Folyamatosan hullámzik az, ami hullámzani szokott egy vészesen túltolt, gyűlölettől és hülyeségtől habzó kampány után. Még azt sem mondom, hogy majd gyorsan elmúlik, mert nem fog. Mindössze bő másfél év van a választásig.
Hölgyeim és uraim! Ez már a választási kampány. Most még mindenki elemzi és értékeli a vasárnapi eseményeket. Olyannyira, hogy napok óta nem láttuk sem Nógrádi tanárprofesszor urat, sem más migránslátót. Vasárnap óta nem ölik egymást a muszlimok, de még a fehér embert sem gyilkolják és a Teréz körúti robbantó sem olyan fontos téma jelenleg.
Most mindenhol az az elsődleges szempont, hogy a kormánypárt meggyőzze a híveket: brutálisan győztek. Nem fontos, hogy a népszavazás érvénytelen volt és innentől kezdve kit érdekel, hogy az érvénytelenségen belül hány liter/miatyánkkal győzött a vezér. Arról nem beszélnek, hogy érvénytelen, inkább összehasonlítgatják más adatokkal. Kicsit sem gáz, hogy közben a saját maguk által hozott törvényt köpik le.
Az egyszerűagyú szavazó amúgy sem emlékszik arra, hogy az uniós csatlakozásról szóló szavazás azért lett érvényes kevesebb szavazattal, mert akkor 25 százalék volt az érvényességi küszöb és totál másról szólt, teljesen más volt a kampány is. Aztán a Fidesz megemelte az érvényességi küszöböt 50 százalék plusz egy főre. Azért, mert azt hitték, ezzel kicselezik az ellenzéket, de magukat lőtték vele…lábon. Ámde nem baj, mert nincs az a kijelentésük, amivel ellenkezőt ne tudnának állítani bármikor és olyan döntésük sincs, amit le ne tagadnának. Ezért álljon itt a számtalanszor újrafarigcsált alaptákolmány vonatkozó része:
Jó, persze. A hívő ezt nem olvassa el, ha elolvassa, nem hiszi és egyébként sem érdekli. Viszont hívőből van talán 1,5 millió, választópolgárból pedig 8 millió. Nem egészséges úgy tenni, mintha elsöprő többségben lenne a kormánypárt, mert elsöprő kisebbségben van valójában. Az más kérdés, hogy úgy alakították át a választási rendszert és a jogrendet, hogy ebben az esetben is többséget alkotnak a parlamentben. Az is más kérdés, hogy úgy kommunikálnak, mintha valódi többségben lennének.
Távolról sincsenek olyan sokan és egyáltalán nem legyőzhetetlenek. Ez csak egyfajta pszichózis, mint amikor százezer halálra szánt embert őriz tíz fegyveres és a tömeg mégsem támad az őrökre, mert elhiszi, hogy azok vannak fölényben.
Csak hát itt ilyenről szó sincs, nincs fegyver és nincsenek őrök. Mindenki tegye helyre a fejében ezeket a dolgokat szerintem. Egy kisebbség van, egy hazug, a saját játékszabályait is betartani képtelen kormány van és propaganda. Egyik sem legyőzhetetlen.
Nem véletlen, hogy nem sok szó esik a lakájmédiában a Kétfarkúról. Igen kínosan betartott a nagy nemzeti összetartásnak az alulról építkező párt. A humor gyilkos fegyver, de rossz megközelítés lenne a Kétfarkút viccpártnak titulálni. Már régen nem az. Véleményem szerint ez a párt egy igazi trójai faló. Bármi lehet a belsejében és még bármi odakerülhet.
Én azt látom, hogy kezdi felszippantani a fiatalokat (fiatal: nem életkori meghatározás, hanem gondolkodásbeli ez esetben) és mindazokat, akik elég intelligensek a humorhoz. Mert bizony annak megértéséhez ész kell. Több olyan ember van ebben az országban, aki nem hajlandó választani a jelenlegi politikai palettáról, mert nem elég szervilis és nem szereti, ha a képébe hazudnak. Sem a múltban, sem a jelenben.
A közpénzen hizlalt pártokban, a megélhetési politikusokkal szemben itt egy párt, amelyik egy fillér közpénz nélkül, összefogásból, értelemből, lelkesedésből és humorból rajzolja fel magát az ország térképére, napról napra erősebb színekkel.
A jó hír: humor ellen nincs fegyver. A rossz hír: a kormánypárt neki fog menni a Kétfarkúnak abban a pillanatban, amint felismerik, hogy eltolódtak a kényelmes, jól megszokott erőviszonyok és amint rájönnek, hogy egy új ellenzéki erő épül fel a szemük láttára.
Az a rossz előérzetem van, hogy nem csak a kormánypárt, hanem a jelenlegi parlamenti ellenzék is az új párt ellen fordul, amint riválist lát benne. Pontosabban: amint meglátja a riválist.
Lehet, hogy már késő lesz reagálni. Remélem, hogy késő lesz. Ideje felállni egy nem megélhetési politikusokból álló, nem a lenyúlható közpénzekre ácsingózó, nem a szolgalelkű nyaloncokat magához ölelő közösségnek. Igaz ugyan, hogy az ingyen sörön és az örök életen kívül még nincs programjuk (bár nekem ez is eléggé vonzó), de még korai is lenne. Majd lesz.
Az már most biztos és a népszavazás kapcsán ez nyilvánvalóvá is vált, hogy komoly erő van abban a pártban. Igaz, hogy az ellenzéki pártok egytől egyig önmaguknak tulajdonítják a népszavazás érvénytelenségét, de bizony az nem biztos, hogy rajtuk múlott.
Összegzésként: van egy kormányunk, amelyik leválthatatlannak hiszi magát – pontosabban nekik, valakiknek van egy kormányuk, hiszen Orbán Viktor 3,3 millió magyar érdekeit képviseli, én pedig abban biztosan nem vagyok benne – van néhány elhasznált, betokosodott, fejlődni képtelen ellenzéki párt és van egy csomó ember, akik változást akarnak.
Szerintem Habony már számolja a feladvány megoldását, de nem egy túl jó matekos. Szerencsére.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.