Esett már szó korábban a lengyelországban zajló eseményekről.
Miközben nálunk pezseg a társadalmi vita arról, hogy Ákos, vagy a parlament elnöke a nagyobb tahó – és egyáltalán nem vitatkozunk arról, hogy mennyire normális dolog egy ország földvagyonát kormányközeli kezekbe átjátszani – addig Lengyelországban izgalmas dolgok történnek.
A jelenleg hatalmon lévő, 2015 októberében megválasztott új lengyel kormány nem az első a történelemben. Volt már egy Kaczynski, illetve két Kaczynski, ugyanis ikertestvérek. Az egyikük – Jarosław Aleksander Kaczyński – miniszterelnök, a másikuk –Lech Aleksander Kaczyński – államfő volt. Azonos időben. Két évig tudott hatalmon maradni a Kaczyński testvérpár. Hatalomra kerülésük első percétől igyekeztek lebontani a demokratikus jogrendet és felszámolni minden – a totális hatalomgyakorlásukat korlátozó – gátat és ellensúlyt. A populizmusra és nacionalizmusra épülő rendszert előrehozott választásokon, két év után leváltotta a lengyel nép 2007-ben.
Lech Aleksander Kaczyński 2010-ben életét vesztette egy Szmolenszk közelében bekövetkezett légikatasztrófában. A kormány 2007-es bukása ellenére Lech Aleksander Kaczyński haláláig Lengyelország köztársasági elnöke volt.
Közel nyolc évvel Kaczyńskiék bukása után a lengyelek (ott is lehet némi gond a történelmi emlékezettel) újraválasztották és kormányra emelték az életben maradt Kaczyński-fivér vezette jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) nevű pártot. A frissen felállt kormány ott folytatta, ahol nyolc éve abba kellett hagynia.
Habár a magyar sajtóban bőven találni örömteli híreket arról, hogy lámcsak, mennyire jó az orbáni rendszer, hiszen a Beata Szydlo miniszterelnök által vezetett új lengyel kormány is átveszi azt, ez így nem igaz. Sokkal inkább tanult és emelt át elemeket a 2005-2007 közötti lengyel kormány intézkedéseiből Orbán, mint fordítva.
A mostani – komoly tiltakozásokat kiváltó, a médiát kormányzati irányítás alá vonó – törvénymódosítások sem magyar példára születtek. Valószínűbb, hogy mindkét – önmagát jobboldalinak definiáló, de a jobboldali értékrenddel vajmi kevés hasonlóságot felmutató – kormány ugyanabból a kútfőből táplálkozva igyekszik biztosítani a teljhatalmát.
A hasonlóságok mellett van azért különbség is Lengyelország és Magyarország között.
„Lemondtak pénteken a lengyel közszolgálati televízió csatornáinak vezetői, lépésük a médiatörvénynek a lengyel parlament által elfogadott módosításával függ össze – közölte a Gazeta Wyborcza liberális napilap honlapja. Piotr Radziszewski, a TVP1 , Jerzy Kapuscinski, a TVP2 főnöke, Katarzyna Janowska, a TVP Kultura, valamint Tomasz Sygut, a Televíziós Hírügynökség vezetője egyidejűleg nyújtotta be lemondását, amit Janusz Daszczynski, a lengyel közszolgálati televízió főigazgatója elfogadott.” – számolt be az MTI.
„A törvénymódosítás miatt a lengyel közszolgálati rádió első csatornájának (Jedynka) főszerkesztője, Kamil Dabrowa is tiltakozott pénteken a PAP lengyel hírügynökségnek átadott nyilatkozatában. Bejelentette: péntektől kezdve a Jedynka minden egész órakor felváltva Lengyelország és az Európai Unió himnuszát sugározza, a tiltakozás ezen formájával „a pluralizmusnak és a szólásszabadságnak a lengyel közmédiában való veszélyeztettségére” kívánja felhívni a figyelmet.” – Gazeta Wyborcza
Na, ez az, ami nálunk nem fordulhat elő. Az ilyen összefogás-szerű dolog ismeretlen mifelénk. Mindenki harcoljon meg a maga igazáért, de egyenként.
Ismerősen cseng esetleg Nagy Navarro Balázs neve? Na ugye! Ő az a beteges gondolkodású pasas, aki éveken át demonstrált az MTVA Kunigunda utcai székháza előtt. Nem, mintha érdekelt volna bárkit is és nem, a média szereplőinek esze ágában nem volt melléállni. Vagy valahová állni. Például alapvető elvek mellé, vagy nem is tudom. Nálunk a közmádia legfelkavaróbb botránya az volt mostanság, hogy kirúgják, vagy nem rúgják ki a hányatott sorsú ridikülös műsorvezetőt. Ez rendeződött szerencsére, mindenki megnyugodott.
A lengyelek láthatólag nem nyugszanak meg ennyire könnyedén. Az új kormány első demokrácia-bontó intézkedése óta szinte folyamatosak a megmozdulások az országban. Hogy még egy hasonlóságot említsek: van nekik békemenetük is, természetesen az új kormány mellett békemasírozván.
A választásokon egyébként nem érte el az 52 százalékot a részvételi arány, így tudott újra győzni az egyszer már elzavart Jog és Igazságosság (PiS) nevű párt.
Hogy mi lesz a folytatás, azt nehéz lenne megjósolni. Azt sem lehet tudni, hogy felébred-e a politikától elfordult tömeg és képes lesz-e korrigálni, vagy Lengyelország felzárkózik Magyarország mellé.
Az biztos, hogy Németország elkezdett aggódni. Ha engem kérdeznek: jól teszi, aggódjon csak. Van miért.
Mi is aggódunk és nem csak Lengyelország miatt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.