A kormányszóvivő hites ura, aki immár nem tulajdonosa a repülőgépgyárnak, tehát tökéletesen alkalmas honvédelmi miniszternek – pláne, mert tartalékos katonatiszt, és szorgosan felgöngyölítette a felmenői származását és hőstetteit – úgy véli, hogy ugyan nincsen szó háborús veszélyről, de a hon felemelkedésének záloga az, ha a fiatalok önként, dalolva és boldogan beállnak katonának. Ezért még tenni kell, mert az ármányos baloldaliak lerombolták a katonaság nimbuszát, na de majd most fel lesz az építve, s a haza fényre derül.
Egy pillanatig sem várom el, hogy a honvédelmi minisztert érdekelje a mezőgazdaság helyzete, a felsőoktatás, sőt, általában az oktatás állapota vagy az, hogy egyre kevesebb a jó szakember, egyre kevesebb fiatal szerez diplomát, ellenben a fél ország ott áll a külföldi tulajdonú gyárak és üzemek gépsorai és szalagjai mellett, és szereli össze a nemtommit. Aztán, ha beszarik a tudomány, kitör a recesszió, a külföldi tulajdonos elsőként nem az otthon lévő gyárait és üzemeit fogja bezárni, hiszen a saját honfitársainak kell elsősorban munkát és jövedelmet biztosítani, ezen nincs mit csodálkozni. Csodálkozni majd az a melós fog, akinek itthon nem lesz munkája és rádöbben, hogy a szaktudása csak ott, abban az egy gyárban, annál az egy szalagnál volt érvényes, sehol máshol. A nyugdíjasok már most csodálkoznak azon, hogy még meg sem érkezett a nyugdíjemelés, de már felzabálta az infláció. A munkavállalók egy része talán még nem érzi – már akik a versenyszférában dolgoznak -, mivel munkaerőhiány van, a cégeknek fontos megtartani a dolgozókat, ezért emelik a béreket. Most még.
Az országot eddig is nagyon sok ember hagyta el, rengeteg fiatal akár már önállóan, vagy még gyerekként a szüleivel. Aki sem sírvavígadva magyarkodni, sem az aktuális politikai elvárásokhoz idomulni, sem egy páfrány szintjén vegetálni nem óhajtott, az bizony elment, ha tehette. Vagy el fog menni hamarosan. A társadalom egészségi állapota általánosságban véve pocsék, az idősebbek egy jó része a nyugdíjkorhatárt sem éli meg, nemhogy dolgozni tudna. Na, ehhez képest én nem tudom, aki katonának áll, az mit tesz hozzá a gazdaság teljesítményéhez, de tartok tőle, hogy abból sem nyugdíj, sem bevétel nem lesz a gazdaságnak. Csakhogy a honvédelmet az államkasszából kell finanszírozni. Ha kevés a pénz, az első (második és harmadik) körben nem a beszerzésektől szippantja el a forrásokat, hanem a humán erőforrástól fizetésben, munkakörülményekben, juttatásokban, képzésben. Ennek az az oka, hogy rakétabeszerzésekből, hadifelszerelés vásárlásokból kurvasokat lehet lopni, fizetésekből, laktanyafelújításokból, szolgálati lakások építéséből pedig nagyon keveset. Mielőtt félreértődne a dolog: a világon mindenhol a költségvetés finanszírozza a honvédelmet, ezzel semmi baj nincs. A honvédelem fontos, tiszteletreméltó dolog, szüksége van rá minden országnak. Egy pillanatig sem állítok mást.
A honvédelem presztízsét lett volna idő helyreállítani az eltelt 12 évben. Semmiféle elfogadható magyarázat nincs arra, miért nem tette meg egyik Orbán-kormány sem, arra főként nincsen oka a frissensült honvédelmi miniszternek, hogy az elmúlt 13 év előtti elmúlt nyolc évet okolja bármiért. Sőt, ezt a szánalmas magyarázkodást már tegnap be kellett volna fejezni. Mi lett volna, ha Orbánék a veszett harácsolás helyett elkezdtek volna építkezni? Pénz volt fosásig, akarat kérdése volt, hogy mire költik annak a pénznek a kisebbik hányadát, aminek a zömét ellopták. Javaslom Szalay-Bobrovniczky Kristófnak, hogy amennyiben nem tetszik neki az, amit a saját területén lát, sétáljon el bátran valamelyik közeli stadionba, tekintse meg a gyönyörű trianonos emlékművek tömegét a településeken, esetleg látogasson ki a reptérre, amikor valamelyik fejest a levegőbe emeli a luxusrepülő, miután odafuvarozta a luxusautó luxustestőrökkel. Tehet egy futó látogatást Marbellán is, esetleg Mészárosék szép, új palotájában, Mészáros bármelyik vállalkozásánál, Rákay Philip filmforgatásán, bármelyik random templomban, akármelyik autó-, visszapillantótükör, akkumulátorgyárban, tetszőleges közpénztévé-stúdióban, propagandalap szerkesztőségnél. Vagy üljön ki augusztus huszadikán a Duna partjára és csodálja meg a levegőbe lövöldözött milliárdokat. De sürgősen fejezze be a vernyákolást, a visszamutogatást, mert rohadtul szánalmas. Nem a szocialista kormányokat kell vakarászni, hanem az elhízott főnökét kérje számon a Karmelitában. Őt, és senki mást. Pontosabban de, mást is. Önmagát és a szervilis, önző, a saját kis világában élő, pénzért és pozícióért bármit feláldozó, bárkit eltaposó, uborkafára kapaszkodó rezsimszolgákat. Miattuk rohad ez az ország, és ez nem tegnap kezdődött.