Választottaink és nem választott, hanem kinevezett intézményvezetőink vagyonnyilatkozatainak közzétételi napja – a szokásjog szerint – idén tegnapra esett, de mivel az egész bevallósdi és nyilatkozatosdi rendszere úgy rohad, olyan fölösleges és nevetséges, hogy tényleg jobb lenne, ha nem lenne, egy utolsó, erre vonatkozó bejegyzés után kidobhatjuk a kukába az összes ezzel kapcsolatos, tök fölösleges információt. Ha esetleg normálisan működne az ország, kit érdekelne, hogy ezek mennyit harácsolnak össze. De az ország se működik normálisan, a kollektív memória is igen rövid, ezért a végkifejlet ugyanaz: két nap után úgyis elfelejti a parasztja. Hát akkor nem mindegy mit írnak bele?
Akartuk, vagy nem, azzal már szembesültünk, milyen mesébe illő nyomorúságban tengődik szeretett miniszterelnökünk, miközben holdudvara az év minden egyes napján vagyonosodik szépen, ahogy a csillag megy az égen. Persze a rengeteg „megtakarítás”, az állampapírokba, kincstárjegyekbe, kötvényekbe csomagolt pénz és az egyre gyarapodó ingatlanok mellett találtunk egy halom adósságot, banki tartozást is. Alapvetően viszont fölösleges értelmet és őszinteséget keresni a kézzel írott sorok között, körülbelül azt írnak bele a hölgyek-urak, amit akarnak, ami eszükbe jut, amit nem felejtenek el, vagy amit úgy általában átfog a tudatuk.
Üdítő színfoltja volt ezért a tegnapi napnak, hogy egy szó szerint névtelen, a KDNP összesen három sorából kábé a legutolsó legszélén helyet foglaló képviselőt, bizonyos Hollik Istvánt toltak előre a rivaldafénybe, hogy háborodjon fel és érdeklődje már meg, hova tűnt Gyurcsány Ferenc 900 milliója. Mert ugyanis a kormánypárt átnézte többször is, minden irányból a DK elnökének vagyonnyilatkozatát és nem lelte benne a megfejtést: hol van az a pénz, ami hengergumizó vállalatának eladása nyomán landolt az ő zsebeiben?
Köztudottan nem vagyok egy vérbeli Gyurcsány-rajongó, igaz, hogy KDNP-s még annyira sem, ezért ilyetén identitásom okán nyilván nem érthetem, hogy valaki miért csinál önként-dalolva hülyét magából, ha nem muszáj. Ha esetleg muszáj, akkor sem értem. Annyira nem értem, hogy kötelezően ide kell tennem a „szemléltetőeszközt”, hátha valaki segít az értelmezésben:
Lehet, hogy hülye vagyok én ehhez, meg nem is hívnak Hollik Istvánnak (eddig se jegyeztem meg ezt a nevet, ezután se szeretném, egyúttal majdnem biztos vagyok benne, hogy Harrach gyengélkedik, azaz derogál a szájára venni a Gyurcsány nevet, ezért léptek a paraszttal inkább) de:
Miután itt pár éve már nem milliókkal, hanem kemény milliárdokkal dobálóznak a fejünk fölött, és miután ezek a milliárdok többnyire és általában közpénzből származnak, miután hat éve lassan a Fidesz-KDNP nevű pártszövetség kormányozza az országot, azt hiszem annál mélyebbre nemigen lehet már süllyedni, hogy Gyurcsány Ferenc 900 millióját keressék eszeveszetten.
Főleg azért, mert Hollik István és a belőle közkívánatra hülyét csinálók legnagyobb bánatára Gyurcsány cége az elmúlt 25 évben állami támogatást sajnos nem kapott, közbeszerzésen sajnos nem indult. Ugyanezt ellenben nem mondhatja el magáról a jelenlegi kormányhoz közelálló barátok, kötélbarátok, szotyolázó cimborák, titokzatosan munkanélküli tanácsadók, futballszerető sorstársak, miniszteri szomszédok, ismerősök, közeli rokonok és lojális alattvalók végtelen sora.
Persze lehet kevergetni a szart, meg lehet próbálkozni az újabb és újabb agymosással, de attól a tények nem változnak: Gyurcsány előbb volt üzletember, mint politikus, és bármennyire nem a szívem csücske, ezt bármikor kész vagyok elismerni. Hogy nem a hazai és az európai adófizetők pénzéből lett félanalfabéta gázszerelőből multimilliárdos, nem a miniszterelnök vejeként nyerte meg a fél ország kivilágítására kiírt milliárdos közbeszerzéseket, nem az egyik vagy másik miniszter ivócimborájaként, szomszédjaként vagy gyerekkori barátjaként jutott hozzá az állami propagandahirdetések legyártásának kizárólagos jogához.
Amíg semmiből jött, fénysebességgel meggazdagodott oligarchák elfelejtenek bevallani milliárdokat, amíg a jegybank elnökének nem fogja át a tudata, hogy pontosan mekkora is az ő jövedelme, addig hagyjuk már Gyurcsány Ferenc 900 millióját. De ha mégsem hagyja nyugodni a kormányt az a fránya moralitás, akkor segítünk: jövőre ugyanekkor, ugyanitt, ugyanabban a vaggyonnyilatkozatban kell majd keresni. Remélem – lázas igyekezetükben – addig megtalálják például az eltűnt magánnyugdíjvagyont, vagy éppen a köddé vált Quaestor-milliárdokat is. Ha már annyira keresgélnek.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.