Június 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A felpattanással sem leszünk beljebb mi, adófizetők

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,032,007 forint, még hiányzik 967,993 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A miniszter kifejtette, hogy a kormány legfontosabb célja, hogy szemben az eurozóna több országában várható gazdasági csökkenéssel és stagflációval, hazánk 2023-ban kivédje a recessziót és másfél százalékos gazdasági növekedést érjen el a tavalyi igen kedvező, várhatóan négy és fél százalékos bővülést követően. Nagy Márton hozzátette: 2024-ben a gazdaság újra kilőhet, dinamikusan négy százalék felett nőhet a GDP, amelynek alapja a beruházás-vezérelt növekedés.

Már megint ott tartunk, hogy miközben az Európai Unió az összeomlás szélére került, addig Magyarország csodálatos helyzetben van, hála Orbán Viktornak és a magyar kormánynak. Szerintem egy kicsit másképp van ez. Dobálózhatnak itt mindenféle számokkal, de elég nehéz letagadni a valóságot, ami nem más, mint hogy már megint lemaradásban vagyunk szinte mindenkihez képest. Az egyetlen mutató, amire talán büszke lehet a kormány, az a foglalkoztatási ráta, ami valóban kiemelkedő, de nem mindegy, hogy milyen fizetéseket tehetnek zsebre a dolgozók, illetve az sem, hogy volt-e értelme jóval több munkahelyet létrehozni, mint amennyi munkaképes magyar él egyáltalán az országban. Arról nem is beszélve, hogy sok újonnan létrejött munkahely nem éppen komoly szellemi teljesítményt igénylő, hozzáadott értéket teremteni képes, mint inkább gyártósori munka, ami miatt senki nem fog hazajönni külföldről.

De hogy ezen felül mire is lehet büszke a kormány? Ha csak szimplán a GDP-adatokat nézzük, akkor lehet, hogy valóban örömhírekről lehet beszámolni, de aki azt hiszi, hogy mindössze ettől függ egy ország gazdaságának teljesítménye, a társadalom életszínvonala, az nagyot téved. Mint azt már sokszor leírtam én is, mások is, egy ország helyzetét a béreken lehet igazán lemérni, hiszen viszonylag kevés olyan ország van, ahol a fizetések ugyan magasak, de az életszínvonal alacsony. Általában a két dolog kéz a kézben jár, márpedig Magyarországon a minimálbér az egyik legalacsonyabb az egész régióban. Persze lehet, hogy a GDP valóban növekedni fog, ami azt jelenti, hogy még több ellopható pénz lesz. Ezt akár be is lehetne fektetni az ország jövőjébe, de akkor miből tartanák el a NER-t? Az azért mégis csak fontosabb, hogy Szijjártónak, vagy Rogánnak ne kelljen holmi filléres problémákkal küzdenie.

A recessziót nem igazán tudjuk majd kivédeni a jövőben, hiszen már most is az van lényegében. Az emberek már a legalapvetőbb élelmiszereket se nagyon tudják megengedni maguknak, a kormány pedig valódi segítségnyújtás helyett inkább azzal van elfoglalva, hogy további közvagyont osszon ki az egyházaknak, sportberuházásokat hajtson végre és cégeket vásároljon fel. Ha valóban emelkedni kezd a GDP, illetve kilábalunk ebből a borzasztó időszakból, akkor talán át kellene gondolni azt, hogy mire is költik a nyereséget. Az elmúlt évtizedekben ugyanis több recesszióval is szembe kellett már néznünk, és mint azt a példa mutatja, egyetlen alkalommal sem voltunk felkészülve rá. Miközben más országokban a kormányok segítséget nyújtanak a lakosság számára, addig idehaza a segítséget konkrétan elvették százezrektől és elérték, hogy még több pénzt szedjenek be tőlük egy olyan időszakban, amikor egyszerűen sokaknak nincs is mit befizetni.

A recesszióból kilábalhatunk akár már idén, de ennek nem sok köze van Orbánhoz, az ő zsenikből álló kormányához vagy a nagyszerű hazai gazdaságpolitikához, mint inkább a világpiac változásaihoz. Azokat pedig Orbán nem igazán tudja befolyásolni, még ha otthon a tükör előtt ezt is mondogatja magának. Az EU talán az utóbbi években először lehet képes arra, hogy megfelelő választ adjon egy recesszióra, és nem marad el az Egyesült Államoktól a helyzet kezelésében. Ha a magyar kormányon múlna az, hogy miként lábalunk ki a recesszióból, akkor ez talán soha meg sem történne. Elég csak megnézni, hogy amint a forint gyengülése aggasztó méreteket öltött, az MNB az égvilágon semmit sem tudott elérni. Matolcsy pofázott ugyan erősen, de valódi változásra nem volt képes, mivel a befektetők nem hittek a magyar piac erejében, talán joggal. Most épp leminősítették az országot az egyik legfontosabb hitelminősítőnél, ami még persze nem a világvége, de azért komoly jelzésértékkel bír. Arról nem is beszélve, hogy maga Matolcsy is súlyos gazdasági helyzetről beszélt még nemrégiben.

Ha tehát javulni fog a gazdasági helyzet, az az EU-nak köszönhetően fog megtörténni, nem azért, mert Matolcsy György vagy Nagy Márton, netán Varga Mihály olyan meglepőt húzott, ami miatt hirtelen lábra tudott állni a magyar gazdaság. Kérdés viszont, hogy amennyiben ki is lábalunk ebből a nehéz helyzetből, ennek az eredményét a magyar átlagpolgár vajon mennyire fogja észlelni? Mert ha az árak egyszer felmentek, onnan visszamenni már nagyon nehezen fognak. Az üzemanyag vagy az élelmiszer nem lesz már olcsóbb, a fizetések viszont igen csekély mértékben emelkednek. Már persze ha nem a képviselők fizetéséről beszélünk, amelyek ismét brutális mértékben emelkedtek. Az igazság az, hogy válság, vagy sem, a magyarok többsége pozitív változásokat akkor sem fog észlelni, ha végre kilábalunk ebből a slamasztikából, hiszen első körben a sajátjaikkal fognak foglalkozni, aztán a már korábban is lekenyerezni kívánt társadalmi csoportokkal, majd csak a legvégén a többséggel. Nem érdemes tehát csodában reménykedni akkor sem, ha esetleg valóban felpattanunk majd egy éven belül, hiszen a magyar kormány élén akkor is Orbán Viktor áll majd, aki kirabolta ezt az országot.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.