NEHAZUGGY

A Tízparancsolat vajon elegendő lesz?

Lázár Gergő | 2020. Március 10, Kedd | 19:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép jó estét mindenkinek!

A mai nappal eljutottunk oda, hogy koronavírusos híreken kívül nehéz lenne bármi másról is beszámolni. A tegnap este bejelentett, teljes Olaszországot érintő karantén ugyanis elborzasztotta a fél világot, erre reakcióként sok ország – olyanok is, ahol nincs túl nagy számú fertőzött – bezárta oktatási intézményeit és törölte nagyobb tömegrendezvényeit. Több ország is úgy döntött, megtiltja, vagy szigorúan korlátozza az Olaszország felől érkezők beutazását, ezzel is megpróbálva meggátolni a vírus terjedését. Időközben Spanyolország is felzárkózik, és már több mint 1500 esettel van dolga a helyi kormánynak, több tucat halott mellett. Madrid összes iskoláját bezárták legalább két hétre, a helyzet pedig egyre komolyabb. Egyes kórházakban romlanak a körülmények, de nem szeretnének pánikot kelteni, ezért arra szólítják fel az embereket, hogy kézmosással és a fertőzöttnek vélt emberektől való távolságtartással próbálják meg kordában tartani a betegséget.

Az olasz helyzet valóban súlyos, egy bergamói orvos Facebook-bejegyzése – amit több komoly lap is átvett az utóbbi napokban – világít rá erre. Ez azonban továbbra sem azt jelenti, hogy pánikolni kellene, mint inkább azt, hogy érdemes felkészülni: nem biztos, hogy Olaszország lesz az egyetlen olyan ország, ahol komoly helyzet alakul ki. Magyarországon a szituáció továbbra sem súlyos, eddig ugyanis mindössze 12 bizonyítottan pozitív esetről tudni, noha az ő ellátásuk leginkább a vicc kategóriájába tartozik. Az egy dolog, hogy a kormány az ő ügyüket is a migráció elleni harchoz használja fel – a legtöbb fertőzött hivatalosan ugyanis iráni diák – de emellett az is kiderült a beszámolókból, hogy 5-6 ágyas szobákban tartják őket elkülönítve.

Nem vagyok virológus továbbra sem, de ez minimum felelőtlen döntésnek tűnik. A HVG cikkéből az is kiderül, hogy az iráni dákok arra panaszkodtak, hogy nem kapnak elég szappant, fertőtlenítőt és vécépapírt. Végülis minek azt, ugye? Ha ilyen esetekben sincs megfelelő eszköz, akkor mégis mire számíthatunk, ha esetleg komolyabbra fordul a történet? Mert ugyan bejelentették, hogy van 1600 lélegeztetőgép országosan, csak hát ha még a legalapvetőbb fertőtlenítő szerek sem állnak rendelkezésre, akkor az vajon meddig lesz elég? Ismétlem: jelenleg a helyzet nem súlyos idehaza, és pánikot sem szeretnék kelteni, továbbá abban reménykedem, hogy a kormány készen áll minden eshetőségre.

Az olasz példa mutatja, hogy annak ellenére is, hogy tényleg minden lehetséges eszközt megkaptak, és időben felkészültek a vírus elterjedésére, még ez sem volt elég a helyzet kordában tartására. Itt a lózungok és ígérgetések nem számítanak, a valóság ugyanis megbosszulja magát, ha kiderül, hogy a kormányzat nem a valódi tényeket közölte. Bízzunk tehát abban, hogy valóban felkészült az ország erre a járványra, hiszen még ha egyelőre nem is kell szembenéznünk annak elterjedésével – én ebben bízom –, jobb ha minden, ami szükséges, rendelkezésre áll.

A mai nap talán egyetlen nem koronavírussal foglalkozó híre (a többiről majd reggel) a kutyáját az autója után kötő balotaszállási állatkínzó ügye. A nő előkészítő tárgyalásának ülését a mai napon tartották, ahol mivel a nyomozás alatt a bűncselekmény elkövetését tagadta, az ügyész indítványozta, hogy amennyiben az asszony beismeri bűnösségét, és lemond a tárgyalás jogáról, hat hónapra vonuljon börtönbe. A nő nem ismerte be bűnösségét, és ragaszkodik a tárgyaláshoz. Megpróbálna az ember pártatlan maradni az egésszel kapcsolatban, de igen nehéz. Az ugyanis, amit a nő elkövetett, számomra nem bocsánatos bűn, ezért a 6 hónapos börtönbüntetést is kevésnek tartom. Egy állatnak szándékosan szenvedést, majd halált okozni nem emberi természetre vall, aki ilyenre képes, az véleményem szerint szinte bármi másra is.

A nő előkészítő tárgyalásának helyszínén több álltavédő is megjelent, akik nemtetszésüket fejezték ki vele szemben. Szidalmazták, lökdösték és videófelvételek alapján le is köpték. Valahogy a felvételt megtekintve mégsem volt olyan érzésem, hogy sajnálnám az elkövetőt. Magyarországon ugyanis szinte bevett szokássá vált, hogy mindenféle állatkínzást – néha még emberölést is – gond nélkül meg lehet úszni. Már-már az állatkínzók háborodnak fel, ha valaki felelősségre vonja őket, hiszen ezek csak állatok voltak, amiket ők megöltek. Az állatkínzás bűncselekmény. Jó lenne, ha végre nem csak papíron lenne az, hanem a valóságban is, és minden állatkínzó börtönnel fizetne az általa elkövetett bűncselekményért. Hiszen ha ez végre megszokottá válna, talán lenne némi visszatartó ereje, és csökkenne az esetek száma.

Mai cikkeink:

Egy dolgot biztosan nem lenne szabad tenni: reggeltől estig hazudni

Ez is megy az ország vejének zsebébe

Állítólag szekuláris ország

Modern jobbágyok

Javítsunk identitást

A nulladik beteg

Kire fognak mutogatni?

Alkony sző a tó fölé bíbortakarót

Nőnapi rés

A mi felelősségünk a fiatalok iránt

A mai nap legjobb kommentjei:

A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években valósággal lubickoltunk a ránkszakadt szabadságban – csuda helyi tanterveket, könyveket hoztunk össze, szakmai és néha pénzbeli támogatást kaptunk, mindenféle továbbképzést és konferenciát szerveztünk, jártunk egymáshoz tapasztalatokat és eszmét cserélni. Igaz, a kollégák többsége akkor is hallgatott, sőt, megkérdezte, hogy mit csináljon, és hogy valóban kell-e neki bármit is létrehoznia. Mekkora vitáink voltak arról, hogy az iskola zárványként működik, alig van köze a kinti világhoz, és hogyan kellene-lehetne közelíteni a valósághoz. Aztán 2000 táján megtört lendület – vagy elfáradtak a reformerek, vagy elhagyták a pályát, vagy beletörődtek abba, hogy a kollégák többsége ellenére nem lehet jókedvű, élő iskolát csinálni. Ami pedig 2012 óta zajlik a közoktatásban, az maga a helyrehozhatatlan tragédia. A mostani NAT „csak” tovább rongál – pedig már alig van mit rongálni. (Glorianna)

Ez a pofátlanság netovábbja, amikor egy évek óta nem kellően értékelt ágazatban a végletekig kihasznált dolgozóktól most elvárják, hogy hazaszeretetből, lelkiismereti késztetésből vagy az ég tudja milyen érvekre hivatkozva helytálljanak. Fel se merül, hogy esetleg más módon is el lehetne ismerni az áldozatkészségüket – miközben az operatív törzs nagyon dolgos tagjai nyilván nem ingyen tartják naponta a sajtótájékoztatókat. (Melinda)

Én támogatnám, hogy a helyi indentitás erősödjön, csak ehhez az önkormányzatiságot nem szétverni kellene, hanem erősíteni. (Tibor)

Segítséget kérek: akkor ez arra jó, hogy ha falun élő szülők gyermekeként a szomszéd város szülészetén láttam meg a napvilágot, akkor kerüljön be a személyibe a falunk is? Az elmúlt 50 évben komolyan, nem tudtam mi a bajom. Csak kóvályogtam össze-vissza. De most végre helyre billent az identitásom! Őszintén örülök, hogy ma Mo-n több millió embernek ez a legnagyobb problémája. (Fedor)

A nap kiemelt kommentje pedig Ritától:

Írtam egy cikket arról az alkalomról, amikor áttörtük a meglepett kölykökből álló rendőrkordont 2018. 12. 08-án a rabszolgatörvény elleni demonstráció után. Mi / én ott az első sorban azt hittük, hogy mögöttünk pont így tódul és tülekszik a szakszervezetisek ott megjelent húszezres tömege.

Sikerült. Bejutottunk a Kossuth térre, eufória. Összemosolyogtunk azokkal, akikkel felismertük egymást. Aztán megfordultam – a jelenetet azóta is lelassítva látom az agyamban – és senki nem volt mögöttünk. Senki. Mintha elvarázsolták volna a tömeget. 150-200 ember állt ott és meredt a kihalt Alkotmány utcára, majd zavartan egymásra. Beng…

Az a jelenet lemodellezte a magyar társadalmat. (Sajnos nem csak az egyszerű állampolgárok szintjén…)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!