Újabb friss, üde jó reggelt és eredményes jó szurkolást kívánok magunknak! Mármint én kifejezetten azért szurkolok magunknak, hogy megérjük azt a pillanatot, amikor már nem kell naponta szénné égni azért, mert egy másokat deviánsozó, semmibe vevő, nagyarcú, romlott erkölcsű, bármire képes, de semmiért felelősséget nem vállaló gyülevész banda, amely politikai elitnek csúfolja magát, nem egyszerű csak visszaél a bizalommal, amellyel felruházta a nép az ő szabad akaratából, de járulékos nyomorúságként mimagyarok jó hírét is körbehurcolja a világban. Majd amikor kiderül az éppen soros gyalázat, akkor első körben jön
Aztán második körben jön
És közben vannak az egyéb elvetemültségek arról, hogy
Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy beleszarnak a ventillátorba, amiből a kéményen és az ereszcsatornán csodálkozó kisember arcába csap a fekália, de még fel is vannak háborodva, hogy aktuálisan az alapján ítéli meg őket a nyilvánosság, amit a szemével lát. Már megint a baloldal a hülye, már megint a baloldal gyűlölködik. Miközben ők valójában nem ilyenek, nekik nem fér bele, hiszen ők az egyedüliek, akik tiszteletben tartják, ezért nem is akarják megerőszakolni a kisemberek hálószobáját (ezzel szemben szegény gestapózó Deutsch Tamást erőszakolja politikailag az Európai Néppárt, midőn egyesek a kizárását kérik), nem akarnak életvezetési tanácsokat adni (nem, ők egyenesen az alkotmányba fércelik a családbarát, heteroszexuális, jó kereszténység fundamentumait), lehet oszlásnak indulni, csak a szokásos történik: a Fidesz-gyűlölők őrjöngenek és kárörvendenek.
Nekem azért eszembe jutott, amikor Borkai meztelen segge és luxusjachtos luxuskurvázása sem fért bele. Annyira nem fért bele, hogy ahelyett, hogy azonnali hatállyal, sűrű szégyenkezés mellett eltüntették volna a süllyesztőben, hagyták, hogy ország-világ szégyenére, mintha mi sem történt volna, elinduljon és megnyerje a győri polgármesterválasztást. Mert a politikai közösségük értékrendjébe ugyan állítólag nem fér bele a házasságtörő, de az még kevésbé fért volna bele, hogy azt a fideszes alaptörvény gránitszilárdságát idéző értékrendet, ami az állampárt sajátja, az állampárt politikai-hatalmi pillanatnyi érdekei fölé helyezzék. Továbbá az is felmerült bennem, hogy ha ők nem ilyenek, ha nekik ez nem fér bele, akkor hogy lehet, hogy viszonylag rövid időn belül ez már a második eset, amikor a mérgező, fojtogató, rongyrázó állampárti erkölcstelenség szűkebb és tágabb dimenzióban torát üli a Fidesz által hangoztatott és állítólag képviselt sziklaszilárd morális elvek fölött?
Persze az külön kérdés ebben az undorító történetben, és ez is csak annak a jele, hogy az ilyen pofáraesések általában a propaganda gyenge pontjaira is rávilágítanak (márpedig a Fidesz érdemi kormányzási képességek hiányában legerősebb pontja a propaganda), hogy azt állítják: semmit nem tudtak az egészről, azt sem tudták, hogy ki az a Szájer József, hogy milyen életet él, és hogy ez milyen politikai értelemben vett sérülékenységet és ennélfogva milyen ordító nemzetbiztonsági problémákat vet fel. Szerintem viszont nem arról van szó, hogy Szijjártó és a minisztériuma alá tartozó Információs Hivatal ne tudott volna arról, hogy a Fidesz egyetlen valamire való brüsszeli politikusa mibe keveredett, hanem arról, hogy a megroggyant, teljesen hiteltelenné vált, a családra, a házasságra, a keresztény erkölcsi tisztaságra, és úgy általában a heteroszexuális, Istennek és a Vezérnek tetsző, papírral megerősített kapcsolatok kizárólagosságára épített propagandát így próbálják visszahozni a szakadékból. Hogy nem tudtak róla, mert ugye ha tudott volna róla a főnök, biztosan nem hagyja.
A helyzet az, hogy egyik lehetőség rosszabb, mint a másik. Ha tudtak róla, és hagyták, hogy az egész országra szégyent hozó Szájer az ereszcsatornáig tolja a rozsdás biciklit, akkor azért, ha meg tényleg nem tudtak róla, akkor meg azért tragédia, hogy bármekkora hatalommal sem tudnak mit kezdeni, és megakadályozni az ilyen penetránsan szégyenletes botrányokat. De a legfontosabb véleményem szerint az, hogy végtelenül kínos és kellemetlen lesz ezzel a sztorival a hátizsákban ülni a brüsszeli asztaloknál, és azzal nyomulni – amivel kiváló ütemérzékkel nyomult Varga Judit is egy tegnap megjelent francia lapinterjúban -, hogy mi becsületesek vagyunk, a mi kártyáink az asztalon vannak, nekünk sem a szuverenitásunk, sem az elveink nem eladók. Eddig még többnyire működött, de ugyan ki fogja ezután komolyan venni ezeket a fölényeskedő, megejtő, öntömjénező sallangokat?
Eddig főleg az volt a kép a magyar kormányról – és az, hogy lapértesülések szerint az Európai Bizottság arra készül, hogy megkerülje a vétóba és a jogállamiság elleni keresztesháborúba kapaszkodó magyar-lengyel véd- és dacszövetséget, szintén ezt támasztja alá -, hogy velejéig korruptak (az hogy a szemfényvesztés kedvéért most éppen helyettes senkiket hurcolnak el bilincsben, ezen aligha változtat) és ha tíz évig volt is, innentől már nem lehet hátrálni velük szemben. Mostantól viszont a meleg szexpartiról drogokkal a hátizsákjában, igazolvány nélkül az ablakon és az ereszen keresztül menekülő, ráadásul a kijárási korlátozásokat is megszegő Szájer József is eszükbe fog jutni, amikor Orbán komoly pofával migránsozik, sorosozik és követeli magának a tiszteletet. Ezek után hogy lehet komolyan venni a bort ivás és vizet prédikálás ügyében súlyosan lebukott magyar kormány(párto)t?
A Szájer-ügyet bármilyen exkluzív, moralizáló, kikérjük magunknak, hogy mi ilyenek volnánk, mert mi nem ilyenek vagyunk nyilatkozat ellenére sem lehet lemosni a Fideszről. Ha eddig volt is a megértőbbek szemében, innentől nincs semmiféle felsőbbrendűség, nincs semmilyen morális fölény, amire hivatkozni lehet. A pátosz, a sallangok, a becsület és a tisztesség innentől még inkább hazugságnak minősülnek Orbánnal és pártjával összefüggésben, és ezen nem javít, de legalább tovább ront, hogy Földi László-kaliberű, rovott múltú hitvány alakok a brüsszeli rajtaütés magyar érdekeket sérteni hivatott, semmiképpen nem véletlen jellegéről lamentálnak a párttévében. Ez már azon nem változtat, hogy szánalmasakká váltak a rengeteg közpénzen terjesztett propagandisztikus szólamok és szónoklatok, az egész züllött rendszerük pedig nemhogy tiszteletet nem parancsol, de végképp önmaga paródiájává korcsosult. Amivel alapvetően semmi baj nem lenne, eddig is tudtuk, csak sejteni nem mertük. Nem lenne semmi probléma, ha az Európai Unió és ezen belül Magyarország jelenét és jövőjét, vagyis a magyar nemzeti érdeket most nem Szájer József pártja védené Brüsszelben úgy, hogy hetek óta rázza az öklét, zsarolja az európai közösséget, és neki áll feljebb.
Közben a veszélyhelyzetre hivatkozva gyilkolják az önkormányzatokat (akik legyenek hálásak, hogy Parragh iparűzési adó eltörlésével kapcsolatos görénységét nem támogatják), közben a magyarok hullanak, mint a lengyelek, közben Orbán famíliájának és holdudvarának a közpénz törvényes ellopásán zsírosodó vállalkozásain nem fog a magyarok tíz- és százezreit földhöz vágó járvány, a haverok által kivitelezendő fővárosi atlétikai stadion úgy drágul, mintha nem lenne holnap, de kuss legyen, mert decemberben hamarabb és már emelt összeggel jön a nyugdíj. Kell még valamit mondanom?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.