Igaz, hogy még mindig több a kérdés, mint a válasz a pénteki, Hortobágyon történt szerencsétlenség körül, azt már tudjuk, hogy takarékossági okokból Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter négy évvel ezelőtt megszüntette a belföldön szolgáló hivatásos katonák általános biztosítását, mondván: nincs annyi káresemény, amiért megérné havonta tetemes biztosítási díjat fizetni.
Közben az is kiderült, hogy nemcsak az itthon szolgáló, hanem az alapvetően sokkal veszélyesebb, gyakran háborús övezetekben zajló külföldi missziókban (Afganisztán, Mali, Irak) részt vevő katonákra se kötnek biztosítást. Jut eszembe: azért az így megvan, nem? Emberi életekről beszélnek úgy, mint közönséges káreseményekről. Normális helyeken emberek halálát tragédiának szokták hívni, de a honvédelmi szakzsargon szerint négy ember halála olyan, mintha leégett volna a csűr, mert valamelyik idióta eldobta az égő csikket.
Visszatérve: mivel nincs biztosítás, Hende Csaba óta az a gyakorlat, hogy a katonákat érintő baleseteknél, haláleseteknél a honvédelmi tárca vállal felelősséget, és állja a kártérítési, kárenyhítési juttatások biztosítását. Mindezt egyedi, miniszteri döntés alapján. A Magyar Idők című tudományos vicclap – amely Tízmilliós kárenyhítés a tűzszerészek családjainak című cikkében verte a szaktárca horpadt mellét már kora reggel – szerint a minisztérium előző vezetése idején egy ideig a katonák hősi halála esetén a biztosító ötmillió forintot fizetett, és ezt a minisztérium is kiegészítette ötmillióval. Úgy tudni, Simicskó István a négy tűzszerész családjának ezúttal egyenként több mint tízmilliós nagyságrendű kegyeleti juttatásról tesz majd javaslatot.
Engedje meg a kedves olvasó, hogy most ne a baleset körülményeivel, lehetséges okaival foglalkozzam, bár kétségtelenül elgondolkodtató hipotézisek is születtek ezzel kapcsolatban (például, hogy késésben volt az érintett területen az EU-nál vállalt bombamentesítési projekt, túllépték a határidőt, és ez is szerepet játszhatott abban, hogy a tapasztalt tűzszerészek életüket vesztették.). Nem vagyok abban a helyzetben, nem rendelkezem azokkal az információkkal, amelyeknek birtokában bárki nyakába varrhatnám ennek a négy embernek a halálát. Ellenben az alaphír kapcsán van néhány megjegyzésem.
Tehát a plebejus kormány spórol. Nagyon helyes. Kivételesen azt gondolom (bár először felháborodtam), hogy Hende Csaba racionális és jó döntést hozott. Annak ellenére is, hogy első ránézésre mellbevágónak tűnhet, hogy egy Afganisztában szolgálatot teljesítő, az életét naponta kockáztató katonának nincs biztosítása, de egy aranylábú futballista kislábujjának akár kettő is. Itt van a lényeg: a biztosítás alapjáraton kockázatmegosztás. Az államnak nem éri meg biztosítást kötni, mert ő maga is egy kurva nagy kockázatközösség, vagyis a sok katona utáni kockázatot hatékonyabban tudja kezelni, ha nem kell külön megfizetnie a biztosítói felárat. Ami ebben a történetben számomra vérlázító és felháborító, ez a kulcsmondat: a miniszter egyedi döntése alapján kártalanítják (ha egyáltalán emberi életekkel összefüggésben lehet ilyet mondani) a hátramaradottakat.
Vagyis az van, hogy képzett, az átlagnál veszélyesebb munkát végző szakemberek/katonák életére biztosítást kötni valóban hatalmas költség (szerencsére a túlárazott közbeszerzések minden pénzt megérnek, ott nem kell spórolni). A kormányzat dönthet úgy, hogy nem fizeti meg a profitorientált biztosítónak járó extraköltségeket. Helyes. Amiről itt beszélünk, az az, hogy megszűnt a biztosítás és nem lépett a helyére semmi.
Az, amiről most beszélünk, hogy tudniillik a mindenkori honvédelmi miniszter egyedi döntése alapján gondoskodnak az elhunytak családjáról, az nem vált ki egy biztosítást. Le vannak írva, rögzítve vannak, szabályozva vannak a katonák jogosultságai, vagy a honvédelmi tárca jóindulatán múlik, hogy éppen mit tart méltányosnak? Az, hogy a miniszter egyedül dönt és javasol, számomra azt jelenti, hogy egy jogosultságból kegy, valamiből, ami korábban járt egy teljesen szubjektív, esetleges kategória lett.
Azt gondolom, nem értettem félre a hírt: ha tisztán és világosan lefektetett szabályozás volna érvényben, akkor nem lenne szükség arra, hogy Simicskó István miniszter úr saját hatáskörben tegyen javaslatot kegyeleti juttatásról. Itt van a kurva nagy probléma megint: hogy kegyet gyakorolnak az elvtársak. Nem gondolom, hogy ez rendben van. Hogy emberek/intézmények jóindulatán múljon az, hogy az özvegyeknek, az árván maradt gyerekeknek mi jár és mi nem. És ha holnap rossz lábbal kel fel az éppen aktuális tárcavezető, akkor nem annyi jár, hanem amannyi? Értem én a melldöngetést, hogy teljes kártérítés, meg senkit nem ér hátrány (4 fiatal ember vesztette életét és öt gyerek maradt árván!) de benne van a tűzszerész szerződésében, hogy mi jár neki, vagy családjának, ha baleset éri, vagy ha meghal? És ha benne van, akkor mi ez a duma, hogy majd a miniszter javasol? És ha nincs benne, akkor, hogy lehet, hogy nincs benne?
Mi fogja eldönteni a szolgálat közben önhibáján kívül autóbalesetben elhunyt katona és a bomba hatástalanítás közben többedmagával felrobbanó katona családjának kártalanítása közötti különbséget? A miniszter kénye-kedve? Mivel kevesebb tűzszerészt ér halálos baleset, akkor ez egy jó alkalom arra, hogy a társadalom szemében jófiút játsszon a kormány? Mert ha mindennap hősi halált halna valaki egy átkozott világháborús szerkezettel a kezében, akkor nem tíz millió járna, hanem kevesebb? Akkor nem ennyi járna, hanem a fele, vagy a negyede?
Nem tudom, hogy ez a szokásjog így rendben van-e. És rendben van-e tízmilliós kártérítésekről nagy betűkkel cikkezni. Mert így ennek kicsit olyan íze van, mintha elhunyt emberekre hivatkozva a kegyes, jótékony aranyember szerepét próbálnák ráhúzni most arra a Simicskó Istvánra, aki majd holnap javasolni fog a kormánynak. Már a negyedik nap is eltelt, a magyarázatok még késnek. A tűzszerészek ismerték azt a 250 kilogrammos, szovjet gyártmányú repeszromboló bombatípust, amely felrobbant, sőt külön felkészítést is kaptak a szerkezetről, mégis megtörtént a szerencsétlenség.
Igen, tudom, aki tűzszerésznek megy és általában fegyveres testülethez szegődik, annak számolnia kell a kockázatokkal. De miután sem egyszeri pénzbeni juttatás, sem a havi járadék nem hozza vissza az árván maradt gyerekek édesapját, a megözvegyült nők párját, nehogy már most is az legyen, hogy mekkora jófej a kormány, és nehogy már a maga javára próbálja fordítani ezt a szörnyű tragédiát. Is. Az már tényleg mindennek a teteje lenne.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.