NEHAZUGGY

Majd spórolunk, fohászkodunk és megesszük a propagandát mustárral

Háborús pánik- és veszélyhelyzeti szittya jó reggelt a békepárti földi paradicsomban, valamint rengeteg vidámságot, mókát, és kacagást kívánok, mondjuk együtt a csütörtököt! A kordonbontásról, könnygázról, megbilincselt képviselőről, a gyászos státuszbosszútörvény elleni legújabb tiltakozásról később, részletesen.

Addig is. Nagy nap ez a mai, elstartol az amerikai konzervatívok CPAC nevű, belterjes, köldöknéző szeánsza Budapesten, ahol felvonulnak a magát kereszténykonzervatívnak tartó Orbán-kormány legnagyobb, magukat szintén kereszténykonzervatívnak tartó külföldi barátai, köztük botrányhősökkel, szexista, rasszista, zsidózó, nyíltan Moszkva-párti vagy éppen férfiként más férfiak kéretlen fogdosása miatt perbe fogott erkölcsi világítótornyokkal. Tucker Carlsontól Jair Bolsonaro bukott brazil elnök fiáig mindenki itt lesz, akire az Orbán-rezsim felmagasztalásában Orbán és köre számít. Kijelenthetjük tehát, hogy az elfogadásra, toleranciára, odafigyelésre buzdító Ferenc pápa látogatása után méltó műsorral folytatódik a nagy NER-színház aktuális évada. Miután a fideszes parlament Ferenc pápa üzeneteit stílusosan telibe vizelve, a világnézeti piócapárt képviselői politikai nyilatkozatot nyújtottak be a migráció elutasításáról, a Fidesz-KDNP többségű parlament el is fogadta azt: nem akarunk bevándorlóországgá válni. Jól van akkor, nem leszünk bevándorlóország, leszünk Európa ökölbe szorult akkumulátorgyártó szegényháza, ha belerokkanunk is. Igaz, hogy nincs hozzá elegendő bennszülött munkaerő, se víz, se energia, de majd propagandával megoldják az elvtársak.

Ezek után túlcsorduló kíváncsisággal várom, hogy minő tartalmas, előremutató gondolatokkal leszünk gazdagabbak (nem leszünk!) az Alapjogokért Központnak csúfolt kormányzati propagandaközpont által szervezett esemény nyomán, és kinek üzenünk hadat ötvennyolcezredik alkalommal is a (béke)harcos, heteroszexuális, keresztény fehér emberre hivatkozva. Tucker Carlson után szabadon. Belátom, már ennek se igazán van hírértéke, mióta tudjuk, hogy a kormány kedvenc, sokat foglalkoztatott udvari biztonságpolitikai szakértői teli pofával méltatják Adolf Hitlert, a világpolitika utolsó nagy, valóban európai vezetőjét.

Addig is azért óvatosan a mókával és a kacagással, Hitlert lehet főleg a lombkorona nélküli lombkoronasétányok kiröhögésével ajánlott vigyázni, mert érhetik meglepetések a gyanútlan embert. Nem csak a munkáját végző újságírót, hanem. Néha még mindig nehéz elhinni, hogy bár egy örökkévalóságnak tűnő hosszúságú, durván göröngyös út áll mögöttünk, nagyjából visszaértünk oda, ahonnan érzésünk szerint évtizedekkel ezelőtt elrugaszkodtunk: nem javallott kiröhögni a tekintetes korrupt kiskirályt, a helyi Döbrögit, aki élet és halál urát játssza a maga szemétdombján, elég egy Facebookra applikált nevetős szmájli, és máris ott tartunk, hogy az ótvar, kínos, szánalmas, vérciki turistalátványosságért felelős atyaúristen kiderítheti, hogy a nevetni nem szégyellő ember nem látja el jól a munkáját. Gondolom, ha nem röhögte volna ki a polgármester úr közpénzből fizetett vergődésének rothadt gyümölcsét, akkor semmi baj nem lenne a munkájával, és nem kellene vizsgálatot indítani ellene.

Ámazonban. Miközben egy nevetős szmájli miatt egy közmunkást bármikor a szőnyeg szélére állít az elszabadult elöljáró, azzal semmi probléma nincs, ha mondjuk egy római katolikus plébánia nem arra költi a közpénzt, amire kapta, ergo nem tud elszámolni a köz pénzével. Ha a kéményen csodálkozó közmunkás, a tisztességes munkából, azaz bérből, fizetésből élő, reggeltől estig keccsölő tetszőleges kisember, kisvállalkozó, nem tud elszámolni 2-3 millió forinttal, akkor az éber illetékes hatóságok addig rugdossák, ameddig ki nem tapossák belőle. Ehhez képest ha az állammal egy húron pendülő egyházról van szó, akkor azonnal előkerül a méltányossági alap. Hogy a drága anyaszentegyház a Covid ideje alatt meg a mohácsi csata idején minő nehéz anyagi helyzetbe került, igazán nem nagy ügy, sőt, Istennek tetsző cselekedet eltekinteni a támogatási szerződésben foglalt támogatásból a célnak nem megfelelően felhasznált 2,41 millió forint támogatási összeg visszafizetésétől. Hát tényleg mi baj lehet belőle? Tényleg mi a baj szaros két és fél millió forinttal ott, ahol a 113 milliárd forintra se emeli fel a fejét a populáció?

Azt írta az újság, amit az állampárt által bő nyállal kommunistázott, hazaárulással vádolt szakértők és nem szakértő, de gondolkodásra képes és hajlandó, a közélet iránt érdeklődő, a saját és gyerekeik jövőjéért felelősséget érző polgárok tömegei régóta hangoztatnak: rohadtul nem érte meg, rohadtul nem éri meg nekünk az oroszokkal üzletelni. Olyannyira nem, hogy mint a foltokban még mindig független sajtó arról beszámolt, brutális felárral, azaz 113 milliárd forinttal drágábban (!!!) veszi Magyarország az orosz gázt. Mármint drágábban ahhoz képest, hogy 187 milliárd helyett ugyanazért a mennyiségért mindössze 74 milliárdot kellett volna fizetnie az országnak februárban, ha a gázt nem a kormány által történelmi sikertörténetként reklámozott magyar-orosz szerződés alapján, hanem a tőzsdén vesszük. Lehet, hogy nem figyeltem eléggé, de nem hallottam, hogy az istentelen ideológiákkal való riogatásra (is) átnyergelt, moszkvai fűtőanyaggal való seftelésért felelős, a 300 milliárd forintos horkolásgátló bizniszben is érintett, azzal elszámolni nem hajlandó külügyminiszter kikérte volna magának, hogy a KSH által frissített külkereskedelmi adatsor hazudik. Pedig elkelne némi magyarázat arra, hogy sok egyéb mellett az egyházi lobbista szerepében is tetszelgő Szijjártó Péter mit intézett valójában mimagyaroknak, amikor arról hörgött, hogy ennyivel meg annyival olcsóbb lesz csak nekünk a véres orosz fűtőanyag. Ez akkor is magyarázatra szorulna, ha elfelejtettük volna netán (sokan biztosan elfelejtették), hogy a tavaly április eleji, Holdról is látszó kétharmados öröm- és gúnymámor csúcsán Szijjártó főnöke nagy pofával adta elő, hogy nem az a lényeg, hogy jobb áron legyen, hanem hogy legyen orosz gáz Magyarországon, és ezt nem szabad veszélyeztetni, úgyhogy ha az oroszok azt kérik, rubelben is tudunk fizetni a földgázért. Akármennyit, a pénz nem akadály.

A pénz csak akkor akadály, amikor a pedagógusok bérét kellene rendezni, amikor az egészségügyi szakdolgozók anyagi megbecsülését kellene a helyére rakni, amikor a szociális ellátásra kellene fordítani, amikor olyan szavazatszerzésre alkalmatlan, ám az ország működése és jövője szempontjából megkerülhetetlen döntéseket kellene hozni, amelyekből az egyre gyarapodó, jóllakni nem hajlandó kiscsalád és az ő hatalmi rendszere nem profitál. Mert akkor nincs pénz, akkor boszorkányüldözés van, akkor kettős mérce van, akkor a kormány megdöntésére apelláló nemzetközi érdekek vannak, akkor a kormány ellen Brüsszelben áskálódó dollárbaloldal van. Ezekre a nemzetstratégiai jelentőségű területekre kurvára nincs pénz, pénz csak a Putyinnal minden jel szerint lemutyizott, ezerévre titkosított gázbeszerzésekre van. És nem, rohadtul nem értik, hogy mi a büdös francért nevezik őket oroszbarát, Putyin-barát, Európát és a hazájukat eláruló moszkovitáknak. Olyan szürreális számukra, hogy fel sem foghatják. És ez még csak a februári adat, a januárival együtt már több mint kétszáz milliárd forinttal biztosan megrövidítették az országot. Az egy év alatt mintegy 20 százalékos reálbércsökkenés meg a 25 százalékos infláció már csak hab a rendszerszintű korrupció romlott tortáján. Majd spórolunk, mint senki más, fohászkodunk és megesszük a propagandát mustárral. Ha a kutatókra hallgatunk, akkor a következő negyedévben sem várható javulás, már annak is örülni lehet, ha nem romlik a helyzet, ha meg az álkeresztény, inflációkövető ellátmányból dőzsölő államvezetésre hallgatunk, akkor annak örülhetünk, hogy nem leszünk bevándorlóország. Lehet, hogy ettől nem lakunk jól, de majd Jézus Viktor biztosan megsegít.

Ami az egyebeket illeti, nem hagyhatom ki, hogy ne fejezzem ki majdnem mindenen túlmutató örömömet azzal kapcsolatban, hogy a világjárvány idején végzett párját ritkító munkája elismerése gyanánt (mi az az 50 ezer elhullott magyar ember) Müller Cecília ölébe újabb bokros teendők hullottak. Az állampárt elveszi a gyógyszerhatóság eddigi (viszonylagos) függetlenségét, ezzel a nyunyókák meg a hipózott tojások védőszentje új hivatalt kap az ő hozzáértő, keresztény kezébe. Az eddig is világos volt, hogy a kontraszelekciós gyorsvonatról előrelátóan leszerelték a féket, de azt például nem láttam jönni, hogy ezután a gyógyszereket is hipózni kell. Már ha egyáltalán lesznek még gyógyszerek. Ha nem, akkor majd Cecília néni előáll valami jobb szöveggel. Vagy nem, mert a gyógyszerhatóság Nemzeti Népegészségügyi Központba (NNK) való beolvasztásának hírére állítólag több speciális tudású szakember is felmondott. Kár, hogy az egész ország egyszerre nem fog felmondani. Ez a szerencséjük. Meg a totális agymosás.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább