Azt írta az újság tegnap – mármint egy olyan újság írta, ahol nem aljas, szemét, aberrált és beteg lelkű újságírók dolgoznak, mint odaát -, hogy a baloldali politikusok foglalkozása lett a kéregetés. Egészen pontosan erre gondolt a költő:
Kezd külön „üzletággá” válni a baloldalon, hogy a parlamenti rendbontások után az érintett képviselők a választóikkal fizettetik meg a házszabály megsértése miatt kiszabott büntetésüket. A héten Szabó Tímea folyamodott ehhez a megoldáshoz, de korábban már a párttársa, Tordai Bence is ugyanígy cselekedett. Ugyanakkor Jakab Péter, a Jobbik elnöke, valamint Hadházy Ákos is „adósa” lett már a támogatóinak.
Tehát igen, Szabó Tímea 9,6 millió forintos büntetése ihlette meg a széplelkű, polgári-konzervatív értékeket valló, lejáratáshoz, mocskolódáshoz, rágalmazáshoz, szemétkedéshez a nevét semmilyen körülmények között nem adó médiamunkást, amely büntetésről azért döntött önkényesen, egyszemélyben, a hatalmával maximálisan visszaélve, már egy jó ideje a láncait ledobva őrjöngő házelnök, mert az ellenzéki képviselő a gigantikus Fudan-közpénzbiznisz elleni tiltakozás jegyében kitűzte a Fidesz-logóval összemontírozott kínai zászlót a parlamentben.
És mivel a jobboldali morális fölény alapos munkát végez, emlékeztette a közönségét arra, hogy bizony nem ez az első alkalom, hogy egy balliberális képviselő a parlamenti rendbontását követően a büntetését a választóival, illetve az állampolgárokkal akarja kifizettetni. Gondolt itt az udvari krónikás a Kövér Lászlónak szintén 9,6 milliót érő Jakab Péterre, a 8,2 milliót érő Tordai Bencérre, nem utolsó sorban az ezekhez képest sokkolóan olcsó Hadházy Ákosra, akinek a Stop propaganda! feliratú molinója például mindössze 2 millió forintos büntit ért a maga idején. Azon kicsit csodálkozom, hogy a felsorolásból kimaradt Gyurcsány Ferenc, akit Szabó Tímeával azonos időben ért utol a házelnöki szigor, viszont neki nem négy, hanem mindössze egyhavi tiszteletdíjának (2,4 millió forint) megfelelő összeggel vágta meg a fizetését Kövér. Van ilyen: a nagy gyurcsányozásban néha elfelejtenek gyurcsányozni. Ehelyett van ez:
Figyelemre méltó, hogy a Jobbik-elnök egyébként pontosan havi 6,2 millió forintot keres politikusként, és a jövedelméhez saját szolgálati autó és sofőr is jár, sokan ezért is tartják álságosnak, hogy gyűjtésbe kezdett a szimpatizánsainak körében
– ez a utolsó passzus, amit idézni akartam ebből az ellenzéki választók pénztárcája és pénze miatt látványosan aggódó, vasárnap hajnalban ügyeletes propagandista fércművéből, ezzel függ össze a mondanivalóm egyik fontos része. Bár Kocsis Mátétól tudom, hogy egy Fidesz-cseléd jobboldai újságíró soha nem tud annyira aljas és szemét lenni, mint egy baloldali, rohadjak meg ha értem. Két nap nem telt el azóta, hogy kiderült, újabb fideszes pártlap (Fejér Megyei Hírlap) vesztett pert Jakab Péter ellen, amiért azt hazudták a Jobbik elnökéről, hogy képviselői fizetése 6 millió forint, így „könnyen ki tudná fizetni” a Kövér által rá kiszabott közel 10 milliós büntetést. Ezzel szemben az igazság az, hogy Jakab Péter fizetése ennek a harmadát sem éri el, ezért a Székesfehérvári Törvényszék elsőfokú ítéletében helyreigazításra és perköltség megfizetésére kötelezte a Fejér Megyei Hírlapot.
Nem telik el két nap és a propaganda zászlóshajója, a Magyar Nemzet a tarháló ellenzéki politikusokat pellengérre állító gúnyos dolgozatában leírja, hogy a Jobbik elnöke PONTOSAN 6,2 millió forintot keres, miközben a hasonszőrű pártkanális éppen most bukott el egy pert azért, mert behazudta a 6 milliós fizetést. De ez nem számít, az számít, hogy Jakabnak is, meg renitens, szivárványkoalíciós mosléktársainak is van pofájuk az állampolgárok pénzére utazni. Mert mekkora üzlet ez, úristen! Ha ez nem jó üzlet, akkor semmi nem az. Hagyni magad rommá szívatni, megalázni Kövér nertárs pillanatnyi idegállapota által 2-8-10 millió forinttal, tudva, hogy Kövér nertárs pillanatnyi elmeállapota meglehetősen konstans: a felfokozott frusztráció, düh és gyűlölet közveszélyes elegye adja, és soha semmi jó nem következik belőle. Nem tudom, ki az a perverz, aki ezzel akarna üzletelni, de nem hiába nem vagyok én jobboldali újságíró.
De azért biztosan sokan érzik a diszkrét szarszagot, az önkritika teljes hiánya és a tudathasadás diszkrét szarszagát, ami ebből a sztoriból árad. Propagandistáék azon forgatják a szemüket, hogy a balliberális büdösbunkó ellenzék nem tud viselkedni, meghágja a fideszes parlament szentségét, rendet bont és lehányja a Ház méltóságát, és mindennek a tetejébe nem átall a magyar emberektől kéregetni, hogy a viselkedészavaruk miatt rájuk kirótt jogos büntetést ki tudják fizetni. Mindeközben propagandistáék ívesen leszarják a magyar emberek pénztárcáját, és visszaöklendezik ugyanazt a hazugságot, amiért a másik pöcegödör már elveszített egy pert. Tudva, hogy majd a Párt közpénzapanázsából úgyis kifizetik a perköltséget, a hajuk szála nem görbül, oszt’ jónapot!
Nem ma kezdte ezt a lejáratást a tizenkettedik éve elnyomott jobboldali mártíriumot előadó fideszes médiagyár. Amikor tavaly tavasszal Hadházy Ákos pénzt kért a dudálós tüntetések miatt pofálanul megbírságolt magyar emberek büntetéseinek kifizetésére, a cselédek, szolgák és főnökeik kigúnyolták az ellenzéki politikust, merthogy tarhál. Úgy érzem, hogy most az egyre durvuló közéleti viszonyok közepette, az állampárt mindent és mindenkit eltaposni szándékozó választási kampányára ráfordulva érdemes felidézni, mit írt akkor Hadházy:
Kérni valójában nem szégyen, hanem az ellenzék előtt álló egyetlen út – már ha valamit még kezdeni akar azon kívül, hogy felháborodva szónokol az ülésteremben, amíg csak meg nem vonják a szót. Nem véletlen, hogy a propagandasajtót zavarja, ha jó szándékú emberek nem engedik, hogy a hatalom törvénytelen büntetésekkel csuklóztassa az ellenzéket. Érzik Orbánék is, hogy nem jó nekik, ha néhány ezer ember hülyét csinál belőlük, jobb szeretik, ha a pénzforrások felügyeletével ők tartják sakkban az ellenzéket.
[…] ha valóban független és határozott ellenzéki politikát akarunk csinálni, akkor igenis kérni kell! És ha van igény erre a politikára – mert jól csináljuk –, akkor az emberek adni fognak nekünk (ha nem adnak, az egy visszajelzés lesz, hogy ideje változtatni). Ha pedig adnak, a Fidesz hiába veszi el a pártok támogatását, nem tudja térdre kényszeríteni az ellenzéket, mert nem leszünk rászorulva, hogy visszakullogjunk biodíszletnek a parlamentbe, ahol ékes szónoklatokkal bírálhatjuk a kormányt, amíg meg nem vonják tőlünk a szót.
Hogy mi a tanulság? Rengeteg ilyen és még ilyenebb támadás jön, és nem fog kettéhasadni a tudatuk, nem fogják érezni mennyire szánalmasak, ahogy néhány tízmillió forintnyi önkéntes felajánlás miatt aggódnak, miközben szentté avatják a nép pénzéből dollármilliárdossá hízott miniszterelnöki strómant és a nép pénzéből főhercegi luxusuradalmat építő miniszterelnököt. Közhely, de igaz: a demokrácia pénzbe kerül. Akik mögött nincsenek az adófizetőktől lenyúlt közpénz-milliárdok és közbeszerzéseken meggazdagodott oligarchák, azok csak akkor tudják érdemben felvenni a harcot az önkényuralommal, ha minden tekintetben függetlenek az elnyomóktól. Ezt a függetlenséget pedig nem tudják lejáratni és széthazudni közpénzért bűnözőket mentegető szerencsétlen propagandisták. Ennyit a tarhálásról.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.