Október 6,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ha ennek az ocsmány baszakodásnak nem lesz vége hamarosan…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A verés és a terror elől menekült el Juhász Péter felesége a három gyerekkel; Benyugtatózta és napokra egy lakásba zárta gyermekei édesanyját Juhász Péter; Be­gyógy­sze­rezte, meg­verte, be­zárta három gyer­meke any­ját a ma­gyar po­li­ti­kus; Juhász Péter napokra a lakásba zárta, nyugtatózta és verte a volt barátnőjét; Megverte volt élettársát Juhász Péter; Bírósági periratok: Bezárta, benyugtatózta és összeverte volt élettársát Juhász Péter; Kicsoda az asszonyverő Juhász Péter?; Összeverte 3 gyereke édesanyját, egykori élettársát Juhász Péter; Gyerekei anyját szidja és fenyegeti a nőverő Juhász Péter a Facebookon.

Azt hiszem, a hányingerrel határos módon kimerítettem a Fidesz revolverként funkcionáló, bulvárpropagandát okádó nemmédiájának szalagcímeit, amelyek a Borsonline-Ripost-888-PestiSrácok-Figyelő-Origo tengelyen hullámoztak végig az elmúlt két napban. Azon ne akadjunk fenn, hogy még abban sem sikerült maradéktalanul egyetérteniük az elektronikus szolgamédia zászlóshajóinak, hogy akkor ki is tulajdonképpen a szenvedő alany: a feleség, avagy az élettárs. Jelen esetben már tök mindegy is. Meg itt és most az is teljesen mindegy, hogy ennek a – pöcegödör egyik végétől a másik végéig cifrázott – hírnek miért nincs nyoma a nem fideszes médiában. Érteni vélem, ez az írás most nem erről szól.

Aztán itt a másik oldal, és az ilyenkor elkerülhetetlen magyarázkodások:

És innentől kezdve az ilyenkor a lényeg. Hogy az egyik ilyenkor éri a másik ilyenkort. Pontosan azóta, mióta akkor, legelőször Tóbiás József, egykori MSZP-elnök feleségét/egész családját rántotta le a se magánéletet, se istent, se embert nem ismerő, azóta rákos daganattá fejlődött, közpénzzel megtámogatott, géfodorista szakmai-emberi erkölcstelenség a mocsokba.

Amikor a mocsár- és salakmédia Tóbiás Józsefet úgy próbálta meg leköpni, hogy a felesége évtizedekkel ezelőtti meztelen fotóit publikálta és azon gusztustalankodott, hogy anno egy egész ország azokra a fotókra verte ki… nos, akkor elszakadt egy gát. Azóta a korábbi tabunak számító magánélet a nyilvánosság köpőcsészéjébe került. Azóta kiderült, hogy emberek (elsősorban közéleti szereplők) magánéletét, annak vélt, vagy valós – de a nyilvánosságra semmilyen módon nem tartozó – aspektusait  politikai bunkósbotként lehet felhasználni az erősebb kutya közösülési szokásainak elve alapján. Hogy ez rendben van, megengedhető, legitim és helyénvaló.

Azóta vált divattá és már-már elfogadottá, hogy egy leszedált országot zsibbasztanak Spéder Zoltán rövidgatyájával és ördögi lényével, Volner János jobbikos frakcióvezető susnyás kalandjaival, Vona Gábor buziságával, azzal, hogy Soros György hogyan akarta meggyilkolni az anyját, vagy hogy Gulyás Márton milyen társkeredő oldalakon ismerkedik. Amikor nemrégiben arról írtunk, hogy milyen borzasztó következményei lesznek annak, és mennyire elfogadhatatlan az, ha az ország miniszterelnökéről valaki tényként állítja, hogy veri a feleségét, akkor természetesen magunkra borítottuk az erkölcsi gerincferdülés fekáliás bilijét. Hát hiszen Orbán gyűlöletébe az is belefér, hogy asszonyverőnek tituláljuk, mert valaki úgy hallotta valakinek a valakijétől, és mert különben is évtizedes nyílt titok és közszájon forgó evidencia ez. Pedig nem az, és nem fér bele.

Most, amikor a salakmédia egy, a II-III kerületi bíróságon lévő állítólagos peranyagra hivatkozva tényként kezeli és végighömpölyögteti a polgári-keresztény-nemzeti gennymédiáján, hogy Juhász Péter terrorizálta gyerekei édesanyját és mekkora nagy köcsög ez az ember (akinek semmilyen más opciója nem marad, mint a védekezés), akkor nem csak az a kérdés, egyáltalán hogyan kerülhettek ezek az úgynevezett bírósági periratok az állampárt médiájához (valószínűleg sehogy; de ha már oda kerültek, miért nem mutattak meg belőlük legalább egy hihető/hiteles darabot), hanem hogy mit lehet kezdeni ezzel az egésszel és hova vezet az, ha

életünk nagy élménye nem az újságírók szakmai kiskátéja, hanem a magyarság szolgálata.

Ebben az aljas állításban minden benne van, többek között ez is: ha a magyarság, azaz a mindenkori hatalom érdeke azt kívánja, akkor ebbe a moslékba az is belefér, hogy a magát újságírónak tartó barnanyelvű zsoldos a másik oldal megkérdezése, bizonyítékok, orvosi látleletek, jogerős bírósági ítéletek hiányában bármikor gátlások nélkül, kiszínezve telekürtölheti a nyilvánosságot azzal, hogy Juhász Péter reggelente a gyerekei vérét issza kávé helyett, vagy hogy Vona Gábor minden második szerdán muszlim férfiakkal fajtalankodik. Legfeljebb másfél év pereskedés után kiderül, hogy koholt hazugság volt az egész, bírósági ítélet kötelezi a fosmédiát a helyreigazításra, meg arra, hogy közpénzből kártérítést fizessen, de a buli megérte: a közvélemény már memorizálta a lényeget. Az embert kicsinálták, meghurcolták és ameddig a pereskedéssel és azzal volt elfoglalva, hogy a hitelességén, becsületén esett csorbát az igazságszolgáltatás révén próbálja helyreállítani, nem jutott energiája azzal foglalkozni, ami a feladata: leleplezni azoknak a mocskos ügyeit, akik nem akarják, hogy a mocskos, közérdeklődésre számot tartó ügyeikről legyen szó.

Félreértések elkerülése végett: nem tudom, hogy Juhász terrorizálta-e a családját, mint ahogy azt sem tudom, hogy Orbán konkrétan szilánkosra töri-e Anikó asszony orcáját évente háromszor, szerencsére nem is az én dolgom ezt megállapítani. Sőt, azt sem állítottam soha, hogy tudom az igazságot arra nézvést, hogy Marton László mit tett 30 évvel ezelőtt rendezőként a keze alá került színésznövendékekkel. Ergo nem vettem a bátorságot, hogy – a fent említett orgánumokhoz hasonlóan – erkölcsi ítéleteket fogalmazzak meg olyan történésekkel kapcsolatban, amelyekről nem állnak rendelkezésre cáfolhatatlan bizonyítékok.

Most is csak arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy ez, ami itt történik, és egyre durvábban, egyre nagyobb fordulatszámon pörög (értsd: botrányos nőverés, minden idők legnagyobb magénéleti politikusbotránya propagandáék szerint), nagyon nincs rendben. Mint ahogy az sem volt rendben (csak az a kutyát nem érdekelte), amikor a kollégáim személyes adataival éltek vissza, és az életüket teregették ki gyáva, kormánybarát rohadékok, akik azt is tudni vélték, hogy az olvasóinktól kapott támogatásból Angliában golfozgatunk. Nem mintha bűncselekmény lenne, de ha a magyarság szolgálatába a legordasabb hazugságok is simán beleférnek, és bárkit tönkre lehet tenni a személyes, senkire nem tartozó magánéletében való vájkálással, akkor az egy mocskos, szaros, trágyaleves diktatúra, ahol az emberi jogok nevű handabandát hamarosan a szótárból is kitörölhetjük.

Nem tudom, hogy miért pont most került elő ez a homályos, a szokásos forgatókönyv szerinti történet a szőnyeg alól, sejtéseim vannak róla. Az egészen biztos, hogy az ilyen és hasonló történeteket eddig kivétel nélkül elbukta a lakájmédia, még akkor is, ha vaskos karaktergyilkos propagandát sokat láttunk, helyreigazítást viszont annál kevesebbet. Aki veri a nőket, aki erőszakos geci, arról mondja ki a bíróság, hogy erőszakos geci és egy utolsó, aljadék nőverő. Arról ne a névtelen firkászok szarevő gyülekezete mondjon ítéletet úgy, hogy még a gyerekeit is belekeveri. Akkor sem, ha a hírbe hozottat Juhász Péternek hívják, és akkor sem, ha Orbán Viktornak.

Ha ennek az ocsmány baszakodásnak nem lesz vége hamarosan, ha a nyilvánosság nem utasítja el az effajta gennyes magánéleti turkálást és nem teszi világossá, hogy a közügyekbe nem keverünk magánéletet, hogy Juhász Pétert és bárki mást kizárólag az igazságszolgáltatásnak van joga a választások előestéjén bűnösnek és nőverőnek kimondani, akkor holnap a közönséges állampolgárt sem fogja senki és semmi megvédeni attól, hogy tönkretegyék az életét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.