Október 6,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Halálos politika

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csak tények.

Erzsébet 57 éves. Ezernyi baja van, amit felsorolni képtelenség, de úgy összességében elmondom.

Ízületi gyulladása van. Mindenhol. Járni két könyökmankóval és egy térdortrézissel képes, de még úgy is sántít. A csípőízülete, térde, bokája, válla, könyöke, csuklója és ujjai deformálódtak, mozgásuk korlátozott és fájdalmas. Ezen felül gerincferdülése van, nagyon komoly csontritkulása, 10 dioptriás szemüvege és hallókészüléke.

Az állapota nem alkoholizmus, nem kicsapongó élet következménye, hanem öröklött eredetű, nem gyógyítható és folyamatosan romlik. 1989-ben 67%-os rokkantságot állapítottak meg nála. 2010-ben a felülvizsgálaton örvendetesen gyógyulásnak indult, mert 40%-os egészségkárosodást talált a felülvizsgáló orvos. Erzsébet fellebbezett. 2013-ban a komplex felülvizsgálat 45%-os rokkantságot állapított meg és „B2” kategóriába sorolta. Ekkor a rokkantellátása havi 48.400 forint volt, amit jó kormányunk 2015. január 1.-től ezer forinttal meg is toldott. Egészen 2015. februárig járt ez a hihetetlen összeg, mert akkor ez az ellátás megszűnt. Emeléssel együtt.

Itt most Erzsébet leveléből idézek, semmit nem változtatok az eredeti szövegen:

„Az önkormányzattól megkaptam a határozatot amelyben 2015. február 28-al a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot megszüntetik, és aktív korúak ellátására való jogosultságot állapítanak meg. Ehhez berendeltek egy adott időpontra kb. 50 embert, és elmondták, hogy aki nem írja alá a munkaügyi kirendeltséggel való együttműködést, az nem kap semmit. Persze aláírtam, mint mindenki, később a kirendeltségen az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételem, ami már közokirat hamisítás és csalás, mivel büntetőjogi felelősségem tudatában írtam alá, hogy „A munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezem.”  Náluk ugyanúgy ott volt a felülvizsgálati papírom, amin szerepel, hogy munkaképtelen, nem rehabilitálható rokkant vagyok. Mikor kissé felemelt hangon mondtam az ügyintézőnek, hogy akkor küldjön el közmunkára, mondta, hogy nem lehet, mert alkalmatlan vagyok. Ott a pont náluk, ez a 22-es csapdája, amit a mi kormányunk olyan jól kieszelt, hogy kell megszabadulni a kolonctól. Így most álláskereső vagyok, és hamarosan hajléktalan, mert a 22.800-ból nem tudom a 30 ezer Ft rezsit fizetni, meg enni és élni.”

Van ám folytatása is az ügynek! Javasoltam Erzsébetnek, hogy adjon be kérelmet „Fogyatékossági támogatás” igénylésére, mert megélni nem tud, két mankóval vonszolja magát, fizikai munkát végezni nem tud, más munkát nem kap. Számomra nyilvánvaló volt, hogy két mankóval, térdrögzítővel, gerincferdüléssel, súlyos csontritkulással és ízületi gyulladásokkal eléggé fogyatékos havi 15 000 (TIZENÖTEZER) forint támogatáshoz.
img_0005.jpgimg_0006.jpg

A fentieken túl szerepel a kérelemben a háziorvos véleménye:

img_0004.jpg

Három hónap után kapta meg a határozatot, hogy bizony nem eléggé fogyatékos.

e1.jpg

e2.jpg

Itt a hivatkozott jogszabály, ami szerintem nem állít olyasmit, amit a határozat. Aki ért hozzá, értelmezze.

Értjük. Értjük? Egy önmagát két mankóval vonszoló ember varázsütésre gyógyulásnak indult 2010-ben. Nem teljesen gyógyult meg, csak annyira, hogy ne járjon neki a rokkantaknak járó támogatás, csak a munkakeresési járadék. De munkát végezni nem tud, közmunkát sem, mert két mankóval vonszolja magát.

Tehát ahhoz eléggé fogyatékos, hogy ne tudjon önállóan létezni, de a fogyatékos támogatáshoz nem eléggé fogyatékos. Ezért nem kapja meg azt a TIZENÖTEZER forintot, ami a túléléshez talán elég lenne.

Most jön a demagóg rész: 600 milliós plakátkampányból 3333 hasonló helyzetben lévő embert lehetne egy évig életben tartani. Lázár János sofőrjének egy napi szállodai költségéből Erzsébet 2,5 évig kaphatná a támogatást. Aki akarja, számolja át nyugodtan gyűlöletkampányra, huszadvonalbeli politikusok utazásaira, kormánymédiára, Hende Csaba életveszélyes és mentőhelikoptert igénylő csuklósérülésére, a választáson egyéni képviselőjelölteknek járó fejenként egymillió forintra, Selmeczi Gabriella (nagy valószínűséggel, bár erre vonatkozó dokumentumot nem láttam, úgyhogy ez csak magánvélemény) plasztikai műtétére és fogsor-rekonstrukciójára. Akkor ugyanis még járt az ilyen beavatkozás a politikusoknak. Közpénzből.

A magam részéről azt tanácsoltam Erzsébetnek, fellebbezze meg a határozatot. Ez vagy sikerrel jár, vagy nem. Ellenben tudomásom szerint minimálisan 200 000 hasonló helyzetben lévő ember él ebben az országban. A 200 000 nagy szám, adatok halmaza. Erzsébet története érthető, átlátható, felfogható.

Amikor a parlamentben döntéseket hoznak, nem látják az Erzsébeteket. Az Erzsébetek nem is érdekelnek senkit. Pedig jó lenne, ha Orbán Viktor, Balog Zoltán, Zombor Gábor és minden egyes politikából és a mi pénzünkből élő képviselő egyszer szembesülne azzal, hogy mit csinál.

Ahogy a döntéseket meghozó, önmagukat orvosnak nevező illetők is belenézhetnének a tükörbe. Legalább egyszer.

Ugyanis itt halálos ítéletek születnek és végre is hajtatnak. Nem egy, nem kettő. Sok. A bírók és a hóhérok pedig vígan élik világukat és jól elvitatkoznak az Ország Házában, majd hazamennek, megvacsoráznak és nyugodtan alszanak reggelig.

 

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.