NEHAZUGGY

Ez már mindennek a legalja

Lázár Gergő | 2019. Augusztus 29, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar kórházak állapota siralmas. Sőt, már azon a szinten is túl vagyunk, már lassan kifejezni sem lehet azt a szintet, ahova eljutottunk. Nincs kötszer, wc papír, kézfertőtlenítő, klíma és még lehetne sorolni. Csoda, hogy még van folyóvíz és szike, bár lassan már abban sem vagyok biztos, hogy ez is mindenhol megoldott. Orvoshiány, nővérhiány, szakápolóhiány van, de valahogy még mindig működik a rendszer. Évente legalább 24 ezren halnak ebbe bele, de toldozgatásokkal valahogy képes a hatalom fenntartani ezt a rendszert. Azok pedig, akik a befizetett adójukért cserébe már semmi sem kapnak, felháborodhatnak, de jóformán hiába. Nincs ugyanis összefogás sem a betegek, sem pedig a kórházban dolgozók részéről. Egyenként mondja el mindenki a saját problémáját, amin ugyan hetente háborodunk fel, végső soron hatása mégsincs.

Én már több cikkemben is leírtam, hogy egyedül azt látom megoldásnak, hogy hagyjuk megdögleni ezt a rendszert, hiszen életképtelen, és már így is emberek tízezreinek halálát okozza, mert úgy teszünk, mintha még mindig működne. Nem működik, már régen nem. Az egészségügy összeomlása akkora pofon lenne a kormány számára, hogy kénytelenek lennének végre tenni valamit. Persze lehet, hogy továbbra is Gyurcsány Ferencre és az elmúlt 9 év előtti 8 évre fognák, de mentségük már nem lenne arra, amivé lett az egészségügy az elmúlt években. Egyre kevesebb pénzből kénytelenek a kórházak gazdálkodni, ez pedig forrás- és emberhiányt jelent. Idén rekordalacsony szintet ért el az egészségügyre szánt állami finanszírozás, a GDP 7 százaléka alá zuhant, ami példa nélküli. Ha pedig még azt is számításba vesszük, hogy ebből a 6,9 százalékból a kormány mindössze 4,5 százalékot áll, akkor könnyen megérthetjük az okait annak, hogy miért meghalni járunk kórházba, nem pedig gyógyulni.

A legjobb orvosok, nővérek és szakápolók egy igen jelentős része ma már nem itthon dolgozik. Valamelyik angol, német vagy francia kórházban kamatoztatják a szaktudásukat, itthon pedig azok maradtak, akik vagy nem tudtak a családjuk miatt elmenekülni, vagy egyéb okaik voltak a maradásra. Ezek az emberek – még ha szaktudásuk alapján kiemelkedőek is lehettek egykoron – ma több ember munkáját végzik el, sokszor dupla műszakokban, ez pedig meglátszik a teljesítményükön is. A páciens fejét leordítják, hibát hibára halmoznak, embertelenül, mindenféle kedvesség nélkül utasítják a betegeket. Lehet, hogy nem az ő hibájuk, azonban ez a beteget miért is kell hogy érdekelje? Persze az emberek többsége nem egy 5 csillagos hotelben megszokott ellátást vár egy kórházban, azonban az, ami ma egyes egészségügyi intézményekben tapasztalható, talán Afrika valamelyik országában lehet hasonló.

Az RTL Klub híradójából a minap kiderült, hogy a mezőkövesdi orvosi ügyeleten a sebkötözésre érkező betegektől azt kérik, hogy hozzanak magukkal kötszert. Felháborító? Az. Újdonság? Aligha. Megtörtént ez már korábban is máshol, akkor is felháborodtunk 1-2 napra, aztán minden ment tovább, mint előtte. Itt már messze nem egy-két intézményről van szó, hanem az egész egészségügyi rendszer működésképtelen, Bajától egészen Balassagyarmatig. Teljesen egyszerű, rutin beavatkozásokat sem tudnak már sokszor elvégezni, mert nincs eszköz, orvos vagy hely. Mi kell még ahhoz, hogy ez az egész összeomoljon? Képes-e egyáltalán összeomlani anélkül, hogy az abban dolgozók egyszerűen feltennék a kezüket és azt mondanák, kész, ennyi volt?

Én úgy hiszem, hogy ezek az emberek már nem szívességet tesznek a társadalomnak. Mert a helyzet egy centivel sem javult az elmúlt években, miközben ők tönkretették saját magukat. A rendszer csak romlik, és ma már eljutottunk arra a szintre, hogy egy harmadik világbeli ország kórházi ellátása is köröket ver a magyarra. Valóban megéri az áldozatot? Ez a szívesség a kormánynak kedvez, hiszen úgy tehetnek, mintha az egészségügy továbbra is működne, miközben magyarok tízezrei lehelik ki a lelküket valamelyik omladozó kórház betegszobájában. Olyanok, akik ma is élhetnének.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!