A látogató, aki korábban látott olajmezők és létesítményeinek látványára van felkészülve saját tapasztalata alapján, egy ideig tanácstalanul nézelődik, mert ezek szembeötlően sehol nincsenek. Az erdőn keresztül vezető út végén jelzik, hogy megérkeztünk az olajmező létesítményeihez és itt már felismerhető, hogy működő kitermelő üzem van, egy fúróberendezés tornya is kiemelkedik a fák szintje fölé. Megérkeztünk a dél-angliai Wych Farmra.
Korábban láttunk arra példát, hogy a természeti és lakott környezetben milyen, alig felmérhető hatása lehet a nem elég körültekintően, felelősséggel végzett szénhidrogén energiaforrások felkutatásának és kitermelésének, sőt hozzátehetjük, nem ritkán még a szállításának is. Régebben rendszerint az olaj- és gázmezők körül nagy területen, növényzetét elvesztett kietlen pusztaság volt látható a fúrótornyok felkiáltójelei vagy az olajkutak bólogató himbái körül. Először a környezetvédő szervezetek voltak azok, akik markánsan rámutattak és bizonyították, hogy nem csak az adott helyzetre, hanem a messze jövőre is kihatással van vagy lehet, ha az iparág csak ráfordítás/haszon elvén végzi tevékenységét (az elrettentő példák Nigériától Szibériáig, Alaszkától a Mexikói öbölig lennének sorolhatók). Az elmúlt negyedszázad alatt azonban ebben a tekintetben is nagyot fordult a világ; a kutatást és kitermelést végző vállalatok és főképp az országok, ahol a tevékenység folyik rendkívül szigorú, gyakran drákói szabályozást vezettek be és érvényesítik is azt. A civil szféra, a helyi közösség is világosan tudni akarja, hogy mi miért történik és már egyre több helyen érvényesítik is a társadalom elvárását az iparág projektjeivel kapcsolatosan, esetenként meg is akadályozva azok megvalósítását.
Sajnos igaz persze, hogy a megelőző bő évszázad során módfelett haszonelvű módon történt – gyakorlatilag mindenütt a világon – a folyékony szénhidrogén kutatása és kitermelése, ennek környezetromboló nyomait csak részben lehet és sikerülhet felszámolni vagy legalább enyhíteni. Mára viszont már megkerülhetetlen a környezettudatos működés és az iparágban lezajlott (tegyük hozzá, hogy valóban költséges) technológiai forradalom alapvető mértékben átformálta a szektor működését. Jelenleg már az iparági vállalatok tevékenységének egyik pillére a HSE (health-safety-environment) szabályozás, ami közvetlenül befolyásolja még a cég piaci értékét is, nem csak megítélését. (Erről pl. a Deepwater Horizon katasztrófa okán a British Petrol-nak lehet keserves tapasztalata.)
Lássunk azonban jó és követendő, gyakorlatban megvalósult példát.
Dél-Anglia partján, Dorset város közelében működik egy a kezdettől fogva nagyon környezettudatosan felkutatott és termelésbe állított olajmező. A látogató, aki korábban látott olajmezők és létesítményeinek látványára van felkészülve saját tapasztalata alapján, egy ideig tanácstalanul nézelődik, mert ezek szembeötlően sehol nincsenek. Az erdőn keresztül vezető út végén jelzik, hogy megérkeztünk az olajmező létesítményeihez és itt már felismerhető, hogy működő kitermelő üzem van, egy fúróberendezés tornya is kiemelkedik a fák szintje fölé. Megérkeztünk a dél-angliai Wych Farmra.
A kőolaj, pontosabban az olajpala és kátrány tartalmú rétegek már régóta ismertek ezen a vidéken. Számos helyen, így éppen a Wytch Farm környékén is alagutakat mélyítettek a XIX. század végén, sőt egy kisebb kikötőből exportálták a földtörténeti középkorban képződött (kimmeridgei palának nevezett) és nagy olajföldtani fontosságú kőzetet. (A jelenkorban itt bányászott olaj azonban nem ebben a rétegben van, viszont ebből képződött és migrált a tároló rétegekbe.)
A Wych Farm lelőhelyet 1973-ban fedezték fel és kitermelés 1979-ben kezdődött meg. A nyersolajat tároló rétegek legnagyobb területei mélyen a Poole-öböl alatt, kint a tengeren vannak, ezzel együtt is a Wytch Farm legnagyobb nyugat-európai szárazföldinek tekintett olajmező. A kőolajkészlet a kitermelés kezdetén 65 millió tonna volt, az olajban oldott un. kísérőgáz pedig 1,4 milliárd m³. A kitermelés csúcsa 1997, ekkor 110 ezer hordó/nap (17 ezer m³/nap) volt a mező teljesítménye, azóta fokozatosan – és érthető módon – csökken, jelenleg 20 ezer hordó/nap (3200 m³/nap).
Az eredeti műszaki és gazdaságossági számítások és tervek szerint 2016-ban befejeződött volna az olajtermelés, azonban 2013-ban a működtető vállalat úgy látta, hogy 2037-ig gazdaságosan folytatható a termelés. A döntés jórészt annak következménye, hogy a kitermelés technikailag roppant sokat fejlődött és a még kitermelhető olaj 40 millió hordó (6,36 millió m³) mennyiségű.
Az olajkutak fúrása a legmodernebb technológiával történik; leggyakrabban egy helyről indított fúrásokat vízszintesen irányítva végzik és minden eljárás és felhasznált anyag hangsúlyozottan a legkisebb környezeti terhelés érdekében kerül alkalmazásra. A vízszintesen fúrt kutak több, tervek szerint akár 10 kilométerre is benyúlnak a tengeröböl területére. Jelenleg 70-nél több termelőkút és további közel 40 vízbesajtoló kút van a mezőben. Ez utóbbiak alkalmazásának célja, hogy a tárolórétegből a besajtolt víz az olajat legnagyobb hatásfokkal kiszorítsa. A kőolaj bőven több mint a fele vagy még több a tárolórétegben marad így is, mint a világon mindenhol. Jelenleg még 39 termelő- és besajtolókút fúrása a terv a mező élettartamának utolsó, 2037-ig tartó szakaszában. (Érdekes és jellemző, hogy a dorseti elöljáróság csak azután engedélyezte külső szakértők véleményezését is figyelembe véve a jövőben tervezett munkákat, miután a működtető vállalat nyilvános meghallgatása és bemutatója után a helyi közösség is hozzájárult ehhez.)
A környező kisebb mezők olajával együtt az itt kitermelt kőolajat 90 km tengeralatti vezetéken Southampton környéki terminálra továbbítják, ahol azután elszállításra behajózzák. A földgázt az angol lakossági ellátó rendszer használja fel.
A tájegység, ahol a Wytch Farm és környező kis kitermelő mezők működnek Anglia messze legvédettebb természeti környezetében helyezkedik el. Ez a vidék a ragyogó fehér júra mészkőpart látványáról is széles körben ismert, a partszakasz a világörökségnek is része. Külön törvényi előírás vonatkozik a pubecki védett partszakaszra, számos különleges tudományos jelentőségűnek minősített területre és a különleges természeti szépségű vidéknek nyilvánított területrészekre. Természetesen a szélesebb környék egyúttal nemzeti park is. Minden kategóriának megfelelő speciális előírásoknak kell megfelelnie az itt működő vállalatnak. Figyelemreméltó, hogy hosszú idő óta folyó kitermelés során nem történt említésre méltó, a környezetet károsító műszaki vagy üzemeltetési baleset.
1991 óta számos díjat kapott az olajmezőt működtető vállalat (több tulajdonoscsere is volt az idők folyamán) a környezettudatos működésért, a legjelentősebbnek a királynő környezetvédelmet elismerő díját (Qeen’s Award for Environmental Achievement) tekintik.
2019.03.04.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.