Gyönyörű, mediterrán tavaszban sétálunk Pécs főterén, a Városháza előtt. Négy órát utaztunk, hogy ebben az élményben legyen részünk. 83 éves barátnőmmel éppen Csontváry festményeiről beszélgetünk, a Dzsámi különleges hangulatát elemezzük. Teli vagyunk élményekkel, Zsolnayval, Dómmal, Liszt-szoborral, virágokkal, utcák hangulatával, miegymással. Egy hűsítő fagylaltra vágyunk. Átvágunk a Városháza előtt, a fagyizó irányába.
– Hé! Maguk aláírtak már? – robban be egy erőszakos mondat az idilli képbe. Megfordulok, nézem, hogy ki áll mögöttem. Senki. Akkor ezek szerint nekünk szólt a kérdés. Végignézek az „úron”, majd lejjebb fordítva a tekintetem, észreveszem a narancssárga pultot. Szó nélkül fordulunk el.
Nem fagylaltot árult… Narancsot, keserűt, savanyút, romlottat.
Szomorú lettem, mint az árvácskák, amelyek a Városháza előtti „virágágyásokban” kókadoznak. Éltető víz hiányában…
-Hé! Pécs! Azért szeretlek!
béjem
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.