NEHAZUGGY

Nem könnyű ám túljárni mimagyarok eszén, próbálkozni is felesleges

Swan Edgar | 2022. Április 13, Szerda | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 734,189 forint, még hiányzik 2,265,811 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Most kell kiélvezni a napsütést és a kellemes meleget, mert állítólag – szokás szerint – akkor jön a pocsékság, amikor a többségnek lenne ideje kirándulni, sétálni, kertben matatni. Erről is az ellenzék, a liberálisok és a baloldaliak tehetnek. Nyilván. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is megszólamlott a választási eredmény örömére. Szerinte egyáltalán nem a pénz miatt szavaztak a hazáron túli magyarok elsöprő többségben a Fideszre, hanem azért, mert helyesnek tartják az Orbán-kormány nemzetpolitikáját. Az első állítást simán el is hiszem. Érzésem (és hézagos tudásom) alapján az itteni maffia mintájára ott is kiépült az a rendszer, amelyik lefölözi a támogatások nagy részét, a mezei polgárokhoz nem sok jut el abból. Azt is tudomásul veszem, hogy helyeslik a rezsim politikáját, de azt nem, hogy bele is szólnak a döntésbe. Saját képviselőket kellene küldeniük a magyar parlamentbe, az lenne az egyedüli helyes megoldás.

A kettős állampolgárság, az összetartozás érzése inkább a szívhez szól, ezt nem érti a magyar ellenzék.

Az ellenzék éppen úgy része a magyar nemzetnek, mint a kormánypárt, vagy mint a határon túli magyarok. Az sem különösebben jó érzés ám, hogy a kormánypárt a határon túliakkal kéz a kézben rugdossa azokat, akik nem Fideszre vágynak, kétségbe vonva a magyarságukat, vagy akár az élethez való jogukat is. A határon innen és határon túl élők kapcsolatában olyan rombolást végzett Orbán Viktor nemzetpolitikája, ami emberöltőkön keresztül mérgezni fogja nem csak a magyar-magyar, de a magyar-román kapcsolatokat is, a határ mindkét oldalán. Hogy ehhez az RMDSZ is asszisztál, az külön sajnálatos. Lépjünk tovább.

Mellár Tamás szerint a magas és tartós infláció jelentősen csökkenti a bérek, jövedelmek, szociális támogatások reálértékét, valójában (a szakirodalomban jól ismert) „inflációs adót” fizetnek a magyarok. Szerinte az Orbán-kormány stabilizációs politikájának egyik fő eleme, hogy hagyja felpörögni az inflációt, amivel csendben megnyirbálja a jövedelmeket, kereseteket. (24.hu)

Ha én jól értelmezem a választási eredményeket, és az azt özönvízszerűen követő elemzéseket, ez egyáltalán nem érdekli a Fidesz szavazóbázisát. Nem azért, mert buták. Sőt, nagyon is okosak. Tudják jól, hogy az egészet a baloldal találta ki azért, hogy átoperálhassák a kislányokat kisfiúkká, aztán háborúba küldhessék őket. De ez az aljas terv meghiúsult, szorgos népük már megint győzött, a kenyér és a tojás ára pedig azért van az egekben, mert Márki-Zay Péter nem is magyar állampolgár! Nem könnyű ám túljárni mimagyarok eszén, próbálkozni is felesleges.

Talán csak nekem tűnt fel a dolog, az sem biztos, hogy jól látom, de az az érzésem, mostanában megint nagy elánnal mossák össze az ellenzéket és az ellenzéki pártokat. Értem ez alatt azt, hogy én például nagyon szeretném, ha Orbán és bandája megbukna (ezt nem adtam fel, és soha nem is fogok lemondani róla), tehát a jelenlegi számrendszerben ellenzékinek számítok. De nem vagyok sem párt, sem nem kötődöm semmiféle párthoz semmi módon. Az ellenzéki érzelmű emberek csoportja – ha ketten vannak, ha másfél millióan, akár kötődnek valamelyik párthoz, akár nem – az én értelmezésem szerint együtt jelenti az ellenzéket. Ez nem azonos az ellenzéki pártokkal. Mégis azt látom, hogy független és függetlennek látszó portálok függetlennek látszó újságírói célzottan mossák össze a két fogalmat. Ha lehet, tessék már nekem megengedni az ellenzékiségemet és ne kelljen állandóan azzal szembesülnöm, hogy megbuktam, végem van, széthullok. Ünnepélyesen ígérem, nem fogok széthullani.

Ha én nem is hullok szét, a kormányoldalon látni vélek némi meghasonlást. Bencsik Gábornak, a Magyar Demokrata főszerkesztőjének tegnapi kirohanása elég nagy port kavart, erről majd lesz szó bővebben az első cikkünkben, legalábbis Bálint kolléga kopácsolásából erre következtetek. Az viszonylag friss fejlemény, hogy éjfél körül reagált a közpénzmédia a Hirado.hu-n keresztül, én csak most olvastam (éjjel alkalmanként aludni szoktam), és bevallom, majdnem a monitorra köptem a kávét röhögés közben. Egészen parádés jelzőkkel rajzolta körbe Bencsik Gábort az Origóhoz hasonlóan névtelenül publikált cikk szerzője. Hogyaszondja:

korábban Soros György által finanszírozott alapítványnak dolgozó Bencsik Gábor,

Az egykoron Soros György egyik alapítványának dolgozó, jelenleg pedig egy jórészt kulturális megfontolásokból vásárolt hirdetésekből fenntartott, legfeljebb ezres nagyságrendben elérhető havilap főmunkatársaként dolgozó Bencsik,

A testvére által főszerkesztett Magyar Demokrata munkatársaként is dolgozó Bencsik Gábornak az sem tűnt fel,

A közmédiával kapcsolatban azt sem sikerült észrevennie a kiegyensúlyozottságot hírből sem ismerő és korábban kommunista pártállami háttérrel működő Magyar Újságírók Országos Szövetsége egykori főtitkárának (1989-1997),

Azt is leírja a diktatúrában tíz éven keresztül az akkor még pártkiadványnak számító Nők Lapjának dolgozó újságíró,

a Horn Gyula kormánya idejében a Nyugdíjpénztárak Országos Szövetsége elnökének is megválasztott Bencsik Gábor álláspontja újságírói pályafutása alatt a saját érdekeinek megfelelően többször is változott.

Legalábbis érdekes, hogy pont most jutott eszébe megszólalni, amikor hamarosan várható az EBESZ újabb, vélhetően előre legyártott propagandaanyagának közzététele.

Hát ha ez nem vicces, akkor semmi nem az. Arra olyan nagyon sok esélyt nem látok, hogy az aktuális hatalom elvárásaihoz minden időben résmentesen illeszkedő Bencsik Gábor azért fakadt ki a Facebookon a közmédia pártossága miatt, mert az erkölcsi érzéke ezt követelte tőle. Tehát vagy az van, hogy a Hirado.hu-t elfelejtették tájékoztatni arról, hogy tartózkodjon a baráti tűztől, vagy éppenhogy tájékoztatták, mert hatékonyabban lehet elhitetni a gaz Brüsszellel a jobboldali újságírói függetlenségi törekvéseket, majd ahhoz igazítani (látszatra) a közmédiát és végül nem érteni a jogállamisági eljárás ezen elemét, háthiszen igény volt az elfogulatlan közmédiára – mégpedig belső igény -, és lám, lett elfogulatlan közmédia. A saját hívek is ügyesebben nyelik a dolgot, ha az nyájon belülről érkezik, nem kell olyan hosszasan magyarázni nekik, hogy miért változik a felszín. Tehát lehet küldeni nyugodtan a pénzt Brüsszelből, minden fillér jó helyre kerül. Vicces népség, azt meg kell hagyni. Azon sem lepődnék meg különösebben, ha csúnyán ráförmedne a kormány valamelyik beszélő feje a közpénzmédiára, hogy nem szabad így beszélni a szólás- és sajtószabadságért, valamint a kiegyensúlyozott tájékoztatásért szót emelő elvtárssal, mert igazsága van neki, tényleg kicsit elszaladt a ló a közpénzmédiában, de most aztán rend lesz rakva.

Jó ébredezést, derűs napot kívánok mindenkinek! Mi szokásunk szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!