December 8,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Vagyontalanok állatkertje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 417,199 forint, még hiányzik 2,582,801 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A sokadik, a rengetegedik hasonló „leleplezés” után a magyar ember a vesztesek nyugalmával szemléli a világot. Amitől két éve ökölbe szorult a keze, arra egy éve már csak legyintett, tegnap fel sem emelte a fejét, holnap szándékosan elfordítja. Ez van, amikor egy ország közügyei penetráns érdektelenségbe és közönybe fulladnak.

Fáradt agytekervényei futószalagján regisztrálja a hírt (ha egyáltalán átfogja a tudata): újabb ingatlanról derült ki, hogy az Orbán-Mészáros páros tulajdonában van. Egy alcsútdobozi örökpanorámás nyaralóról van szó, amely szintén nem egy mezei keményen dolgozó tulajdonában áll, hanem. Mészáros Lőrinc vásárolta meg évekkel ezelőtt, majd a 3800 négyzetméternél valamivel nagyobb telek és a rajta álló épület 2013-ban adásvétel útján Orbán Győző birtokába került. Akit a helyiek soha nem láttak a nyaraló körül sertepertélni, ellenben Mészáros Lőrinc embereit, „TEK-eseknek tűnő” biztonságiakat és Orbánt Lévai Anikóstól már igen. Valószínűleg Nárcisz kutya nem mindig örül, ha megzavarják hatvanpusztai békés szundikálását.

A vagyontalan, strómantalan miniszterelnök országában így megy ez. Igen, ha szorosan értelmezzük a szavait, amelyekben mindent provokációnak nevez, ami vagyonosodásának körülményeit firtatja, akkor nem hazudik. Ő nem vagyonos, körülötte mindenki más igen. És nincs kérdés. Magyarországon a politikusokat a milliárdos szüleik, ex-párttitkár apák, családjukat szeretetben és gondoskodásban összefogó anyák tartják el. Nincs az az Isten, aki ezt az összefogást megkérdőjelezhetné.

És bár a sok Erdösinére épülő magyar társadalmat nem érdeklik ezek a legalábbis elgondolkodtató részletek, azért mégiscsak néznek minket mindenféle haldokló, nyugati népek is. Akiknek van például egy közellenségnek kikiáltott, puritán egyszerűségben élő Angela Merkelük, aki vidéken lakik, és saját fizetéséből bérelt albérletben húzza meg magát a német fővárosban, amikor kötelezettségei éppen oda szólítják. Mit gondolhatnak vajon erről a kelet-európai rongyrázásról? Az Unió pénzén élősködő, kastélyok-kúriák-végeláthatatlan földek tulajdonosairól, a kert végében homokozó helyett stadiont építő, egy ország nyomorúságán magasra kapaszkodott kiskirályokról? Akik hivatalosan és becsületszóra vagyontalanok, mint a templom egere.

A nem Erdösinék számára nyilván nem az a kérdés, hogy miért nincs kérdés, hiszen amit látnak, az akkor is van, ha naponta ötvenszer tagadják le az érintettek. A nem Erdösinék az anyázáson túl már sokszor rájöttek, hogy Alcsút-Felcsút nem egy mesebeli világ, ami mindannyiunk büszkesége, ahol a mesebeli királyfi beteljesíti a nagy magyar álmot.

Ez a szépreményű királyfi mára egy egész ország (az a fele is ide tartozik, amelyik még nem tud róla) rémálma lett. Annak a rémálomnak a megtestesítője, amely óriási szakadékot ásott a magát gázszerelők rezidenciáiban meghúzó, mások nevén futó kastélyokban, nyaralókban pihenő, szőlőt művelgető, földet földre halmozó, kisvasutat, stadiont, kalandparkot építő, az utódokat külföldön taníttató, uniós támogatásokból gazdagodó sikeremberek által körülvett plebejus nemzet szolgája, illetve az ő munkáltatói között. Minden alkalommal kicsit rácsodálkozunk (ha egyaltalán) az újabb és újabb szerzeményekre, közben meg egyre világosabb, hogy e két világot már semmi más nem köti össze, mint az a földrajzilag predesztinált 93 ezer négyzetkilométernyi földdarab. A két világ között semmi nincs.

Más helyeken már akadt volna egy olyan szűkebb környezet és/vagy egy olyan szerető, gondoskodó család, amely nyakonvágja a nem mesebeli hőst, hogy elég volt, ez már sok, le kellene állni. Ismerve az előzményeket és látva ezt a legújabb ingatlant, – amelyet persze továbbiak fognak követni (főleg ha egy idő után nem lövik le azokat, akik nyomozni merészelnek) – a megfejtés valahol a küldetéstudat körül lesz mégis. Amely küldetéstudat betegesen és visszafordíthatatlanul elszakadt a valóságtól. Ahol a személyiségzavaros főszereplővel a szó legszorosabb értelmében vett vagyontalanok állatkertje és rezervátuma elhitette, hogy ezt a helyet kizárólag ő teheti jobbá, ő tudja megmenteni, nélküle nincs tegnap, nincs holnap, semmi nincs.

A nem éppen irigylésre méltó, verésekkel tarkított gyerekkor minden frusztrációja ezzé a beteges küldetéstudattá alakult, amelynek hátterében mindenhol ugyanaz a zsarnok apa jelenik meg. Aki megkeserítette az életét, de aki máig minden üzletben benne van, akinek a neve feltűnik az adásvételi, bérleti szerződéseken, a tulajdonlapokon, aki hihetetlen vagyont halmozott fel a rendszerváltás óta. Az az ember, aki nyakon kéne vágja a fiát az eszement harácsolásért, a háttérből irányítja mai napig, sőt: csillapítatlan pénzéhségét skizofrén hajlamú fia hataloméhsége útján elégíti ki. Ezt látjuk a hatvanpusztai kastélyokban és ezt látjuk ezen az átlagos, de mégis idegesítő nyaralón is.

És azt is látjuk, hogy Mészáros Lőrinc nem stróman birtokigazgató és mindenes szép lassan játssza vissza a felhalmozott ingatlanokat az Orbán famíliának. És ennyire egyszerű lesz ez. Győző elvtárs fájdalmas távozása után e földi paradicsomból, az összeharácsolt vagyon fia ölébe hullik. Illetékmentesen. Tekintve, hogy az előrelátás jegyében még annak idején törvényileg megoldották, hogy az egyenesági rokon után örökölt vagyon mentesüljön az öröklési illeték alól. És mivel nyilván senki nem tehet arról, hogy olyan szorgalmas, tehetséges apa jutott neki, amilyen, hát kössön bele aki akar vagy tud.

A vagyontalanok állatkertje közben a vesztesek nyugalmával nézi és tűri, hogy a papíron strómantalan és vagyontalan, küldtetéstudatos, zavart személyiségű szolga, a meghatározott időre alkalmazott közmunkás (a szónak abban az értelmében, ahogy egy miniszterelnök a köz érdekében dolgozik jobb helyeken) magát királyfinak képzeli és addig nem nyugszik, amíg Alcsúttól Felcsútig minden a kezére nem kerül. Félelmetes. És egyáltalán nincs még vége.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.