NEHAZUGGY

Még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan

Molnár Bálint | 2023. Június 17, Szombat | 10:35

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 196,183 forint, még hiányzik 2,803,817 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem, nem csak a tűzoltók, hanem a rendőrök és a büntetésvégrehajtásban dolgozók élet- és balesetbiztosítása is megszűnt. Nem, nem csak a tűzoltók, hanem a rendőrök és börtönőrök családjai is segítség nélkül maradnának, ha azokkal a rendőrökkel és börtönőrökkel munkavégzés során a legrosszabb megtörténne. Vagyis nem, nem csak a pedagógusokat, diákokat, szülőket szívatja orrba-szájba az olajszőkített, nyugdíjas rendőr minisztériuma révén a kormány. Egyáltalán nem szép a látvány, de fröccsen a szar minden irányba.

Viszont van jó hír is: miközben ezekben a háborús brüsszeli időkben a populáció nem középiskolás fokon senyved a párját ritkító infláció súlya alatt, és hetente meghallgatja, ahogy az egyre eszelősebben hadonászó, vagdalkozó illiberális despota, azaz Európa ~~szégyene~~ feketebáránya elszavalja a rádiójában, hogy az inflációt le kell rántani, törni, zúzni – és szinte semmi nem változott, mióta azzal dicsekszik, hogy beadta az oltást neki -, vannak, akiknek mindig van feljebb. Akiken nem fognak a háborús idők, az elcseszett brüsszeli szankciók, a szovjet vezetésű háborúpárti Európai Unió megannyi áskálódása: ilyen a Mészáros fantázianevű cégcsoport, amelyiknek szalad a szekér. Dacára minden nyomorúságnak: ötszörösére nőtt a strómanpénztárca nevén futó cégmonstrum eredménye. Van jó hír dögivel: mimagyarok istenének hála immár szinte tökéletesen működőképes állapotában pompázik ~~hatvanezermilliárdpusztán~~ Hatvanpusztán az Orbán-uradalom. Jó látni, hogy miközben a szemünk előtt hullik darabjaira az ország, miközben komplett foglalkozási, társadalmi csoportok élete fölött spórol szaros százmilliókat a kormány, mindig van közpénz egy jó kis ellenzéket gyalázó, rágalmazó plakátkampányra. Aminek a valósághoz, az igazsághoz, a senyvedő populáció mindennapi keserveihez ugyan semmi köze nincs, de nem alaptalanul bíznak abban a nertársak, hogy a háborúpártizó maszatolással, meg a Németországban vagonokba pakolt és Magyarországra hurcolt migránsokkal való riogatással túlélik azt is, ha esetleg Brüsszel nem küldi a pénzt, amiből 2025-re majd jól 800 ezer forintra emelik a pedagógusbéreket.

Tök jó látni, hogy miközben a kezük alatt omlik atomjaira Európa gazdasági motorja, most sem merül fel, hogy talán félre kéne rántani a kormányt, rá kellene lépni a fékre, be kéne fejezni a hazudozást és a lopást, talán adni kéne egy esélyt annak, hogy veszélybe kerülhessenek az uniós források. Amelyek azért nincsenek veszélyben, mert Brüsszelben vannak, és addig sem lehet őket kreatív módon eltüntetni. Tök jó látni, hogy elcsesznek valamit a magmáig – márpedig nagyjából mindent elcsesztek, amit el lehetett, idén például történelmi mélypontra csökkentették az egészségügyre és az oktatásra fordított költségvetési kiadások, ami azt jelenti, hogy a bezzegező propagandával ellentétben, 2010-ben is többet költöttek oktatásra és egészségügyre, mint ma -, és amikor azt gondolnánk, hogy már nem lehet fokozni, mindig tovább fokozzák. Nem mondom, hogy nem tökéletesen érthető egy olyan rendszerben, ahol életvitelszerűen hazudni kell azért, hogy valahogy holnap is legyen és jövő héten is és lehetőleg az idők végezetéig. De mégis. Szar lehet úgy élni, hogy nagy ívben kerülni kell a színtiszta igazat, és egy egyszerű újságírói kérdésre is virtuális körbetárgyalást kell összehívni, és engedélyt kell kérni arra, hogy most éppen mit hazudjunk azért, hogy úgy tűnjön, mintha éppen nem hazudnának.

És igen, miközben ezek a nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani elv alapján pöffeszkedő, a romboláson kívül máshoz nemigen értő Maruzsa-féle végrehajtók éppen az utolsó szöget verik be a magyar oktatás koporsójába, miközben olyan szerteágazó menetben és fennforgásban őrjöng minden fronton az önkényuralom pártja, élen az elszabadult, náci áthallásos ízléstelenségig fajuló miniszterelnökkel, meg az ő hadifoglyokkal magánakciózó helyettesével, meg az emberek életén spóroló rendőrminiszterrel meg a Karmelitából pórázon rángatott parlamenti bátorakkal, külön a hódmezővásárhelyi választópolgárokat most már teljesen nyíltan és szégyen nélkül fenyegető és zsaroló Lázár Jánossal, miközben a szemünk láttára hullik le a lepel a NER 13 év kitartó korrupcióból és gátlástalanságból összefércelt alternatív valóságáról, Hatvanpusztán elkészült a mű. A demokratikus megválasztására rendszeresen, teli tüdőből hivatkozó, ámde mondvacsinált veszélyhelyzetek örve alatt évek óta önkényesen, rendeletekkel kormányzó, a hatalmával rendre a legaljasabb módszerekkel visszaélő, az országot szellemi polgárháborúba és a gazdasági összeomlás szélére taszító alakulat feje végre teljes pompájában élvezheti szerintem nem a saját élete munkájának gyümölcsét, hanem az átvert, megalázott, kirabolt magyar emberek munkájának gyümölcsét. Már ha egyáltalán élvezni tudja valaki, akinek állandóan a háta mögé kell néznie, akinek kordonokra és verőemberekre (rossz nyelvek szerint golyóálló mellényre) van szüksége ahhoz, hogy eljusson A-ból B-be.

De teljesen mindegy is, hogy élvezi vagy nem, megcsinálta. És ez nem valamiféle tündérmese, sci-fi, szatíra vagy paródia, ezt tényleg megcsinálta az Európai Unió közepén tíz év alatt úgy, hogy soha nem volt vagyonos ember. Ez a valóság. A még azért nem kevés kívánnivalót maga után hagyó pálmaházzal, cserébe csicsás cserépkályhákkal, kazettás mennyezetű, hatalmas kandallóval fűtött könyvtárral ~~a Nemzeti Sport rajongói számára~~, a szállodai elrendezésű, megszámlálhatatlan lakosztállyal, a föld alatti összekötő folyosókkal, a mélyben a garázzsal, brutális konyhával, kismillió közösségi térrel, étteremmel, hatalmas élelmiszer raktárral, több hűtőszobával, kerti tavakkal, medencékkel, kertészekkel, gépészekkel, portásokkal, szolgákkal és cselédekkel. Megcsinálta. Kész van. A megalománia, a csillapíthatatlan étvágy, az örökös kisebbségi komplexusban, heveny frusztrációban gyökerező bosszú torát üli mindenen, aminek köze van jóérzéshez, az erkölcshöz, a jóízléshez. Aminek a másik oldalán szintén a rögvalóság húzódik. Ahol ezer forint sem jut egy kitűnő tanuló jutalomkönyvére, ahol akárcsak 2007-ben (bezzeggyurcsány!) 2023-ban is kemény 110 forint jut egy kórházi reggelire, 275 egy ebédre, ahol az emberek testi épségén és életén spórolnak, ahol év közepére elérheti a százmilliárdot a kórházak tartozása, és ahol minden annak van alárendelve, hogy a hatvanezermilliárdpusztai hacienda tulajdonosai (igen, tudom, papíron a kedves apuka, idősebb Orbán Győző) valóban háborítatlanul, zavartalanul tudják élvezni mindazt, amit a jelen és a jövő nemzedékétől a saját törvényeik szerint teljesen törvényesen eltulajdonítottak.

Azt mondom, hogy hatalmas pillanat ez néhány millió ember életében, akik nélkül ez nem jöhetett volna össze. Most már lehet ünnepelni, könnyekig meghatódni, hogy de jól nézünk ki. Talán még soha nem néztünk ki ilyen jól. Nem, az se baj, hogy a jobbágyok a tulajdonosi jogokat az Orbán-családon keresztül gyakorolják. Hogy pontosan mekkora segítség ez a magyar családoknak e vérzivataros, háborús időkben, hogy miképpen szolgálja ez a magyar nemzet érdekeit, vagy legalább annak a néhány millió lelkes rajongónak az érdekeit, aki ezt lehetővé tette, azt nem tudom. Viszont az a jó hír, hogy ezzel nincs vége. Ezt a puccos, Brüsszelből egészen biztosan látszó monstrumot fenn is kell tartani. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!