NEHAZUGGY

Hogy Brüsszel bevegye a maszlagot, és az alattvalók is bevegyék a maszlagot

Molnár Bálint | 2023. Január 26, Csütörtök | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 228,540 forint, még hiányzik 2,771,460 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok! Lehet, hogy sok ez így egyszerre, de akkor is: szeretettel, tisztelettel és hálával köszöntök mindenkit! Mindenkit, aki megvárt, visszavárt és úgy döntött, kitart mellettünk. Csütörtök van, és ahogy ígértük – bár ennek a szónak leginkább pejoratív értelme van jó ideje ebben a huzatos NER-medencében -, folytatjuk. Egyelőre éppen a klasszikus reggeli poszttal, amelyben azt tudom megállapítani első ránézésre, hogy alig két napig nem figyelek oda, és amikor két nap után odafigyelek, mit látok? Hát nem elkezdték lecsapolni a brüsszeli mocsarat? Nem. Viszont cserébe szivárog a Völner-Schadl-mizéria, mint valami gyászos minőségű, okádék venezuelai szappanopera. Vagy török. Vagy argentin. Vagy mindegy is, hogy milyen.

Az igaz, hogy meglepődni már nagyon régóta nem lehet a saját paródiájává vált magyar közéleten, ami természetesen nem magától vált paródiává, hanem azért, mert keményen dolgoztak rajta tizenkét évig azok, akik saját bevallásuk szerint is uralkodnak az országon, de azért fokozni mindig tudják. Most nem elsősorban Navracsics Tibor győzelemmel felérő brüsszeli vereségére gondolok, aki addig hajlította a kommunikációs teret, ameddig kiderült, hogy győzött. És a függetlennek álcázott propagandamédia terjeszti is nagy erőkkel, hogy a miniszter úr 5 perc alatt győzött Brüsszelben. Hogy vicces-e, vagy szánalmas inkább, azt nem tudom eldönteni, de a tények tükrében valamelyik a kettő közül. Tehát hogy az utóbbi hetekben szanaszét óbégatták az ég alját is azzal (újabban már pontokba szedve is magyarázkodott a Facebook-kormány), hogy Brüsszel igazságtalanul bosszút akar állni mimagyarokon Erasmus-ügyben, a nagyember is elborult a rádiójában két hete, hogy Brüsszel mások gyerekein áll bosszút, meg hogy kettős mérce meg boszorkányüldözés, pedig Nyugat-Európában is ugyanaz a gyakorlat van, hogy politikusokkal, miniszterekkel tömik tele az állam alól kiszervezett egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumait, mégis csak minket vegzálnak, de nem hagyjuk, nem engedjük, és ha kell, bírósághoz is fordulunk. Erre nem kiderül, hogy Navracsics Tibor öt perc alatt úgy győzött, hogy megígérte, hogy a kormány kész kivonulni az egyetemi kuratóriumokból? Ahonnan amúgy szerintük azért nem kellene kivonulniuk a Navracsicsoknak, Szijjártóknak, Varga Juditoknak (tényleg, a hajdobáló jó miniszter asszony lemondott már, vagy változatlanul nem érti, hogy miért is kellene lemondania?), mert ez így rendben van, hogy ők ott ülnek, mert mindenhol máshol is ez van.

Egyszerűen nem tudnak hibázni, ha szómágiáról van szó. Engem mindig is az nyűgözött le (nem!) ebben a rendszernek nem igazán nevezhető korrupt, a végtelenségig züllött rezsimben – talán nem oly régen emlegettem is -, hogy nyíltan csinálják azt, ami miatt mások szégyenkeznek. Hogy a legkevésbé sem szégyellik magukat azért, amiért mások a föld alá süllyednének. Hogy tényleg belevicsorogják a pofánkba nyíltan és mindenféle szégyen nélkül, hogy alattvalóknak tartanak, és ezért úgy is bánnak velünk, mint az alattvalókkal. Mert megtehetik. Most már megtehetik, mert nem hiába zsibbasztották egy évtizeden át a magyar társadalmat, hanem ezért: hogy annyira elzsibbadjon, hogy ne érezze, amikor a nyakára taposnak. Hogy semminek semmi következménye ne legyen. Nem volt ez mindig így. Korábban amikor valami irdatlan gyökérséget mondtak vagy műveltek, legalább sunnyogtak és az óvoda középső csoportjára jellemző dedós színvonalon beszéltek mellé. Jó ideje a legirdatlanabb gyökérségeikre – mint valamiféle kiemelkedő szellemi teljesítményre – konkrétan büszkék. Eszük ágában nincs szégyenkezni, beleállnak abba, hogy ők ezt szándékosan teszik (fedősztori: szuverenitás, nemzeti érdek, ezeréves keresztény gyökérzet, stb.), de ez nem valami elítélendő dolog, hanem egyenesen erény.

Például ott van a miniszterelnök nevű intézmény miniszterelnökkel azonos vezetéknevű politikai igazgatója, aki sokak szerint az utóbbi hónapok legbrutálisabb kijelentését eresztette el a rohadalom sok közpénzből feltőkésített állampárti janicsárképző, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) második nemzetközi médiakonferenciájának szerdai nyitónapján, Budapesten, midőn azt állította:

A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot.

Igen, ez egy mindenféle szégyent nélkülöző, ellenben büszkeségtől duzzadó beismerő vallomása annak, hogy miért volt szükségük (nekik!) a magyar média, a magyar nyilvánosság felzabálására az Origótól a vidéki lapokon át a Népszabadságig. Ezért bizony. Hogy uralkodhassanak az országon. Szerintem ez nem az utóbbi hónapok, hanem az elmúlt tíz év legbrutálisabb kijelentése. Pont azért, mert már nem is titkolják, nem érzik vállalhatatlannak, hanem büszkék rá, hogy így működik a nemzeti érdekre hivatkozó illiberalizmus. Az Orbán Balázs nevű ember persze a dollárbaloldal kontextusában pofázik (értsd: amikor a rendszerváltoztatás utáni Magyarország legnagyobb politikai botránya foglalkoztatja a magyar nyilvánosságot, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy a 2022 áprilisi választások előtti kampány során nemcsak a baloldali pártokat, hanem az aktív politikai támogatásukat végző médiát is külföldről finanszírozták), ezzel indokolja, hogy miért kell az állampártnak birtokolnia a médiát, az esszenciáját tekintve azonban ez a lényeg: ez a Fidesz ars poeticája. Hogy ők az országot, a hazát (amelyikről azt hazudják, hogy nekik az első) nem szolgálni, hanem uralni akarják. Az elvetélt rendszerváltoztatás utáni Magyarországon ezt szerintem soha senki nem dörgölte bele ilyen nyíltan az alattvalók pofájába. Azt nem tudom, hogy Orwell számolt-e azzal a lehetőséggel, hogy a 21. században a művét használati útmutatóként, kottaként használja majd egy elvetemült politikai érdekcsoport arra, hogy foglyul ejtsen egy országot, de sikerült? Majdnem tökéletesen. Orbán Balázs azt hányta bele az ország sápadt orcájába, hogy Magyarországon diktatúra épült ki. Nézetem szerint így hívnak minden olyan rendszert, amelyik egy ország gondolkodását, az emberek, a társadalom gondolkodását uralni akarja. Láttuk a történelem során már néhányszor, hogy az effajta kísérletekből mi lett.

Szóval jó miniszter asszony lemondott már? Nem, még mindig nem mondott le, rátolt minden felelősséget Pegasus-ügyestül szegény Völnerre, akinek ez igen rosszul esett. Ó de nagyon sajnálom. Azon gondolkodtam – miközben olvasom, hogy a nagyember határozatban utasította Navracsicsot, hogy kérje a Helyreállítási Alap hitelkeretének teljes összegét, pedig mi a saját lábunkon is megállunk, és nem szeretünk eladósodni -, hogy vajon kinek áll érdekében és pontosan milyen célt szolgál ennek a negyedik résznél tartó, Blikk által teregetett sztorinak a nyilvánosságra kerülése, a főszerepben a Schadl–Völner-ügy lehallgatott hívásaival? Vajon a Blikknek megvan az összes része ennek a kormány legfelsőbb szintjéig érő korrupciós ocsmányságnak, vagy naponta kapják a soros szivárogtatnivalót? Végül is majdnem mindegy. Mivel uralják az ország gondolkodását a médián keresztül, az a veszély annyira nem fenyegeti őket, hogy majd pont ebbe buknak bele, de így is fontos, hogy egyrészt ha a jó miniszter asszony és az ő végtelenül tisztességes gazdája erről az egészről bármit is tudott volna, biztosan nem hagyják. Másrészt kell a műsor a Brüsszel miatt gründolt bábszínházba. Hogy itt rendületlenül üldözik a korrupciót, és ugyan Tónit, Barbarát és Ádámot nem sikerült azonosítani, de Gyuri és Pali már horogra akadt. Mert itt a kenőpénzes zacskókkal szemben IS zéró a tolerancia. Ha jól értem tehát – ameddig kiderül, hogy fogalmuk sincs, ki lehet Judit ebben az egyenletben -, most az a cél, hogy Brüsszelnek villantsanak valamit, miközben már a csúnya uniós hitelért is kuncsorognak. Hogy Brüsszel bevegye a maszlagot, és hogy az alattvalók is bevegyék a maszlagot, miszerint szent Orbán Viktornak és az ő kormányának ehhez az égvilágon semmi köze nincs, a hal nem a fejétől bűzlik, hanem ezektől a feláldozható Gyuriktól és Paliktól. Akinek vannak kósza ismeretei a maffia működéséről, az persze tudja, hogy kenőpénzes zacskókkal közlekedni csak a főnök tudtával és beleegyezésével lehet, és ha valaki netán vérszemet kap és túltolja a biciklit, annak annyi, ugrik a Porsche és a kék villogó, de az alattvalóknak úgy kell tudniuk, hogy itt a főnök valójában áldozat. Mint ahogy jó miniszter asszony is áldozat. Nem ők tehetnek arról, hogy korpa közé keveredtek. Hát ja. Ha csak így nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!