Október 6,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Amikor a kisstílű, igénytelen, korrupt téeszelnök illemről prédikál

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Új fiú a francia elnök, most jön először csúcsra. Meg fogjuk nézni, meg fogjuk ismerni. Biztos vannak elképzelései. Van itt már azért néhány veterán, aki több mint tíz éve húzza itt az igát. Nyilván ki fogja magát itt ismerni. A belépője nem túl biztató, mert tegnap azt gondolta, hogy a barátságnak az a legjobb formája, hogy mindjárt belerúg a kelet-közép-európai országokba. Ez itt nem szokás, de szerintem majd ő is kiismeri magát”

– ebben az oly ismerős és megszokott, de legalább lábszagú, magas lóról lenéző stílusban reagált (ITT megtekinthető mind dicsőséges érkezése az EU-csúcsra, mind párját ritkítóan suttyó megnyilatkozása) Európa önjelölt, zsebredugott kezű, seggben kitérdelt, golyóálló megmentője, a V4-ek soros elnöke, illiberális illemtan-szakértő Emmanuel Macron francia államfő két nappal ezelőtti interjújára, amelyben bírálta a Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonló cinikus országokat (és nyilván azoknak vezetőire gondolt), amelyek azt hiszik, Európa egy szupermarket, nem pedig közös sors.

Az interjú egyébként még mindig meglehetősen visszafogott és diplomatikus, ám azért mutatkoznak bőven olyan jelek, amelyek arra engednek következtetni: Macronnal sokkal nehezebb dolguk lesz az elvetemült, bomlasztó illiberális populistáknak, mint amennyire hazabeszélésileg nagypofájú, kivénhedt igavonó Orbán. Értsük úgy: Macron lehet az új Soros. A francia nyilatkozat és a magyar reakció abban a kontextusban értelmezendő, hogy a mai napon a visegrádi csoport vezetői (a lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar miniszterelnök) külön is találkoznak Macronnal, az új fiúval. Bár e sorok írásakor még nem lehetett tudni, pontosan milyen irányt vesz ez a találkozó, a fenti röfögés akkor is megér néhány szót.

Macron szupermarketes hasonlata alapvetően sántít: normális ember vásárolni megy a szupermarketbe, ami Orbán bandájáról nem feltétlenül mondható el (amennyiben a bolt megkaparintását nem tekinthetjük vásárlásnak), de nyilván értjük a mondanivalót. A reakció pedig szintén unásig ismerős, és leginkább kocsmákban, valamint tesztoszterontól sűrű levegőjű férfiöltözőkben elhangzó beszélgetések szintjén szoktak így megnyilvánulni a felek. Nálunk viszont ez a bevett, hivatalos kormányzati kommunikáció. Ez a színvonala neki. Hogy amikor érdemben semmit nem vagyunk képesek reagálni a minket ért kritikákra, akkor előkapjuk a legótvarabb személyeskedést. A magyar parlamentben az elmúlt ülésszakban kizárólag ebben a műfajban alkotott maradandóan letaglózót Orbán.

A látványosan szétcsúszott fejű és lelkű dakota fővezér, az idétlen öltönyével, a szotyolával telepakolt zsebére dugott kezével illemtanból oktatja a megválasztott francia elnököt. A morál és az erkölcs felkent őreként hivatkozik az európai szokásjogra, amelytől ő még saját bevallása szerint is – a maga félázsiai habitusával – fényévekre kereng az űrben. Európa és Brüsszel megállításának életbevágó fontosságát az európai és brüsszeli emberek pénzéből dübörögtető, Európát minden megszólalásában köpködő, hibáztató, lesajnáló, elmarasztaló, lenéző, mintegy kívülállóként pellengérre állító szent küldetéstudat érvként hozza fel ebben a verbális izmozásban, hogy bírálója tapasztalatlan/fiatal, ezért majd megjön az esze, nem kell vele foglalkozni.

Európa egyik legcsóróbb, leginkább kizsigerelt és lepusztított országának hangosan büfögő, minden eleganciát és civilizáltságot nélkülöző, kisstílű téeszelnöke újfent jól megmondta a magáét. És ebben az a legszebb, hogy már megint nem egy feddhetetlen államférfiú nyitotta szóra a száját, hanem Európa legkonszolidáltabb kleptokráciájának működtetője, aki a politikából és a közpénzből élésen kívül egész életében semmit nem alkotott, akinek a műveltsége és a kultúrája kimerül a siralmas magyar futball imádatában, a fehérvári huszárok kezdetű nóta óbégatásában és a szotyola fáradhatatlan köpködésében.

Miközben azt vetik a szemére még mindig meglehetősen szalonképes stílusban, hogy hülyének néz mindenkit és saját illiberális szája íze szerint értelmezi egy demokratikus közösség szabályait, Orbán újfiúzik. Ennyire  futja. Macron – sokan másokkal szemben – kimondja azt, amit sokan mások is gondolnak, de évek óta finomkodnak és eltartott kisujjal kerülgetik a lényeget. Orbán pedig nem cáfol pontonként, hanem maga előtt tolja, mintegy védőpajzsként a kelet-európai országokat. A leggyávább, legvisszataszítóbb tempó ez, hiszen valahol a sötét és romlott és korrupt lelke legmélyén pontosan tudja, hogy amit csinál, kínos és védhetetlen és hogy a bírálatok neki szólnak, nem általában véve a visegrádi országoknak.

Lehet új fiúzni és az életkort/korábbi tapasztalatokat valamiféle érdemként felhozni egy vitában, de a helyzet az, hogy újfiúsága ellenére Macron már pontosan kiismerte az enyveskezű, vásárlónak álcázott gazembert, aki miután kifosztja a szupermarketet még pofázik is, hogy szar minőségű árucikkeket tartanak ott. Az a helyzet, hogy a barátság nem jár alanyi jogon, ahogy a tiszteletet is általában kiérdemelni szokás, nem gumicsizmás lábbal toppantgatva követelni.

Remélhetőleg Macron véresen komolyan gondolja az Európai Unió megreformálását, aminek szerves része az is – az önkritikus, azonnali helyzetelemzés mellett – hogy amit egy ideje körülírva, becsomagolva lebegtetnek, azt meg is lépik. Hogy vagy leültetik a seggükre Putyin európai sakkfiguráit, vagy kertelés és hablatyolás nélkül elérik, hogy Európa hatékony, cselekvőképes egységként lépjen fel azokkal a veszélyekkel szemben, amelyekre csak közös válaszok adhatók, vagy hagyják tovább garázdálkodni és hazudozni az európai szélsőségeket lángra lobbantó, Orbánhoz hasonló megélhetési populistákat. Akik mindig mások háta mögé bújva igyekeznek saját felelősségrevonásukat megúszni, de akik mindig a legnagyobb pofával hivatkoznak a szuverenitásukra, amikor saját korrupt hatalmukról van szó.

Nincs kétségem afelől, hogy az új fiú valójában az új Gyurcsány, az új Soros, az új ősellenség. Csak nehogy ebbe beletörjön az a nagyfene szabadságharcos veterán bicska. Hátha beletörik.

Frissítés: a V4-ek tiszteletet kértek Macrontól. Hála a jóistennek.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.