NEHAZUGGY

Az egész országot feltették a választás megnyerésére. Bejött

Traumáktól mentes jó reggelt mindenkinek! Vasárnap után hétfő, történelmi vasárnap után történelmi hétfő. Nehéz szavakba önteni, hogy hetek óta mennyire vártam ezt a napot, pedig a hétfő szót kimondani sem jó, nemhogy megélni. Mégis. Bár tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ami mostantól jön, azt sokan legfeljebb a rémálmaikban tudták elképzelni, mégis öröm, hogy vége van. Legalább minden idők legmocskosabb kampányának vége van. Nem mintha ebben az állandóan harci pszichózisban a béke és a biztonság ígéretével bódított országban akárcsak egy pillanatnyi kampánycsend lett volna az elmúlt évtizedben. Azt fenntartom, hogy a tegnapi nap nem a demokrácia ünnepe volt, nem lehetett a demokrácia ünnepe. Megígértem, hogy nem találgatok, nem jósolgatok, mert semmi alapom nincs rá. Nem mondtam meg semmit – nem vagyok egy kimondott Schiffer András -, ezért most nem kell visszaszívnom semmit. Viszont minden, amit tegnap reggel még nem tudtam, az most már teljesen világossá vált. Van körülbelül 1,8 millió ember, aki nem akart szégyenkezni az utókor előtt, és van ennél egymillióval több, akinek minden pont így van jól minden, ahogy 12 éve van. Ennyi embert tökéletesen képes egyben tartani, manipulálni, a Rogán-konyhában megkonstruált dezinformációs buborékban tartani és szükség esetén mozgósítani a hatalomgyár.

Tegnap este világossá vált, és aki látta, hallgatta a pártja győzelmének mértékétől megrészegült, nem alaptalanul nagy arcú örökös miniszterelnököt, az pontosan tudja, ideje nagy levegőt venni, tükörbe nézni és újratervezni. Ez ugyanis pontosan az, aminek látszik. A Fidesz-KDNP a zsinórban negyedik kétharmadát húzta be tegnap, Orbán Viktor az ötödik kormányzására készülhet. Ez a száraz tény, ezt kell tudomásul venni, ezzel kell mostantól együtt élni. Hogy győztek. A Fidesz és Orbán Viktor az ország egyik részét megkérdőjelezhetetlenül maga mellé állítva legyőzte az ország másik részét. És természetesen Brüsszelt és Sorost és Zelenszkijt, és a fenekedő sötét globalista erőket. Egyedül Putyint nem, mert vele semmi problémája nem volt eddig sem, bízhatunk benne, hogy az oroszok a jövőben is szabadon mászkálhatnak ki-be a külügyminisztérium szerverein, a magyar államtitkok között szlalomozva. Talán nem tévedés azt állítani: ő maga sem gondolta, hogy ha az Ukrajnában elkezdődött háborús öldöklés után 24-48 órával simán átöltözik a béke nagykövetének, mintha az elmúlt tizenkét év szabadságharcos uszulása meg sem történt volna, az nem egyszerűen egy sima győzelmet, de újabb kétharmadot jelent számára. Azt hiszem, félreérthetetlen üzenete van annak, hogy a nyilvánosság elől évek óta hermetikusan elzárt Rogán Bűnöző Antalt is maga mögé állította a győzelmi színpadon. Valóban butaság lenne egy bűnöző miatt szégyenkezni, amikor az embert (értsd: Európa egyik legkorruptabb oligarcháját) brutális kétharmaddal negyedszer is visszatapsolják az ország élére. Ahol Szél Bernadett helyett Menczer Tamást szavazzák be a parlamentbe, ott nem nagyon érdemes mutogatni.

Ahogy eddig sem, úgy én ezután sem fogom az észt és az igazságot osztani, de véleményem szerint azzal járunk a legjobban, ha a választás eredményét nem fogjuk semmire, és nem keressük a kifogásokat. Vegyük tudomásul, és bármennyire is letaglózó, nézzünk szembe a valósággal. Ne mutogassunk a buszoztatásra, láncszavazásra, ételosztásra, közmunkával zsarolásra, a határon túli szavazatok tisztaságának teljes hiányára, a közszolgálat helyét betöltő orosz dezinformációra és propagandára, a sokszoros erőforrás túlerőre, a teljesen kiegyenlítetlen erőviszonyokra, a minden elemében csúfosan torzító választási rendszerre, a Fidesz képére rajzolt választási körzetekre, semmire. Ez bizony nem segít, és alighanem az sem segít, hogy Gyurcsány Ferenc Jakab Péterrel versenyt futva igyekszik a balhét elvitetni Márki-Zay Péterrel, benne megtalálni a bűnbakot, rákenni ennek a történelminek kinéző és annak is látszó ellenzéki vereségnek minden felelősségét. Amely vereség egyúttal ezt a következmények nélküli országot elhelyezte az ő méltó helyére. Ahol már nem egy, hanem két szélsőséges alakulat ül be majd a parlamentbe, és ezek közül az egyiknek alkotmányozó többsége van. Mellbevágó – ahogy a tenyerét kárörvendően, bár az eredmények fényében jogosan dörzsölgető Schiffer mondta. És szopás – ahogyan Kovács Gergő, a kétfarkúak elnöke mondta, és igen, a következtetéseket muszáj lesz levonni mindenkinek, aki ebben részt vett, aki azt ígérte a választóinak, hogy ebben a rendszerben is megszorongatható, de akár le is győzhető a Fidesz. Úgy tűnik, ennek semmi realitása nem volt, és aki eddig úgy érezte, hogy ebben a gyűlölettel mérgezett, reggeltől estig paráztatott mocsárban egyre nehezebb levegőt venni, annak mostantól szembe kell néznie azzal, hogy lehet még sokkal rosszabb is. Orbánt hallgatva, semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy az igazán nehéz idők most következnek. Az, hogy a zsinórban negyedik kétharmadát behúzó állampárt vezetőjének nem futotta egyetlen nagyvonalú, gesztusértékű félmondatra, amellyel azoknak üzent volna, akik nem rá szavaztak, számomra azt jelenti, hogy nem lesz itt kegyelem senki számára, aki nem áll be a sorba.

Ne mutogassunk senkire és semmire, de írjuk oda a többi közé: az örökös miniszterelnök minden ellenkező állításával szemben ez a választás nem volt demokratikus, nem volt tiszta és nem volt fair. Nem tudom, hogy ezen pontosan mennyi múlt, de a hatalom propagandagyára a törvény által megengedett kampányköltések sokszorosát felhasználva sikeresen elhitette közel 3 millió emberrel, hogy az ellenzék háborúba akarja vinni az országot. Hadházy Ákos azt írta, hogy aki ennek ellenére mindent ugyanúgy folytatna ellenzékben, mint eddig, az nem érti, vagy nem akarja érteni a magyar helyzetet. Tartok tőle, hogy Hadházy Ákosnak csalódnia kell. Szerintem lesznek bőven, akik pontosan ugyanonnan folytatnák. De addig is. Nem mintha ez az én kínom és keservem lenne, abban azonban majdnem biztos vagyok, hogy a fideszes szavazók nagy része el sem tudja képzelni, mi vár rá hamarosan. Amikor nem lesz árstop, amikor a fizetésük annyit sem fog érni, mint most, amikor elfogy a visszautalt szja, és kiderül, hogy nem volt ingyen ebéd. Minden választási ajándékot a közösből adományozott a keresztapa. Most még nem érzik, de majd fogják.

A Fidesz és Orbán Viktor az egész országot feltette a választás megnyerésére, bejött. Most majd meg lehet mutatni, hogy amikor a problémákat nem ők rajzolják meg a kampányasztalnál, akkor mi van. Hogy a valódi problémákat is tudják orvosolni, vagy csak a láthatatlan ellenségeket képesek legyőzni. Ezért a fideszes győzelemért hatalmas árat fizetett Magyarország, és sokáig fizetni is fogja. Az is, aki nem tud róla. Sokan már csomagolnak, még többen ezután fognak. Félő, hogy akik közben két kézzel szavaztak a békére és a biztonságra, most olyan háborút kapnak az arcukba, hogy öröm lesz nézni. Ez van. A rezsicsökkentést, a béke és biztonság hamis illúzióját nem lehet érdemben ellentétpárba állítani a Moszkva versus Európa kérdéssel, vagy ha igen, nem itt és nem most. Akiket a kiszolgáltatottság legmélyebb bugyraiba taszított az elmúlt 12 év politikája, és mégis dalolva szavaztak negyedszerre is a Fideszre, maradnak, sokan viszont elmenekülnek. A legbrutálisabb talán az, hogy Magyarország visszafordíthatatlanul kettészakadt: van Budapest és van minden más. A mi életünkben ebből már aligha lesz egyetlen ország, egy közös haza. Megismétlem: Orbán beszédét hallgatva bizonyosak lehetünk abban, hogy le fognak számolni végérvényesen mindenkivel, aki nem őket támogatja.

Sokféle irányból szembe kell nézni a tegnapi nappal, itt most még annyit, hogy őszintén sajnálom azokat a civileket, aktivistákat, akik rengeteg munkát toltak bele abba, hogy legalább a reménye legyen meg bármiféle változásnak. Hogy ne az állandó acsargás, vicsorgás, ökölbeszorulás határozza meg a mindennapjainkat újabb négy évig. Együttérzek mindazokkal, akik tegnap este a könnyeikkel küzdöttek, mert a remény szertefoszlott, mert nem tudnak elmenekülni, mert nem így képzelték a rendet. Nem tudok semmi érvényeset és előremutatót mondani nekik se, magunknak se. Van itt valami súlyos történelmi, pszichés, mentális, lelki determináltság, amit valamiért nem értünk. Mert ha értenénk, akkor nem ért volna hidegzuhanyként az, ami tegnap történt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább