Könnyek árján ring lelkem ladikja, gyémántfényű könnycseppek prizmaként bontják az éltető napfényt ezer szivárványra. Lelkemben apró pilleszárnyak verdesnek, sóhajtásomtól meghátrálnak az elgurult pamutgombolyaggal játszadozó, plüsspuha kiscicák.
Bakker, fogat kéne mosnom.
Nem hülyültem meg – az eddigihez képest – hanem olvastam én szépeket, ettől kerültem válságos állapotba. Ezt olvastam:
„Ül az osztályban a gyerek, vele szemben a tanító néni. Eddig szerették egymást. Most azonban gyanakodva néznek maguk elé, szemükben ott ül a szégyen. A gyerek könnyeivel küszködve arra gondol, hogy utálnia kellene az apját, hogy szerethesse a tanárt. A tanár arra gondol, mennyire nem szereti most a gyerek apját, mert nem tartotta otthon a fiát. Hogy vajon miért nem támogatja őt az apa, „miért nem szolidáris a tanárokkal”. A gyerek persze arra is gondol, hogy mit szólnak majd az osztálytársai. Hogy kiközösítik-e, mert bement az iskolába. Arra a helyre, ahol tanítási időben köteles megjelenni, hacsak nem beteg vagy nincs valamilyen különleges oka annak, hogy hiányozzon.” A teljes művet itt lehet olvasni.
Persze lehet még találni rengeteg cikket a – járassuk le a lázadó pedagógusokat, a melléjük álló gyerekeket, szülőket – témakörben a lírai izébe hajló könnyfacsarástól az alig burkolt fenyegetésen keresztül az egészen primitív személyeskedésen át az oktatási jogok biztosának nyilatkozatáig. Aáry-Tamás Lajos (ő az oktatási jogok biztosa) szerint megrendíti a pedagógusokba vetett bizalmat a gyermekekben az, ha a szülők nem viszik/engedik iskolába őket 29.-én és inkább minden szülő forduljon a biztos úrhoz, ha problémája van.
Mindeközben veszettül zajlik a köznevelési kerekecskedombocska, Balog Zoltán rendkívül elégedett, állítólag majd kapnak krétát is az iskolák egyszercsak valamikor, a Nagycsaládosok Egyesülete pedig – mint köznevelésileg tárgylópartner – szintén nem tartja helyesnek, ha nem mennek a gyerekek suliba hétfőn.
Ha elrugaszkodunk a kormány alternatív valóságától és sikerül túljutnunk a könnyesbús Béluskán, aki egyedül ül az iskolapadban súlyos marcangokkal kicsiny lelkében, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy régen kettévált a történet.
A kormány makacsul kerekasztalosat játszik, a teljes propagandagépezet bevetésével halmozzák a verbális sikert a verbális sikerre. Tárgyalnak, megállapodnak, eldöntenek, kijelentenek, bejelentenek. A propagandaipari szakmunkások kényesen eltartott kisujjal, műbőrkalapban, farzsebből kilógó nyelesfésűvel lapátolják a trágyát, gyártják a birodalmi gyöngyszemeket.
Közben a való világban az igazi pedagógusok dolgoznak, a szülők polgári engedetlenséget tanúsítanak (igen, bármennyire hihetetlen is, ehhez még van joga a polgároknak), a hús-vér Béluskák pedig távolról sem olyan ostobák, hogy ne tudnák pontosan, mi és miért történik körülöttük és legfőképpen értük.
Megmosolyogtató, hogy a néhány – többségében nem szakmai – szervezetet tömörítő, így Illegitim Köznevelési Kerekasztal (a továbbiakban IKK) mellől az oktatáspolitika azt üzeni, hogy csakis ők képesek és hivatottak az oktatás valódi problémáira választ találni. Csak egy dolgot nem vesznek észre: háttal ülnek a magyar társadalomnak!Hamis az a kormányzati propaganda, mely azt sugallja, hogy az IKK nyílt. Bár a munkacsoportok tevékenységébe megpróbálnak bevonni többeket – kiknek jó része köszöni, de nem kér ebből –, de a végszavazás eredményét a közoktatásban teljesen járatlan többség véleménye fogja eldönteni. És máris folyik a „szalámizás”: olyan ígéretek, melyek határideje valahol a messzi-messzi jövőben homályosul el, s e mellett nem is a lényeget fogják meg, hanem egy korábbi rossz rendszer restaurációját vetítik előre, vagy a mostani áldatlan állapotok korrekciójával próbálkoznak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.