NEHAZUGGY

A kormány szerényen hallgat a legsikeresebb projektjéről 1. rész

Forgács Erzsébet | 2015. December 17, Csütörtök | 15:18

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,541,646 forint, még hiányzik 1,458,354 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan mindenki értesült már az új kampányról: „Testvérben az erő”.

Erről jutott eszembe egy sokkal korábban indított program, amely hihetetlenül sikeres és időközben ki is bővült, akora igény volt rá. Ez pedig az „Erőben a testvér” címmel indult, mára „Erőben a testvér, rokon, barát, szomszéd” néven futó, kétségkívül nagyon hatékony és jól működő projekt.

Hirtelen nem is tudom, hol kezdjem a sikerlistát. Az eszembe sem jut, hogy a teljességre törekedjem, hiszen nem nyilvános minden adat, ráadásul akkora tömegű információ szétfeszítené egy szerény blog – egyébként pasaparki lakás rugalmasságával táguló – kereteit is. Inkább csak a csemegézésre van idő és mód, de ez is jobb a semminél.

Kezdjük talán a méltatlanul elfeledett Stumf Istvánnal, a Hazafias Népfront egyik utolsó elnökével, aki az első Orbán-kormány Miniszterelnöki hivatalának vezetőjeként folytatta karrierjét, majd 2002-től a Századvég Alapítvány elnöke, a második Orbán-kormány idején előbb miniszterelnöki tanácsadó, majd az Alkotmánybíróság tagja, mely tisztségét ma is betölti.

Az „Erőben a testvér” program keretében testvére – Stumpf János – aki 2002-ben jogi szakértőként szindikátusi szerződést fogalmazott (vélhetőleg nem pro bono) bizonyos BAZ megyei csomagolóipari beruházás ügyében. A szindikátus (és így a szerződők egyike) az állami tulajdonban lévő Regionális Fejlesztési Holding, melynek felügyeleti jogát ekkor Stumpf István látta el.

Stumpf János ügyes üzletember, hiszen üzletrésze volt a Hudson Kft.-ben, amely üzletrészt Schlecht Csabának adott el, a B-Reklám Kft.-ben lévő tulajdonrészét pedig Simicska Lajos vásárolta meg. Ez még a geci előtti időkben történt.

Aztán itt van Stumpf István és Stumpf János unokatestvére, bizonyos Stumpf Miklós. Az első Orbán-kormány hatalomra jutása után az ÁPV Rt. lecserélte a Tokaj Kereskedőház korábbi menedzsmentjét. A vezérigazgató Hegedűs Zoltán lett, általános helyettese Stumpf Miklós, Stumpf István akkori kancelláriaminiszter unokatestvére, a marketingért felelős helyettese szintén rokon, Stumpf András. A Kereskedőház jogi képviselője Lévai Anikó üzlettársa, Szász István Attila lett.

Hogy hol voltak üzlettársak? Mondom.

A Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. 1997-ben alakult meg. Még időben, kormányváltás előtt. A Kft. tagjai okosan felvásárolták az akkor romokban lévő szőlészet darabjait. Apró parcellákat, fillérekért. A Kft. tulajdonosai: dr. Lévai Anikó, dr. Kékessy Dezső (később Orbán miniszterelnöksége idején párizsi magyar nagykövet), Madarász László (Orbán idején a Postabank igazgatóságának elnöke), dr. Szász István Attila és dr. Duda Attila ügyvéd.

A Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. 2001-ben 41 millió forint vissza nem térítendő állami támogatáshoz jutott, ezen felül 2000-ben 1,5, 2001-ben pedig 2,5 milliárd forint állami támogatásban részesült a szerencsés Kft. Így nem csoda, ha a fillérekért vásárolt földek mára vagyonokat érnek. Az állami támogatással modernizált ültetvények, az elörgedett tőkék frissítése, az apró parcellák összevonása elképzelhetetlen módon megnövelte a terület értékét. Tehát nem kevés közpénzből sikerült egy Kft. vagyonát megnövelni. Nem kicsit. Nagyon.

Csak apró adalék: dr. Lévai Anikó 1997-ben egy – negyvenhárom különálló földrészletből álló,- összesen öt és fél hektáros területet 100 ezer forintért vásárolt meg a sárazsadányi önkormányzattól. Az időközben – 2000/2001-ben elnyert több, mint 4 milliárd forintos állami támogatásnak – az ebből a pénzből kivitelezett újratelepítésnek, modernizációnak – köszönhetően a Szárhegy-dűlőn egy 50 hektáros terület értéke 2002-ben már 700 millió forint körül mozgott. Lehet számolni.

Ezzel az üggyel kapcsolatos az az örökzölddé vált mondás is:

Orbán Viktor: „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet!” (2001. június 4.)

Ez a fenti mondat az akkor(is) regnáló miniszterelnök szájából hangzott el Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja kft. állítólagos taggyűlésén. A mondat nem állítólagos, csak a taggyűlés, illetve annak időpontja az. Ugyanis az Élet és Irodalom leközölte a birtokába került iratok alapján a gyűlésen elhangzottakat.

A Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja kft. pert indított a lap ellen, mely per tárgya NEM a miniszterelnöknek tulajdonított mondat volt, hanem a taggyűlés időpontja volt. A mondatot, illetve azt a tényt, hogy a hatalomban lévő miniszterelnök tevőlegesen, tanácsokkal (vagy bármi egyéb módon) segítette volna a felesége résztulajdonában lévő Kft. állami (köz)-pénzhez jutását sem akkor, sem azóta soha, senki nem cáfolta. Sem Orbán Viktor, sem más nem indított pert ebben az ügyben. Kizárólag csak a taggyűlés időpontja volt a per tárgya, amely pert elsőfokon megnyert az Élet és Irodalom, másodfokon azonban elveszített.

Közben dr. Lévai Anikó eladta a Kft.-ben lévő résztulajdonát, a kedélyek lecsillapodtak, minden rendben van.

Lehet oszolni.

Ahogy gyanítottam már a cikk írása közben, egy többrészes cikksorozat első darabját sikerült megírnom. Hiszen még alig kezdtem el, még szó sem esett az időközben kibővült Orbán klán új tagjáról, sem a „legjobb szomszéd” cím büszke tulajdonosáról, az ő feleségéről, lányáról, jövendő vejéről. És akkor hol van még Kövér László testvére és a többiek? Sehol.

Tehát: folytatás következik.

Hamarosan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!