencegő- és hazudozóbajnoknak. Az egyébként is sekélyes kis világa, ami semmi másról nem szólt a kezdetek óta, mint a hatalomról és pénzről, annak bármi áron történő megszerzéséről, mostanra beszűkült arra, hogy mindezt megtarthassa, ne kelljen számot adnia az eddigi működéséről. Pedig úgy fest, ezt nem sikerül megúszni sem neki, sem a tettestársainak. Nem azért, mert jön Magyar Péter, akit rendszeresen látok Messiásnak csúfolni, és azt is látom, hogy nem kevés honfitársunk felhatalmazta magát arra, hogy megvető gúnnyal fröcsögjön tele bármely felületet mondván, hogy már megint csodavárás van, mert az idióta magyarok képtelenek a saját kezükbe venni a saját sorsukat, mindig várnak valakire, hogy ezt megtegye helyettük, és most ez a valaki Magyar Péter. De majd jól csalódni fognak – szól az ökölrázó jóslat a tisztánlátók szájából -, mert Magyar a NER-ből jött, nem lehet tiszta és nem lehet hős, főként pedig nem fogja tudni legyőzni a rezsimet.

Innen üzenem az önjelölt váteszeknek – persze kizárólag önmagam nevében, de az ő véleményük sem ér többet semmivel, mint az enyém, vagy mint bárki másé -, hogy azon kívül a honfitársainkon kívül, akiknek elemi igényük van arra, hogy valakiért kritikátlanul rajonghassanak, és az szinte mindegy is nekik, hogy egy színész, énekes, vagy adott esetben politikus (Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Magyar Péter) az illető, a túlnyomó többségnek már sikerült kinőnie a dolgot – olyan 16 éves koráig bezárólag -, a túlnyomó többség nem Messiást vár, hanem változást akar. És nem a fotel mélyéből akarja, egy olcsó sörrel a kezében, jól odamondogatva a különféle fórumokon, hanem az utcákon akarja, a tereken akarja, városokban és falvakban akarja, megemelte a seggét, kiment a fényre, vállalja az arcát, vállalja a következményeket. Mert következmények szoktak lenni, kisebb településeken főként. Hiszen a fideszes polgármester, a fideszes önkormányzat hamar le tud csapni ott, ahol mindenki ismer mindenkit. Szeretném felhívni a messiásozó gúnyolódók figyelmét arra, hogy – velük ellentétben – a változást akarók felálltak a karosszékből, nem mástól várják, hanem maguk okozzák a változást. És ha elegen lesznek – és én hiszem, hogy elegen lesznek – el is fogják érni. Ebben Magyar Péternek kulcsszerepe van, de nem magában a változásban, hanem abban, hogy ráébresztette az embereket, hogy rajtuk múlik, hogy reményt adott, hogy meg tudta mozdítani azokat, akik eddig csak óvatosan reménykedtek, vagy azt sem.

Miközben az egyik oldalon egyfajta ébredési folyamat zajlik, mégpedig eléggé lavinaszerűen, a másik oldalra egyre inkább a kétségbeesett kapkodás, a tanácstalanság, a hibát hibára halmozás a jellemző. A rezsim soha, a 14 év alatt egyetlen percig sem rendült meg annyira, kapkodott és hibázott annyit, mint most. Én megértem az ellenzéki pártok szavazóinak ellenérzéseit, de az talán nem más, mint az a keserves pillanat, amikor az ember kénytelen szembenézni a valósággal. A valóság pedig az – és én sajnálom a legjobban, hogy ezt kell mondanom -, hogy Magyar Péter most azt csinálja, amit az ellenzéki pártoknak kellett volna csinálniuk, és amire kaptak 14 évet. Mégis ránk büdösödött a posvány, semmi a világon nem változott. És ostobaság bárkinek azzal áltatnia magát, hogy azért történt így, mert az ellenzéki pártoknak nem volt elég pénze, nem volt médiája, mert Rogán propagandája leuralt mindent, mert az emberek félnek, lusták, nem mozdultak, nem is akartak változást. Francokat! Hány tüntetés volt? Hány botrány? Hányszor mentek tömegek az utcákra? Tudott ezzel bármit kezdeni az ellenzék, akár külön, akár együttesen? Akkor mire számítunk most?

Nem Magyar Péter az érdekes ebben az egész folyamatban, hanem azok a tízezrek, százezrek, akik megmozdultak, akik mernek kiállni, akik már nem az interneten követelik a változást, hanem az utcákon. A vidéki városokban is, a falvakban is. Most látják, hogy nincsenek egyedül, és ha igazán felismerik a saját erejüket, a változást nem lehet megállítani többé. Sem folyamatos háborús pszichózissal, sem messiásozással, sem azzal, hogy a kormánypárt és az ellenzéki pártok szinte összekapaszkodva küzdenek a változás ellen. Mert aki nem hazudik önmagának is, aki hajlandó szembenézni a valósággal, az láthatja, hogy igazából ez történik. A Fidesznek már régen nincsen választása, az ellenzéki pártoknak azonban még van. Találhatnak módot arra, hogy a változás, az emberek mellé álljanak, vagy dönthetnek úgy is, hogy ellene mennek és bíznak abban, hogy újabb négy évig lesz biztos fizetésük és ehhez elég lesz úgy tenni, mintha majd mindjárt akarnának tenni valamit, csak még várnak a megfelelő alkalomra. Most szólok, hogy megfelelő alkalom soha nincs, azt nekik kell megteremteni. És soha ilyen jó alkalom erre nem volt, a rezsim látható módon meggyengült, a propaganda besült, omlik össze az egész szar. Lehet kapaszkodni a múltba, és lehet indulni a jövő felé. És ehhez egyáltalán nem kell beállniuk Magyar Péter mögé, bőven elég, ha nem őt akarják legyűrni, hanem a saját szavazóikat mozdítják ki a holtpontról, ha őket győzik meg arról, hogy van remény. Ha majd elérkezik a változás, azt szerintem senki nem akarja, hogy egy másik egypártrendszer kerüljön hatalomra. A hatalmat meg kell osztani, koalíciós kormány kell. A koalícióhoz társak kellenek, más pártok kellenek. Nem kell együtt, lehet egymás mellett. De úgy nem lehet, hogy az ellenzéki pártok és az ő szavazóik azokat támadják, akik ugyanúgy változást akarnak, mint ők, csak éppen nem az ő favoritjukkal. Annak a következménye újabb 14 év posvány lenne maffiával a nyakunkban és posztokért harcoló, egymást gyilkoló, időnként osztódással szaporodó ellenzéki pártokkal a kirakatban. Ebből már elég volt, a változás alighanem elkerülhetetlen, kinek-kinek döntenie kell, hová is áll. Ebben az országban nincsenek belgák.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.