Orbán Magyarországának elviseléséhez legtöbbször már kevés az undor. Valami elemibb, jóval több kell. Valami hatásosabb és azonnalibb. Mert józan ésszel, nyugodt gyomorral egyre nehezebb elviselni, hogy megállíthatatlanul menetelünk azon az úton, ami a Fricz Tamás által jövendölt EU-n kívüli mennyországba vezet. Ahol talán már OKJ-s jobbágyképzés sem lesz, egyszerűen csak senkik leszünk, egy undorrendszer kiszolgálói, rabszolgái.
Éppen a második, rendszerváltás utáni kormány regnált, amely regnálás minden percét hisztérikus kirohanásaival bombázta az akkor még ellenzéki Orbán Viktor és politikai megdicsőülésének eszköze, a Fidesz. Történt, hogy egy akkor még elvtársaihoz hasonlóan fiatal fideszes politikus elfogadhatatlannak és gyalázatosnak nevezte, hogy az akkor Kubában megrendezett Világifjúsági Találkozóra (VIT) hivatalos állami küldöttség utazik. Azzal érvelt, hogy Kuba a világ egyik utolsó kommunista diktatúrája, ahol politikai elítéltek tízezreit tartják fogva a legembertelenebb körülmények között a börtönökben, ahol a börtönökben a kínvallatások és a gyilkosságok mindennaposak.
Aki azt hitte, hogy a Fidesz egy párt, amelynek elvei vannak, az simán bedőlt nekik akkor. Azóta ugyanis baromira megváltozott a világ, vagy valami gyógyszer talán nem jut el Orbánhoz? Ugyanis Orbán kormányának sukár kis röpködő kakadumadara, a világbéke misszió és a józan ész nagykövete, a NER-re nem tegnap óta jellemző diktátornyalás iránti feneketlen szomj szellemében a minap éppen Iránhoz dörgölőzött széles nyelvcsapásokkal. A korábban ártalmatlan labdákat rugdosó Péter miniszter, aki nyolc éve tartó külügyminisztersége óta egyes nyilatkozataival a hülye nép szinonimájává tette a magyart, egy többek között gyerekgyilkos rezsimmel csevegett a kétoldalú gazdasági kapcsolatokról.
Igen, az iráni rezsim éppen a saját népét gyilkolja halomra, a karhatalom nőkre vadászik, nőket ver, Szijjártó meg szélesen vigyorgott az iráni kollégával, miközben a karhatalom tüze éppen egy 9 éves kisfiút ölt meg. Semmi említés, Petike udvarias, gyerekgyilkosokat nem bánt. Pláne ha vesznek tőlünk gyógyszert vagy néhány tonna speciális műanyagot. Pláne, ha Iránnak is eladhatunk valamilyen mezőgazdasági NER-terméket, mert az a fontos. Az mindegy, hogy a kereskedelmi volumen egyébként szóra se érdemes, de ápolni kötelező ezeket a kapcsolatokat. Az Orbán-kormány valamikori múltjával (ha bármi is igaz volt belőle) leszámolva már gyerekgyilkosok iránti feneketlen toleranciáját, az irántuk érzett tiszteletét demonstrálja kényszeresen. A pénz a lényeg, a többi nem számít, nincsenek gátak és korlátok. Pedig a NER-rel ellentétben még a szervezett bűnözés bugyraiban is határok.
Ez van. Egyszerűen imádja Peti az ilyet, ha esetleg van olyan hónap az életében, hogy az orosz háborús bűnösökkel nem foghat kezet, rögtön talál egy másik véreskezű, diktatórikus rezsimet, akinek az emberével ott vigyoroghat valahol a vakuk kereszttüzében. Mert a józan ész ezt diktálja:
„A józan ész és a pragmatikus hozzáállás politikájának keretében Magyarország és Irán a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésén dolgozik, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy Teherán minél előbb visszatérjen a nemzetközi közösségen belüli békés együttműködéshez”.
Semmi érdemi kritika, semmi rosszallás az ottani emberek elnyomásáról, cserébe bokázás, kézfogás, körbenyalás. Pedig állítólag ennek a lénynek esze is van. Ez a lény és a társai mégis eljutottak a kubai rezsim fölötti jogos megütközéstől egészen odáig, hogy ma már nem tudják megérteni, hogy ha emberek az olyan mocskok ellen fellázadnak, mint ők, hogy emberek a jogtalanul lerohant hazájukért harcolnak, kiállnak más emberek jogaiért vagy éppen a környezet védelméért. Feltételezem azért felfoghatatlan nekik, mert ezekért nem jár pénz. Egy szó mint száz: az egykori gulyáskommunizmus legvidámabb barakkjából a rackajuh megigazult száraz ürüléke lettünk. A diplomáciánkból, ezekből a figurákból csak úgy árad az eleven büdös. A V4-ek sem akarnak semmiről tárgyalni a hisztérikus házelnökkel, sőt, úgy néz ki, a világ demokratikus felének legnagyobb részén sem óhajt senki semmit tőlük, velük. Ahogy azt a bárgyú, önkívületi vigyort elnézem Szijjártó fején, amint az iráni kollégával feszít, nem olyan nagy csoda ez. Ha így megy tovább, hamarosan befigyel egy Hogyan irtsuk tökéletesen a saját népünket érdemkereszt vagy egy Csecsemőkre is lövök, és büszke vagyok rá nagykereszt mondjuk Mianmarból. Odaadják, Peti, ha elmész érte a pragmatizmus és a józan ész nevében, hordhatod azt is büszkén.
U.I. Megragadom az alkalmat – bár nem kapcsolódik közvetlenül ide és nem is közügy, de valahogy mégis -, hogy mély megrendüléssel búcsúzzak fiatal gyűjtőtársamtól és jóbarátomtól, akivel megbeszéltem, hogy csak valamilyen jótékony cél érdekében adom el a Bank Of Communications SPECIMEN bankjegyeimet. Nos, ukrán gyerekekre költik majd az árát, mert anno vételkor ezt megígértem. Kedves Tseng barátom! Te életed adtad a szabadságért, a hazáért, a köztársaságért. Küzdöttél egy olyan világban, amelynek egy része el se ismeri hazád, a Kínai Köztársaság (Tajvan) állami létét. Elmentél harcolni Ukrajnába, és azt hiszem, megkaptad, ami megillet: koporsódat Tajvan zászlaja borította. Nyugodj békében!
Karakó Tamás
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.