Június 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nem vitatkozni kellene, hanem összefogni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,032,007 forint, még hiányzik 967,993 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most éppen attól hangos a sajtó, hogy a MOK, az OMSZ és a szakápolók is egymásnak ugrottak, mivel egyesek véleménye szerint az orvosoknak le kellene mondaniuk a 11 százalékos béremelésükről az ápolók javára. Ezen persze lehet vitatkozni, de nem arról kellene inkább beszélni, hogy ne egyik vagy másik, hanem mindkét csoport kapjon béremelést? Az kell most még, hogy a szakdolgozók és az orvosok is egymás torkának ugorjanak? Mert ha igen, annak biztosan egyetlen győztese lesz megint: a hatalom. A magyar egészségügyi ellátás kritikán aluli, azt talán már a román és bolgár is lekörözi, de a szlovák és cseh egészen biztosan. Ennek oka a rendszerváltás óta tartó több évtizedes szerencsétlenkedés, majd később az, hogy a nemzeti kormány 13 év alatt képtelen volt valódi változtatásokat eszközölni, mert egyáltalán nem fűződött hozzá érdeke. Majd amikor bejelentették, hogy most már aztán tényleg történik valami pozitív változás, akkor a válságra hivatkozva több időt kérnek. Ígérgetnek és ígérgetnek, és érdekes módon vannak olyan balgák, akik el is hiszik ezt nekik, és emiatt bíznak bennük.

Az való igaz, hogy az orvosok bérét sikerült annyira megemelni, hogy ma már ez elfogadhatónak számít. A milliós fizetésekkel európai szinten is labdába rúgnak, ám az ápolók, akik nélkül dolgozni sem tudnának, elképesztően alacsony béreket kapnak. Valamiért sok helyen az ápolók tevékenységét lenézik, őket nem tartják sokra, mert az orvos az, aki segít a gyógyulásban. Ez olyannyira nem igaz, hogy az ápoló az, aki elsőként ott van a beteg mellett, ő az, aki a haldokló kezét fogja, és ő az is, aki ha leáll valakinek a szíve, megkezdi az újraélesztést. Az orvosnak diagnosztikai feladatai vannak a legtöbb esetben, illetve az adekvát kezelés meghatározása is ide tartozik. Nyilván ha sebészekről van szó, akkor megváltozik a történet. De több olyan orvos van, akik a diagnosztikai munkát látnak el, szemben a sebészekkel, aki sok esetben közvetlenül mentenek emberi életet.

Régen ezt sajnos sok esetben leginkább hálapénz ellenében tették meg, ami egy olyan társadalmat hozott létre, ahol a beteg már szinte rosszul érezte magát, ha nem adhat valamiféle extra jutalmat az orvosának. Orvosok tucatjai váltak bárókká, akik magukat Istennek képzelték és képzelik sokszor a mai napig is, miközben számtalan kritikával lehetne őket illetni. Most nem mennék bele abba, hogy ha kizárólag az orvosokon múlt volna egyik vagy másik hozzátartozónk élete az utóbbi években, akkor még velünk lennének-e. Egyáltalán nem általánosítani akarok, de vannak példák olyanokra, akik feltették a kezüket és azt mondták, nem tehetnek semmit, vagy nem is akartak tenni semmit. Hosszú időn kereszetül csodáltam az orvosokat, de amikor szembesültem azzal, hogy milyenné vált az orvostársadalom egy nem elhanyagolható része, akkor megváltozott ez a véleményem. Persze aki ezt kiérdemli, azt a mai napig tisztelem, de ma már messze nem mindenkiről gondolom ezt.

És akkor ott vannak az ápolók, azok, akik ténylegesen, az idő jelentős részében ott vannak a betegek mellett, a kórházi ágyak mellett. Ők azok, akik sokszor az egészségüket áldozzák fel a szakmájukért, lényegében feladják a magánéletüket, miközben arcpirítóan alacsony fizetést vihetnek haza. Ez ellen mai napig nem tudtak, de sokszor nem is akartak tenni semmit sem. A fekete ruhás nővér mögé nem álltak be, azóta pedig valódi lehetőségük nem adódott arra, hogy valamiféle változást csikarjanak ki a döntéshozókból. Az orvosok megkapták a fizetésemelésüket, de az ápolók nem, és ha így haladnak a dolgok, ez a közeljövőben sem fog megváltozni. Mert ha csöndesen tűrik a megaláztatást – ugyanez igaz a tanárokra -, akkor miért is törődne velük a kormány? Nem okoznak valódi problémát nekik, nem mennek az utcára elegen, hogy kiköveteljék a fizetésemelésüket.

Ehelyett most az merült fel, hogy az orvosok mondjanak le a béremelésükről az ápolók javára. Véleményem szerint nem ez a megoldás, hanem az, hogy ezzel párhuzamosan ők is béremelést kérjenek. Ha volt pénz a Vodafone felvásárlására és van pénz arra is, hogy a családtagokat és haverokat kastélyokkal és milliárdos forgalmat bonyolító cégekkel „ajándékozzák” meg a hatalmon lévők, akkor arra is lenne, hogy fizetést emeljenek az egészségügyi dolgozók körében. Mert ha valakik, akkor az ápolók igenis megérdemlik ezt. Persze van jó és rossz ápoló is, ez való igaz, hiszen függetlenül a fizetéstől, az ember maradhat emberséges, de véleményem szerint ha nem azon aggódnának ezek az emberek, hogy hónap végén be tudják-e fizetni a rezsiszámlákat, vagy sem, akkor a hozzáállásuk, a motivációjuk is megváltozna. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lennének olyan emberek az egészségügyben, akiknek semmi keresnivalójuk nincs ott, de azt igen, hogy egy komoly béremeléssel vélhetően ezen emberek száma megváltozna. Mert akár tetszik, akár nem, a pénz igenis borzasztóan fontos, hiszen vállveregetésekből és ígéretekből nem lehet sem kenyeret, sem sajtot venni a boltban, ahhoz bizony pénz kell.

Véleményem szerint tehát jó lenne, ha inkább erre koncentrálnának a szakszervezetek, amelyek néhány kivételtől eltekintve eddig csak pénznyelőnek voltak jók, és a kormány politikájának szócsöveiként funkcionáltak. Ha valódi béremelést szeretnének és azt, hogy az egészségügy javulásnak induljon, akkor el kellene kezdeniük a valódi munkának és ahelyett, hogy egymásnak ugrasztanák az egészségügyi rendszer szereplőit, inkább azon kellene ügyködni, hogy összefogjanak. Már igen régóta szükség lenne erre, eddig mégsem történt semmi változás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.